A tánc világnapját ünnepeljük! - 'Tétje van'

1982-ben az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézete részeként működő Nemzetközi Tánctanács megalkotta a Tánc Világnapját, melyet 1982 óta minden évben Jean Georges Noverre születésnapján, április 29-én ünnepelnek. Ez alkalomból tizenkét magyar kortárs- és balett-táncos interjúiból válogattunk, melyekben a táncról, a műfajokról való gondolataikról vallanak.

Bajári Levente

Valójában azt gondolom, hogy nem is az a lényeg, hogy milyen műfajban készül az előadás, hanem, hogy képes-e értéket képviselni számomra. Szerintem egy igazi táncos is összetett. Az nem elég, hogy technikailag felkészült, amellett kiváló színészi adottságokkal kell rendelkeznie és minden stílusban kicsit otthon kell lennie. Attól függetlenül, hogy mi az Operában a klasszikus balettet képviseljük, az csak sokoldalúbbá és értékesebbé tesz egy táncost, ha más műfajokban is jártas.

Bozsik Yvette

Én valójában nem koreográfiákat csinálok, pontosabban a koreográfia mellékes, hanem az a fontos, ami az életemből, a gondolataimból, a belső világomból megjelenik a színpadon. Ha elsősorban a külsőségekre figyelek, vagy nagyon a szabályszerűségekre, vagy arra, hogy, hogy ez most olyan legyen, mint egy igazi koreográfia (például megfeleljek vele valakinek), akkor valószínűleg nem tudok teljesen őszinte lenni a munkáimban. Inkább vállalnom azt, hogy vannak jobb munkáim meg kevésbé jól sikerültek is. Ezt vállalni kell, mert egy alkotó pályáját egyébként sem egy-egy munkájából kell megítélni, hanem az életművéből: az egyes munkák összegyűlnek, talán egymásra is hatnak, egyfajta utat rajzolnak ki.

Fehér Ferenc

Nekem mindig nehéz a táncról beszélni. Talán, mert nehéz megmagyaráznom, hogy miért is jó. Magam sem tudom, de egyszerűen jó. Ennél jobban nem tudom kifejezni magam. Egyszerűen jó benne lenni a táncban, a mozdulatban. Az emberek valamiért úgy vannak a kortárs tánccal, hogyha egyszer elmennek egy ilyen előadásra, vagy tetszik nekik, és onnantól kezdve elkezdi érdekelni is őket, vagy megutálják és soha az életben többet nem mennek el egy ilyen estre. Nálunk és külföldön is ugyanezt tapasztaltam. De lehetséges, csak hogy én magam sokkal jobban szeretem, ha nem kell magyarázni, hanem a nézőre van bízva mit lát, mit ért meg és mit érez. Mert akkor megmarad, hogy mi az, amit ő mint néző kapott, és én mint táncos adtam, mit tudtam adni.

Frenák Pál

A szakma ma is szétforgácsolt, de mi, alternatívok, próbálunk egységbe állni. Olykor egymás ellen küzdünk. Ha valaki több pénzt kap, úgy érezzük, előlünk vették el. Az egymás ellen fenekedés helyett az alkotóknak inkább olyan darabokat kellene alkotni, amelyek külföldön is keresettek. Az államnak pedig minden fillér után meg kellene kérdezni: Te mit teszel hozzá? Dialógus kellene a szakmán belül, a világban való tájékozottság a táncosok oldaláról, és bátorság a kultúrpolitika részéről. Franciaországban meglépték, hogy újító szellemű, friss alkotóknak adtak patinás intézményeket. A párizsi opera minden évben meghív egy-egy kortárs koreográfust. Mindent és mindenkit a helyére kellene tenni.

Gergye Krisztián

Sokszor és sokféleképpen próbáltam már meghatározni, hogy mit is értek tánc alatt. Talán a legpontosabbnak az érzem, ha azt mondom, egy teljes, testben és lélekben felvállalt színpadi jelenlétet, megmozdulást. Testjelenlétet. Valaminek, szerepnek, személyiségnek, embernek, léleknek az érzéki, érzékelhető megtestesülését és kommunikációját a színpadon. Kortárs alatt pedig azt értem, hogy mindez a megtestesülés, ez a jelenlét, a jelen kontextusában történik, és a nézővel való párbeszéd erejével bír. Tétje van, és szerencsés esetben tetté válhat. Súllyal kell bírnia. Ezt jelenti számomra a kortárs tánc, és ebből következik, hogy nem tartom elválaszthatónak a színháztól, és mint kortárs művészet nem hagyatkozhat másra, minthogy reflektivitásba bonyolódik minden lehetséges művészi műfajjal, és azon műfajok hagyományaival is.

Hód Adrienn

Nem érzem magam radikálisnak. Amikor dolgozom, a helyzetnek megfelelően megpróbálom a saját igazamat, a saját érdeklődésemet, a saját belső indíttatásomat szabadjára engedni. Nem szeretnék provokálni, nem szeretnék felrúgni semmit, viszont annak érdekében, ami belülről mozgat, nagyon könnyen megteszek mindent. Mikor megkérdezik tőlem, hogy mi a kortárs tánc, csak széttárom a kezem. Rengeteg irányzata van, és annyira felgyorsult minden, hogy ami két évvel ezelőtt még új dolognak számított, az most már ciki. Az biztos viszont, hogy nem akarom azt csinálni, amit mások. Nézek, tapasztalok, figyelek, de ha egy icipici jelét is látom annak, hogy ez valahonnan ismerős, mindig kiveszem az előadásból. Nem akarok hasonlítani senkihez.

Kovács Gerzson Péter

Valamit megnéznek az emberek, valamit nem. Kétségtelen, hogy nagyon sok alanyi költő jelent meg a színen, és sok, magát színháznak kikiáltó tér alakult ki. Ezek a felületek gyorsan összetalálkoztak az alanyi költői körrel, és egymást legalizálva jelentek meg a piacon, hirdették magukat kortárs táncként. A közönség pedig ezzel, a nem feltétlenül minőségi eredménnyel szembesült, és ez demoralizálta is a potenciális nézőket, kisugárzott az egész műfajra. A kortárs tánc nyugatról importált esztétika, amely nagy szenzációként hatott megjelenésekor, felfutásakor itt, Kelet-Közép-Európában. De mint minden műfajnak, ennek is van leszálló ága, kétségtelen, hogy a szenzáció elmúlt. Felhígult ez a kör, és ennek a folyamatnak nem vetett gátat a struktúra.

Krámer György

Noha évről évre pillanatképeket készítek a szakmáról, azt gondolom, nem szabad pillanatokban gondolkodni. Mindig a folyamatot kell nézni. A folyó vize is hol kanyarog, felgyorsul, majd széles mederben szétterül. Úgylehet, most egy lassuló, szétterülő korszakban van a kortárs tánc, és nem tudhatjuk, milyen hosszú lesz ez a tétova szakasza. Nem tudhatjuk, milyen csillagállás kell ahhoz, hogy előbukkanjon egy markáns, új generáció. De a kortárs táncot leírni nem lehet.

Ladjánszki Márta

Mostanra elfogadtam, hogy ez a pálya ilyen és próbálom azt tenni, amiről úgy érzem, előbbre visz. Közben nagyon tetszik, hogy nem tudnak lemosni, ez jelenthet valamit. Ettől függetlenül sosem gondoltam azt, hogy megváltom a világot. Jelenleg azt próbálom elsajátítani, hogyan maradjak nyitott. Nagyon érdekel még, hogyan lehet megőrizni a játékosságot. Keresem továbbá azokat a társakat, akik fellelkesítenek. Kíváncsi vagyok arra, hogy ki tudok-e más művészből, táncosból hozni valamit, meg tudom-e osztani vele, amit én tudok.

Pártay Lilla

Minél többet táncoltam, annál jobban összeállt a fejemben egy-egy koreográfia, persze szigorúan a saját karakteremnek megfelelően. Ha hiányzik a „megkülönböztethetőség”, kvázi az egyéni íz a munkádból, akkor talán nem ez a megfelelő pálya. Viszont soha nem hittem a polihisztorokban, az egyszerre tökéletes alkotó- és táncművész, aki még igazgatóként is dolgozik, nem létezik. Azt vallom, hogy egyszerre egy területen lehet 100%-osan teljesíteni.

Pataky Klári

Számomra is fontos, hogy mindig új és új dolgokat tudjak kipróbálni. Ebben sok tudatosság is van, ezért vagyok szomorú, amikor ezt az ívet nem látják, nem értékelik. Mostanában kezdett előtérbe kerülni nálam a kérdés: kinek készítsek darabot? A nézőknek, a szakmának vagy a kritikusoknak? Elég sok előadást nézek, heti szinten egyet biztosan, én magam is észlelem, hogy szakmabeliként jóval kritikusabb vagyok másokkal szemben, és igyekszem is magam visszafogni, mert ha láthatóan van benne ötlet, munka, azt nagyon értékelem. De már nehéz egymást meglepnünk. Én ráadásul elsősorban magamat akarom, és az ember attól is szorong, hogy a táncosai ne unják meg.

Szabó Réka

Ma külföldön a klasszikus balettoktatás során több modern technikát tanítanak, sokkal szélesebb eszköztárat adnak egy táncos kezébe. Azért is vagyunk lemaradva, vagy tartunk máshol, mert a klasszikus balettnek megvan a maga elefántcsonttornya, ami arra épít, hogy a táncosok erre tették fel az életüket, és ebből az is következik, hogy ami nem ez, az értéktelen. Mert akkor mire áldozta az életét? Nyilván a kortárs területet is meg lehet vádolni az ellenkező oldalról távolságtartással. Ha a kortárs társulatok ellehetetlenülnek, ez a szakadék csak mélyülni fog.

 

 

Forrás: Ellenfény Online, fidelio.hu, Heti Válasz, kortars.freeblog.hu, MU Színház, revizoronline.hu, szinhaz.net, tancelet.hu