Hogy élnek a halak a tengerben? - Premier a TÁP Színháznál

2012. május 3-án 19 és 22 órai kezdettel kerül bemutatásra a Fogasházban a TÁP Színház William Shakespeare – Hogy élnek a halak a tengerben? (tulajdonképpen Periklész) című előadása, amelyet Laboda Kornél jegyez. A rendezőt villáminterjú keretében faggattunk a darabról és magáról.

Továbbmenés. Rejtvényfejtés. Menekülés. Országmentés. Hajótörés. Halászkodás. Megmérkőzés. Gitározás. Házasodás. Hajótörés. Szülés közben életvesztés. Vízbe dobás. Feltámasztás. Csecsemőtől szabadulás. Időmúlás. Bérgyilkolás. Kalózkodás. Kurválkodás. Szövés-fonás. Rátalálás. Továbbmenés. Ottmaradás.

Hogy élnek a halak a tengerben? – avagy önismétlés 3 generációban. Recesszió és kurvák. Apák és lányok. Hácsok és csellék.

Villáminterjú Laboda Kornéllal:

Laboda Kornél: Csillag Botond és Egger Géza színészek találtak meg az ötlettel, hogy dolgozzunk együtt. Aztán felkerestük Vajdai Vilit, (a TÁP Színház vezetőjét), mert tudtuk, hogy a TÁP Színház nyitott arra, hogy befogadjon produkciókat, a nevét adja hozzájuk és egy minimális összeggel támogassa is őket. Így készült például a TÉP c. előadás is, amit Kálmán Eszter rendezett.

Úgy tudom te írod a darabot, ugyanakkor Shakespeare-t és a Periklészt említi a színlap... 

Laboda Kornél: Eszembe sem jutott, hogy darabot írjak, útközben alakult úgy, hogy hozzáírunk a szöveghez. A Periklészről ugyanis kiderült, hogy egy problémás dráma, sok ponton következetlen, slendrián és kusza. Ez persze tetszett nekem, de idővel világossá vált, hogy nem pusztán interpretációra készülünk, hanem alaposan át fogjuk értelmezni a darabot. Ezért önkényes módon kicseréltünk jeleneteket. Ennek azért is szükségét láttuk, mert elég hamar kialakult egy koncepció, kiderült, miről szeretnénk, hogy az előadás szóljon, így azt, ami ehhez nem igazodott átvariáltuk, elsősorban a színészek irányított improvizációi alapján. A Periklész címmel is gondunk volt, meglehetősen unalmasnak találtuk. Mindenkinek az athéni demokrácia jut eszébe róla, holott a darabnak ehhez a világon semmi köze nincsen. Ez elsősorban egy őrült pikareszk, és nem politikai dráma. Különlegessége a szerkezetében rejlik és abban, hogy extrém helyzeteket mutat, ráadásul az eredeti Shakespeare-mű 19. századi fordítása, Lőrinczy (Lehr) Zsigmond munkája rendkívül ízes nyelven szól, tele van szokatlan kifejezéssel, szófordulattal.  (A Periklész című játék nem az ókori államférfiról, hanem egy mesebeli olasz hercegről szól.A történet szerint Tyrus kormányzója, Periklész elindul, hogy feleségül vegye Antiochia királyának leányát, de csak akkor kaphatja meg, ha kiállja a próbát, vagyis megfejti a király rejtvényét, ha nem, halál fia. A mese itt szokatlan fordulatot vesz: a rejtvényfejtés kelepce. A lány nem eladó, a rejtvény apa és leánya vérfertőző kapcsolatát "rejti". Akár megfejti, akár nem: halálra van ítélve. Periklésznek sikerül elszöknie, de élete ettől kezdve állandó menekülés. A Periklész formailag is különbözik bármely más shakespeare-i műtől. Ebben narrátor vezeti a cselekményt, a megszemélyesített „Idő" jelképes személy lesz. A megszokott ötös-ötödfeles jambust felváltja a négyes jambus, ami sehol másutt nem fordul elő Shakespeare-nél. A szerk.)

Laboda Kornél

Miért a cím? Mire utal az ajánlóban megfogalmazott: önismétlés 3 generációban?

Laboda Kornél: Minden benne van az előadásban, tessék megnézni!

Milyen térbe helyeztétek az előadást Lisztopád Krisztával?

Laboda Kornél: A tér adott volt. Nincs épített díszlet, csak azt használjuk, amit a Fogasház szobájában találtunk. Tehát látványtervezőm, Kriszti, akivel öt éve, az elsős vizsgarendezésem óta együtt dolgozom most elsősorban a jelmezekkel foglalkozott most. Szerencsém van, mert rendszerint jobban tudja, hogy mit szeretnék, mint én magam.

Hogy válogattad össze a szereplőgárdát?

Laboda Kornél: Először anarchista módon felhívogattuk azokat az embereket, akikkel szívesen dolgoztunk volna. Az például evidens volt, hogy Gera Marinát Marina szerepére hívom, mert ez vicces. Idővel beindult egy természetes szelekció, páran kiestek, mert nem értek rá, bekerültek új emberek. Mindenki jól megtalálta a hangot a másikkal. Alighanem egy generáció vagyunk, még ha különböző helyekről is érkeztünk: Budapestről, Kaposvárról, Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, a KIMI-ből, sőt, a Nemzeti Múzeumból.

Faragó Zsuzsa dramaturgod már tapasztalt színházi ember. Mi az ami miatt jól tudtok együttdolgozni?

Laboda Kornél: Faragó Zsuzsával nem ez az első közös munkánk. A West-Balkánban készült előadás, a Fő az illúzió! kapcsán találkoztunk először. Talán azért tudunk jól együttműködni, mert mindketten egyszerre vagyunk érzelmesek és ironikusak és azért, mert ő egy impulzív ember, én meg egy túlzottan nyugodt valaki vagyok. Sokat tanulok tőle, erre szükség is van..

Küzdelmesnek érzed a rendezői pályád indulását?

Laboda Kornél: Ezt a kérdést szakmai és anyagi szempontból is lehet vizsgálni. Szakmai szempontból tulajdonképpen jó dolgom van, hiszen rengeteg projektben dolgozom folyamatosan és párhuzamosan. Általában színészek keresnek meg, hogy dolgozzak velük. Jelenleg rengeteg a munkanélküli, tehetséges fiatal, sőt nem is annyira fiatal színész. Tulajdonképpen az összes kőszínházon kívüli munkámba általuk csöppentem bele. Az, hogy megkeresnek igazán jóleső dolog. Anyagi szempontból viszont rendkívül küzdelmes az indulás, hiszen az említett munkák alacsony költségvetéssel indulnak, van, hogy egyáltalán nem jut pénz gázsira. A Hogy élnek a halak a tengerben? is ingyen munka, nem csak nekem, mind a tíz színésznek, a látványtervezőnek, az asszisztensnek, és a dramaturgnak is.

Min múlik az, hogy az ember nem adja fel?

Laboda Kornél: Hm... Nem is tudom... Talán azon múlik, hogy semmi kedvem nincs feladni, mert még így is sokkal jobb ezt csinálni, mint bármi mást.

Pedig előfordul, hogy átrendezik a darabod..

Laboda Kornél: Igen, ez Komáromban, a Szegény Dzsoni és Árnika rendezésekor történt. Itt is Faragó Zsuzsával dolgoztunk együtt... A most látható előadásnak már semmi köze az eredeti koncepcióhoz, mert azt a színház vezetősége nem találta megfelelőnek, mondván, hogy morálisan rossz üzenetet közvetít a gyerekeknek. Bár ismertettük, hogy milyen előadást képzelünk el, Tóth Tibor igazgató a munka végén döntött úgy, hogy lebontja azt, amit építettünk - a tudtunkon kívül. Az utólagos indoklás szerint például azért, mert egy anya nem kezdhet ki fiatal fiúkkal, egy családnak pedig nagy szeretetben kell együttélnie, legalábbis a színpadon. Megdöbbentő és fájdalmas élmény volt ez a komáromi vesszőfutás, pláne, hogy jó előadás született. A munka hiábavalósága az, ami megviseli az embert, de tanultam az esetből.

Mi vár rád a jövő évadban?

Laboda Kornél: Sok független munka. Illetve az átalakult profilú Mikroszkóp Színpadon rendezek októberi bemutatóval egy Vinnai András és Mozsik Imre által írt kabarét, A humor forrása címmel. Nyáron két produkcióban is dolgozom. Csinálunk egy Karamazov testvéreket, aminek a munkabemutatója júliusban lesz Zsámbékon, és októbertől bekerül a MU Színházba. Rendezek egy előadást szeptember elején is, Strindberg A pelikán című kamaradarabjából. Kaptam felkérést az egri Harlekin Bábszínháztól is egy ifjúsági előadás elkészítésére, de ennek még bizonytalan az időpontja, továbbá hívtak Budaörsre. Ezenkívül több pályázatban is részt veszek, ami elbírálásra vár. Ezek még tovább bonyolíthatják a jövőt..

Minek tulajdonítod, hogy sok munka gyűlt össze?

Laboda Kornél: ...Talán annak, hogy nem adtam föl....

Korábban említetted, hogy egy társulatot is szeretnél összehozni...

Laboda Kornél: Ezeket a terveket az ember nem felejti el... Pláne a súlyosan elmebeteg vállalkozásokat. Néha ezekből sül ki a legjobb dolog...

Színház.hu

TÁP SZÍNHÁZ:

William Shakespeare – Hogy élnek a halak a tengerben? (tulajdonképpen Periklész)

Szereplők:

Béli Ádám, Csányi Dávid, Cselle Éva, Csillag Botond, Egger Géza,

Gera Marina, Gergely Katalin, Kiss-Végh Emőke, Kőszegi Mari, Orbók Áron

Produkciós vezető, asszisztens: Balassa Zsófia

Látvány: Lisztopád Krisztina

Dramaturg: Faragó Zsuzsa

Rendező: Laboda Kornél

Bemutató:

2012. május 3. 19:00 és 22:00

Helyszín: Fogasház (VII. Akácfa utca 51.)