Ősbemutatóra kerül sor a Trafóban: a Lábán Rudolf-díjas Fehér Ferenc Brothers című új előadását május 3-án és 4-én láthatja először a közönség. Cikkünkben az előadás trailere is látható.
Négy fiú. Egy csapat vagy testvérek?
Hódítani akarás, földön pattogó fejek, felvillanó meztelenség...
Kicsinyes vágyak és próbálkozások, élet-halál harcok semmiért. Pózok.
Ki kivel, ki ki ellen, ki kicsoda? Együtt vagy külön-külön.
Mi van a méltósággal?
Az új produkcióról
Fehér Ferenc a hazai kortárs táncszcéna egyik legkelendőbb export-cikke, egyben egyik legizgalmasabb karaktere is – hiszen pályája során nem vett részt hagyományos táncművészeti képzésben; egyéni inspirációból és tapasztalatiból merít, összetéveszthetetlen stílusban dolgozik.
Magyarországon azon kevesek egyike, akinek kortárs táncszínházi fellépései kilencven százalékban külföldi színpadokon jönnek létre – idén tavasszal többek között New York, Korea, Csehország és Portugália várja őt és táncosait.
Számos hazai és külföldi díjban, elismerésben részesült: 2011-ben Tao Te című produkciójáért megkapta a 2010-es esztendő legkiemelkedőbb táncelődásának és koreográfusának járó Lábán Rudolf-díjat, melynek folyományaként 2012 májusában a Trafóban mutatja be vadonatúj előadását. 2012 tavaszán pedig Hevesi Sándor-díjban részesült.
Az új produkció négy karakteres táncosa, négy főszereplője különös közösséget alkot, miközben mindvégig önállóan, szólóban is léteznek, egyenrangú partnerek – ennek a négy figurának a hasonlóságai, különbözőségei, energiái, viszonyai érdekelték a koreográfust az alkotási folyamat során. Izgalmas háttértörténet az új bemutató kapcsán, hogy a produkció első koreográfiai ötletei tulajdonképpen a Brad Pitt főszereplésével Magyarországon forgóWorld War Z című zombifilm forgatási szüneteiben bontakoztak ki, mivel a Brothers szereplői is részt vettek statisztaként a forgatáson. Ezek az improvizatív játékos mozgássorok később visszatértek az alkotási folyamatban.
Fehér Ferencről így írt a Magyar Narancs:
„1997-ben viszonylag rövid idő alatt minden lezajlott körülöttem, ami azóta is meghatározó az életemben. Megszűnt a munka-viszonyom, az albérletem, mindenem, ami volt Hajdúnánáson, és Budapestre utaztam. Találtam egy hirdetést, amelyben táncost kerestek egy gyerekműsorhoz, és az bejött. A Hupikék törpikéket adtuk elő a Vörösmarty téren. Én voltam Okoska. A kötött koreográfiában kaptam egy saját szólót. Mindent beleadtam. Itt találkoztam fellépés után Juhász Anikóval is… aztán jöttek a kisebb szólók, pl. az Inspiráción, rögtön a Trafóban. Ez a fellépés iszonyú fontos volt, hiszen szinte a teljes ismeretlenségből ugrottam elő. Az öt év alatt szinte minden olyan díjat megkaptam itthon és néhányat külföldön is, amiről csak álmodhat egy fiatal táncos-koreográfus. Életbevágóan fontosnak találom, hogy egy táncos folyamatosan a bőrén tapasztalja a külföldi vonalat is. Több fesztiválon és szemlén megjelentünk már Luxemburgban, Portugáliában, Lengyelországban, Németországban, Csehországban, Olaszországban, Oroszországban, Litvániában, Brazíliában…” (
Fehér Ferencről így írt a Fidelio:
„Mindig is ez volt a legkedvesebb időtöltésem: elmerülni a mozgásban, aztán csak úgy ellenni benne. Intézetben nőttem fel, annyi gyerek közt nem is csoda, hogy mindig összegyűltünk, táncoltunk, hát így lett része az életemnek.”
Részlet Tóth Ágnes Veronika írásából– részlet a Lábán-laudációból:
„Soha nem törvényszerű, hogy egy jó táncosból automatikusan jó koreográfus is lesz, sőt, még csak nem is túl gyakori dolog. Fehér Ferenc esetében attól lehetett tartani, hogy az az eredeti, nyers, „ösztönös” mozgásnyelv, amit ő tud, egyszerűen átadhatatlan. Aztán kiderült, hogy bár táncosként nagyszerű volt a korábbi, animálisan nyers szerepeiben, saját koreográfiáiban nem feltétlenül ezt az utat folytatja. Hogy koreográfusként sokkal reflektáltabb, derűsebb, ironikusabb is tud lenni. És az is kezdett kirajzolódni, hogy a vele dolgozó táncosok valahogy rendre felszabadultabbá, oldottabbá válnak a színpadon, mint más szerepeikben.”
BROTHERS
Előadók, alkotók: Fehér Ferenc, Dózsa Ákos, Szitás Balázs, Tr. Szabó György
Fénytervező: Bánki Gabi
Zene: Fehér Ferenc
Zeneszerkesztő, hang: Kovácsovics Dávid
Jelmez: Simon Judit
Koreográfia: Fehér Ferenc
Design: Hajdú Lili
Bemutató: 2012. május 3., 4.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.