“A debreceni énekesek mernek kockáztatni” – mondja Nadine Duffaut, aki a Bohémélet állította színpadra Debrecenben. A francia rendezőnő szerint a magyar nyelv olyan, mintha zene lenne. Lapszemle.
Arról, hogy került Debrecenbe Nadine Duffaut úgy nyilatkozott: Az első alkalom abszolút véletlen volt: találkoztam egy nagyszerű színházi szakemberrel, aki megbízott bennem”. Elárulta, minden külföldi munka egy nagy kaland, melynek során alapvetően cseréről van szó. “Szerintem sok tehetséges énekes van Debrecenben. Nagyon szeretem a kórus munkáját is, úgy gondolom, tehetséges emberek, akik örömüket lelik abban, amit csinálnak. S természetesen van néhány olyan énekes is, akikkel már nem első ízben dolgozhatok együtt. Szerintem Nyári Zoltán vagy Molnár Levente nagy formátumú énekesek. Nyitottak, hajlandók kockázatot is vállalni akár, hajlandók játszani, tényleges szerepeket alakítani, nem csak a hangjukat adják egy-egy operához” – fogalmazott a rendezőnő, aki saját bevallása szerint a Bohémélet, az írott darab tiszteletéből indult ki.
“Ez különösen áll Puccinira, aki nagyon komolyan vette a színházat, meg a zenét is, amikor operát írt. Az egyetlen, amin komolyabban változtattam az tulajdonképpen az volt, hogy pár évtizeddel későbbre helyeztem a kort: az 1830-as évek helyett az én rendezésemben 1871-ben, a kommün idején játszódik a Bohémélet. Ami az én értelmezésemben a felnőtté válás története is. Itt vannak ezek a fiatalok, akik élik a maguk felelőtlen, bohém életét, de egy tragédia miatt végül fel kell, hogy ébredjenek. Megtapasztalják, hogy felelősséget kell vállalniuk a másik emberért. Rodolfo, a szerelmes költő éppen kedvese, Mimi elvesztése által válik érett, felnőtt férfivá. Szürke ruhákban játszanak – az egyetlen színfolt csupán Musset, a latin-negyed „királynőjének” figurája –, mert úgy gondolom, a színek a zenében vannak, ott szólnak igazán. Ezért döntöttünk úgy, hogy a díszlet is egy stilizált tér legyen, hogy ne terheljük túl azzal sem a mű színpadi világát, mert a zenei világ annyira gazdag” – magyarázta Duffaut.
A francia kultúra helyzetéről szólva elmondta: “Mi is szenvedünk ugyanezektől a nehézségektől: ha más léptékben is, de nálunk is jelentkeznek hasonló problémák. Nagyon komoly krízisen megyünk át mi is, és sajnos, amikor egy ország ilyen válságot él át, akkor a kultúra, az oktatás és a kutatás szenvedik meg ezeket a problémákat. Szerintem ez így van mindenhol. Amiket én látok itt, Magyarországon, mint felmerülő problémákat, azok valósak, és azt hiszem, ezek el fogják érni Franciaországot is – hacsak el nem érték már eddig is” – fejtette ki Nadine Duffaut, aki Debrecenről elismerően nyilatkozott, szerinte ez egy olyan nagyváros, ahol nem arctalan az ember.
A magyar nyelvről is szót ejtett: “Van egyfajta költészete a magyar nyelvnek. Nem könnyű elmagyarázni, de úgy érzem, a hangok szép gömbölyűek. Puha a magyar nyelv, ugyanakkor néha van benne egyfajta durvaság, érdesség is – de nagyon kellemes a fülnek, még akkor is, ha nem érti az ember. Teljesen külön világ, semmit nem lehet felismerni benne, olyan, mintha zene lenne” – mondta Nadine Duffaut a dehir.hu-nak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.