Nemrég meseelőadást mutatott be a kecskeméti Katona József Színház. Békés Pál A kétbalkezes varázsló című darabja napjaink városi környezetében, a lakótelepen teremti meg a mesét a maga kedves, szerethető figuráival. Az előadást Cseke Péter, a színház igazgatója rendezte, a főszereplő Fitzhuber Dongót, a kétbalkezes varázslót Kiss Zoltán alakítja, akivel még a próbák során beszélgetett a Magyar Teátrum Online.
- Hogyan jellemeznéd Fitzhuber Dongót? Miért nevezik őt kétbalkezesnek?
- Erről a fiúról kiderül, hogy nem jól sikerült a "varázsló érettségije", mint ahogyan anno az én érettségim sem az autószerelő középiskolában. Akkor azzal indokoltam az eredményt, hogy a legrosszabb tételt húztam ki, és az nagyon nehéz volt – ami részben megállta a helyét, részben nem. Ennek ellenére, azt hiszem jó szakember vált belőlem, igaz, nem autószerelőként. Bár nem sikerül a vizsgája, Dongó mégis jó abban, amit csinál. Legfőképpen azért, mert jót akar és nagyon lelkes. A figura megformálásakor fontos, hogy megmutassam: az akadályok ellenére előbb-utóbb mindent meg tudunk oldani. Lehet, hogy először félremegy a varázslat, és kígyó meg béka lesz belőle, de végül mégiscsak sikerül a tündér... A szerző a kétbalkezes varázslót emberközeli alakként álmodta meg, akit egy lakótelepre küldenek, hogy működtesse a KáVé-t, azaz a Központi Varázslóirodát. Éppen azért tetszik nekem Békés Pál mesejátéka, mert nem egy titokzatos erdőbe vagy tündérországba, hanem hétköznapi közegbe helyezte a történetet azzal, hogy egy háztömbben, illetve annak alagsorában játszódik. Dongó itt találkozik a kisfiúval, Éliás Tóbiással, aki azt kéri tőle, hogy keressék meg együtt azt a mesét, amelynek ő is szereplője. Első látásra egy lakótelepi szoba talán nem a legjobb hely a meséknek, de kiderül, hogy itt is vannak mesék, és a lakótelepen élő furcsa figurák is lehetnek mesehősök. Egyébként Cseke Péter rendező épp a mai próbán idézte fel, hogy kiskorában valahol a hegyekben nyaralt a szüleivel, ahol bányászok dolgoztak. Ő gyerekként csak annyit látott, hogy valakik lámpással mennek fel a hegyre, és jönnek le onnan, s az anyukája azt mondta neki, hogy a törpéket látja, ők mennek dolgozni a bányába. Péter teljesen abban a hitben élt, hogy látta a törpéket, és ez fantasztikus! Ez is egy csodálatos mese volt.
- Hogyan képzeljük el a varázslatokat, színpadtechnikai trükköket vettek be?
- Lesznek ilyenek is, de egy kecskeméti bűvész is segít a felkészülésben, akitől elleshetek néhány trükköt, én pedig egy bűvészboltban vásároltam hozzá eszközöket. Remélem, sikerülni fognak a mutatványok! De elsősorban mégsem a trükkök, hanem a varázslatban való hit, és a nézőtéren ülő gyerekek segítik majd a kétbalkezes varázslót.
- Ezek szerint a gyermek-közönség is aktív részese lesz az előadásnak?
- Én mindenképpen szeretném őket bevonni a varázslásba, meglátjuk, hogy a darab mennyire engedi ezt.
- Milyen zene társul a történethez?
- Nagyon jó számokat írt a mesejátékhoz a zeneszerző, Mericske Zoltán. A legjobban az tetszik, hogy a legkülönfélébb műfajú dalok találhatók meg benne a rock and rolltól kezdve a szambán át a charlestonig. Eklektikus, de nagyon kedves, vidám dalok ezek, amelyekre tánckoreográfiákat is készítünk.
- Hány éves korosztálynak ajánlanád A kétbalkezes varázslót?
- Ezt a mesét már egészen kicsi kortól meg lehet nézni, és úgy gondolom, még egy kamasznak is jó szórakozást jelenthet. Tudom, hogy kamaszkorban talán már ciki mesét nézni, de én szívesen meghívnám őket is: hozzák el a hugit vagy az öcsit erre a mesejátékra!
- Mióta Kecskemétre szerződtél, jobbnál jobb gyermekdarabok szerepeit bízzák rád. Kedveled ezt a műfajt?
- Igen, nekem ez igazi élvezet, és amióta édesapa lettem – egy nyolc és egy tízéves kislányom van – azóta még közelebb érzem magamhoz ezt a műfajt. Először Székesfehérváron játszottam meseelőadásban, A császár új ruhájában. Már azt az előadást is nagyon kedveltem. A gyerekek nem hazudnak, bennük még nincs meg a megfelelési kényszer. Így a nekik szánt előadásokban nagyon résen kell lenni, és folyamatos intenzitással kell játszani, mert ha észreveszik, hogy nem adsz bele mindent, azt a maguk módszereivel azonnal jelzik. Nekem pedig különösen fontos, hogyan reagálnak az apróságok a nézőtéren. Úgyhogy nincs más választásunk, jónak kell lenni, és azt gondolom, hogy ez egy nagyon színes és pörgős előadás lesz.
szerző: Bera Linda / tartalmi partner: Magyar Teátrum
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.