A nők iskolája című Moliére-vígjáték Valló Péter rendezésében debütál a Weöres Sándor Színházban május 4.-én. Ez lesz a szezonzáró nagyszínpadi bemutató.
A darabról
Minden férfi legszörnyűbb rémálma, hogy megcsalják. Szerencsére van biztos recept e katasztrófa elkerülésére, legalábbis Arnolphe úr szerint: fogadj örökbe egy szegény lányt zsenge gyermekkorában, neveld a külvilágtól elzárva, boldog tudatlanságban, majd vedd feleségül, s örökké hálás és a sírig hűséges hitvest nyersz vele. Hacsak…
Hacsak kiválasztottad – bármennyire is rajong érted – nem érzi úgy, hogy szinte börtönben nőtt fel, és nem veti oda magát az első szemrevaló fiatalembernek, aki véletlenül az útjába kerül… De még ekkor sincs baj, hiszen a házad valóságos erőd, az alkalmazottaid megbízhatóak, ifjú vetélytársad pedig – mint atyai jó barátjának – neked dicsekszik el elsőként legújabb hódításával. Szóval még nincs veszve semmi… Vagy mégis…?
Molière mély élet - és emberismeretről tanúskodó, sziporkázóan szellemes vígjátékát Jordán Tamás főszereplésével, Valló Péter rendezésében mutatja be a Weöres Sándor Színház.
A próbákról - Ölbei Lívia írása:
Azzal, hogy az ember kifigyelheti (vagy legalábbis őrizgetheti ezt az illúziót): hogyan készül az előadás. Amikor először benéztünk A nők iskolája próbájára, a Weöres Sándor Színház nagyszínpadán még csak a forgószínpad jelölte ki azt a kört, ahol a szereplők bizonyos szituációkban mozoghatnak. Azóta már működik a díszlet is: egyszerre valóságos és metaforikus, bonyolult és egyszerű. (Hova száll a madárka? Majd meglátjuk.) Az mindenesetre bátran kijelenthető, hogy Molière, A nők iskolája szerzője és Valló Péter rendező: szerencsés, egymásnak való páros. Egyik is, másik is olyan mély hozzáértéssel, derűvel és bölcsességgel bontja ki, fedi fel a jellem és személyiség rétegeit, hogy öröm nézni. Ahogyan azt is, hogy a rendezés egy része: mindig logisztika és „közlekedésrendészet”. Hogy például merre induljon el Kálmánchelyi Zoltán (Horace, az ifjú hódító) a mocival. Hogy hol álljon a hosszú asztal a térben: egyik végén Csonka Szilvia (a dédelgetett madárka, Ágnes), a másikon Jordán Tamás (Arnolphe, a háziúr), sorozatos, tragikus és vígjátéki félreértésben. Hogy meddig érjen le az asztalterítő; és milyen színű legyen az asztal lába. Hogy milyen poharak legyenek föltétlenül kéznél. Hogy Ágnes mikor másszon föl kinyitni az ablakot, dobni a vázát. Hogy a szünet sötétjében merre praktikus kivinni a létrát. Ha mindez nem működik (és nem észrevétlen), nem működik az előadás sem.
A nők iskolája egyébként is rafinált könnyedséggel és derűvel dolgoztatja meg a színészeket: versben kell beszélniük, nagy természetességgel. Úgy, hogy a néző ne feküdhessen rá a szöveg sodrására (Molière páratlan alexandrint használ, jambikus lejtésben), ellenben minden szavát megértse. Valló Péter (kis próba-közjáték) azon morfondírozik, hogy verses darabot játszani szinte lehetetlen, ha az ember nincs tisztában a verstan szabályaival: „A verstan gyönyörű tudomány, ifjú hölgyeknek különösen ajánlható”, mondja, miközben (talán icipici kajánsággal) az ártatlan Ágnes kezébe adja a hölgyek tízparancsolatát. Tanulságos olvasmány. A nők iskolája-premier: május 4-én a WS Színházban. Tavasz, ifjúság, szépség és bolondság. És persze a múló idő melankóliája.
Forrás: Weöres Sándor Színház
leadkép: Czikafoto
MOLIÉRE: A NŐK ISKOLÁJA
Szereplők:
ARNOLPHE, más néven De La Souche úr / Jordán Tamás
ÁGNES, Arnolphe nevelt lánya / Csonka Szilvia
HORACE, Ágnes szerelme / Kálmánchelyi Zoltán
ALAIN, Arnolphe szolgája / Endrődy Krisztián
GEORGETTE, Arnolphe cselédje / Alberti Zsófi
CHRYSALDE, Arnolphe barátja / Szerémi Zoltán
ENRIQUE, Chrysalde sógora / Kelemen Zoltán
ORONTE, Horace apja, Arnolphe barátja / Trokán Péter
Dramaturg: Duró Győző
Díszlettervező: Valló Péter
Jelmeztervező: Dőry Virág
Zeneszerző: Melis László
Mozgás: Gyöngyösi Tamás
Ügyelő: Németh Éva
Súgó: Kiss Lívia
A rendező munkatársa: M. Kapornaki Rita
Rendező: Valló Péter
Bemutató: 2012. május 4., 19 óra, Nagyszínpad