Átalakul az Új Színház társulata - Pozsgai Zsoltot kérdeztük

Pozsgai Zsolt főrendezőt kérdeztük az Új Színházban történt változásokról, arról, hogy alakul át a társulat, kik érkeznek rendezni a következő évadban és hogy járt az újonnan taggá választott Új Színház az ETC nevű európai színházi szervezettel.

Lényeges változások történtek az Új Színházban…

Pozsgai Zsolt: Szükség van a változásokra a fejlődéshez, az élet minden területen. Aztán az események sora, az idő mutatja meg, hogy a változások valóban a fejlődést hozták el, vagy tévedtünk. Olykor gyökeres változásra van szükség, olykor elég a felületi kezelés. Ebben az esetben a változásnak az új vezetés csak részben volt generálója. Legtöbb esetben maguk a művészek döntöttek úgy, máshol próbálják folytatni.

Ez feltehetőleg az igazgatóváltásnak köszönhető...

Pozsgai Zsolt: Lehet. De minden színházi ember tudja, időről időre más társulathoz, más közegbe kell mennie ahhoz, hogy fejlődjön, művészileg megújuljon. Ha egy társulat fáradni látszik – már pedig a jelek erre mutattak- nem árt a változás. Ki mondja, hogy baj, ha Gáspár Sándor a Nemzetihez szerződik? Vagy Eperjes Károly színházvezető lesz immár főállásban? Vagy Takács Kati egy formálódó, izgalmas vidéki társulatnál mutathatja fel vitathatatlan tehetségét, akár a kaposvári fiatalok épülésére? És folytathatnám. Nem tartom kizártnak, hogy pár év múlva ők is így gondolnak vissza erre a helyzetre. De lehetne folytatni a sort a fiatalokkal is. Földes Eszter az első napokban elmondta, hogy klasszikusokat, vagy posztmoderneket szeretne játszani, olyan jelentős világirodalmi szerepeket, amelyeket fiatal lányokra írtak. És? Igaza van. Magam írtam egy nagy budapesti színház igazgatójának, hogy fontolja meg a szerződtetését. Ez ugyan nem járt sikerrel, de a művésznő kipróbálta, kijön –e emberileg, művészileg az általunk elképzelt csapattal. Nem jött ki. Fiatal kora ellenére rendkívül sikeres színész, hívják máshova. Ez is rendben van. De ez csak néhány példa.

Kik hagyják el az Új Színházat?

Pozsgai Zsolt: A sajtó épp eleget foglalkozik ezzel, csak figyelni kell, eddig sem volt titok. Távozik tehát Földes Eszter, Eperjes Károly, Galkó Balázs, Gáspár Sándor, Hirtling István, Száraz Dénes, Takács Kati, Pokorny Lia – igaz ő a legkarakánabb módon, már érzekésünk előtt döntött erről. Személy szerint tisztelem ezért. Véleménye volt, és lépett. Több kollegája most ügyvédi segédlettel próbálja a lehető legtöbb pénzt kivinni a kasszából. A havi fizetésén kívül. Ez már nem tetszik annyira.

Legalább a fél társulat távozik. Volt akire számítottak volna?  

Pozsgai Zsolt: Hirtling Istvánra például nagyon számítottam volna, ő most Székesfehérváron próbál. Majd egyszer elmondja, miért döntött úgy, hogy elmegy. Ez megviselt. A legtöbb távozó színésszel magam is dolgoztam már, Dörner Györggyel többen fiatal koruk óta ismerősök, barátok. Hogy mivégre ez a nagy menekülés… Az óceánjáró hajón megjelent a kapitányi hídon egy jókedvű ember, az új kapitány, barátsággal köszöntötte a legénységet, és erre páran a vízbe vetették magukat. Abszurd helyzet. De ezzel már nem érünk rá foglalkozni, van elég dolgunk.

Milyen feladat vár azokra, akik maradnak?

Pozsgai Zsolt: Mindenkivel közöltük, pontosan melyik darabban, melyik szerepben számítunk rájuk, egészen a jövő évad végéig. Szerintem ez tisztességes megoldás volt. Ennek ismeretében ők dönthettek arról, hogy dolgoznak-e velünk. A válaszaikat figyelembevéve alakultak a szereposztások, és azokhoz igazodva kerestünk új embereket. Nem fordítva. Mi januárban még a „régi” társulatra építettünk, de ahogy ők szálltak le a buszról, úgy jöttek-jönnek fel mások. Ez nem túl szokatlan. Maradnak és játszanak továbbra is: Bánsági Ildikó, Vass György, Nemes Wanda, Tordai Teri, Derzsi János, Nagy Zoltán, Almási Sándor.

A társulati névsor ennél hosszabb volt…

Pozsgai Zsolt: A többiek darabszerződéssel kötődtek a társulathoz. Őket a jövőben is hasonló módon kívánjuk foglalkoztatni. Remélem, hogy sikerül egy-egy szerepre megnyerni a későbbiekben Fodor Annamáriát, Pálfi Katát, Papp Zoltánt vagy Széll Attilát. De ezt már a műsorterv dönti el. A szó klasszikus értelmében nem alakulhatott ki új társulat, hiszen nem társulati formában működünk tovább. Már ami a dolog munkaügyi részét illeti. Vannak, akik főállásban dolgoznak majd, vannak, akik évadra, vannak, akik szerepre szerződtek, de maga a forma másodlagos. Mindenki tagnak számít, aki legalább két előadásban játszik, és mindennapi résztvevője a színház életének. Ezzel megszabadultunk attól a csapdától, hogy tizenkét emberre tervezzünk évadot.

Ez miért lenne csapda?

Pozsgai Zsolt: Azért volna csapda, mert még nem alakult ki a társulati mag, így viszont letisztulhat, ki az, akire hosszabb távon számítunk. A következő évad valóban a változatosság évada lesz.

Kik azok, akikkel újonnan találkozhat az Új Színház közönsége?

Pozsgai Zsolt: Csak felsorolásszerűen, a teljesség igénye nélkül: Bordán Irén, Brunner Márta, Deák Péter kaposvári egyetemi hallgató, Dörner György, Fazekas Zsuzsa, ifj. Farkas Sándor, Gregor Bernadett, Helyey László, Incze József, ifj. Jászai László, Kautzky Armand, Koncz Andrea, Koncz Gábor, Kökényessy Ági, Lux Ádám, Maros Gábor, Papp Attila, Szabó Sipos Barnabás, Szakács Tibor, Szarvas Attila, Tóth Auguszta, Tóth Tamás, Ujréti László. Májusban még meg fogunk nézni fiatalokat, akik nálunk nevelődhetnek, elsősorban a magyar és erdélyi színi egyetemeken. „Rendező-nézőben” is vagyunk, fiatal rendezőknek is lehetőséget kívánunk adni önálló, nagy munkákra. Most több helyen próbálunk. Mivel profilváltás történik, időszerű a repertoárcsere is. Miután az Új Színház a magyar drámák színháza lesz, bizonyos előadásokat nem vihetünk tovább. De ez a társulati mozgás miatt nem is lenne lehetséges. Ráadásul a szerzői jogokat is visszavonta a legtöbb ügynökség.

Ezt hogy értékeli?

Pozsgai Zsolt: Erre majd egy hosszabb interjúban szívesen válaszolok, nyáron, szép időben, pohár borral, egy teraszon. Most, zajlik az élet és én is ezzel foglalkozom. Májusban bemutatót tartunk, A SZŰZ ÉS A SZÖRNY, közben próbáljuk a Márai-darabot, A GYERTYÁK CSONKIG ÉGNEK-et Szabó Sipos Barnabással és Helyey Lászlóval a főszerepben. És május közepén indulnak egy vígjáték próbái is. Ez lesz a „MERT A MAMÁNAK ÍGY JÓ” Bánsági Ildikóval és Dörner Györggyel a főszerepben. Mindez azért, hogy szeptember-októbertől tudjunk repertoár-szerűen működni. Most nem pihenhetünk.

A Szűz és a szörny az Ön darabja. Miért vették elő? 

Pozsgai Zsolt: Egyrészt azért, mert én nem tiltom le a munkáimat. Megjegyzem, pár hónap múlva a többi író sem fogja. Másrészt a színház indult egy pályázaton, Budapest-témában, de az elnyert támogatást nem használta fel. Ezért mutatjuk be ezt a darabot, ami A szép és a szörny története a mai Józsefvárosban. Meggyőződésem, hogy sikeres vállalkozásnak nézünk elébe, Kautzky Armand rendezi, a szereplők Incze József, Ujréti László, Koncz Andrea, ifj. Jászai László, Fazekas Zsuzsa lesznek. Remek csapat, boldog vagyok, hogy felajánlhattam nekik a darabomat.

Egyelőre csak Önről lehet biztosan tudni, hogy rendezni fog a színházban. Kik érkeznek még?

Pozsgai Zsolt: Eddig hetvenhárom professzionális rendezésem volt itthon, és külföldön. Már előfordult, hogy azt írta egy kritikus, ne írjak – de hogy ne rendezzek, az még nem hangzott el. Ráadásul az első hónapokban a rendezők is féltek igent mondani nekünk, nehogy kivesse őket az úgynevezett „szakma”. Van, aki úgy vállalta volna a feladatot, hogy csak az olvasópróba tájékán nevezzük meg. Ezzel a gyávasággal nem tudok mit kezdeni. De már ennek is vége, most már sorban jelentkeznek. Kicsit későn, mert a jövő évadot már megterveztük. Május közepén indul a bérletezés. Szabad bérletet kínálunk, tehát a néző annyi előadást nézhet meg, amennyit akar. Szeptemberben indulnak a tavasszal bepróbált produkciók: A GYERTYÁK CSONKIG ÉGNEK, a MERT A MAMÁNAK ÍGY JÓ. Október 19-én mutatjuk be Nyírő József A JÉZUSFARAGÓ EMBER című művét Szőke István rendezésében. Majd november végén a stúdiószínpadon Ádám Tamás vezényletével Csurka István DEFICIT című darabját, egészen kiváló szereposztásban. Aztán zenés játék következik, a Tamási Áron ÁBEL- trilógiájából készült színpadi mű, ezt magam rendezem. A stúdióban Németh László BODNÁRNÉ-ja lesz látható, ez egy nyers, kíméletlen mű. Aztán a nagyszínpadon ősbemutatót tartunk, Csurka István A HATODIK KOPORSÓ című dokumentum-drámája. Ezt követi Jókai Mór A BOLONDOK GRÓFJA című vígjátékából március végén, Szűcs Gábor rendezésében. És belekezdünk, Wass Albert FUNTINELI BOSZORKÁNY című műve alapján egy produkcióba, ami a prózai, a zenés, és a mozgásszínház sajátos elegye lesz, remélhetőleg nyáron már bemutathatjuk. A rendező személye is megvan, de még nem publikus. Annyit mondhatok, nagyon fogunk neki örülni, mi is, és a közönség is. Játsszuk tovább a FÖLDINDULÁS-t, és természetesen Páskándi Géza VENDÉGSÉG-ét. Valamint az ÁRVA BETHLEN KATA című előadásunkat, melyben Kökényessy Ági rendkívüli színvonalon szerepel. Hétfő esténként folytatjuk az idén nagy sikerrel elkezdett zenei sorozatunkat, Papp Gyula művészeti vezetésével. Nagyjából ennyi. Ja, és hamarosan Indiába, Delhibe utazunk egy egészen sajátos színházi együttműködés tárgyában és több külföldi színházzal is felvesszük a kapcsolatot.

Miskolcon májusban rendezik az ETC nevű európai színházi szervezet éves összejövetelét. Úgy tudom, két színház tagja ennek a szervezetnek Magyarországról, a miskolci és az Új Színház…

Pozsgai Zsolt: Igen. Most egy meglehetősen pikáns történetre térünk ki. Az ETC az állami fenntartású európai színházakat tömöríti, számomra egyelőre rejtély, miért nincs Magyarországról több tagja. Dörner György kinevezése után az Új Színház nagyon gyorsan jelentkezett a szervezetbe, és fel is vették. Ám pár napra rá mélységesen elítélték Dörner kinevezését pogromszerűen, nyilvánosan. Persze azután, hogy a színház befizette a pár hónapos tagdíjat, ami éves szinten nem kevés, másfél millió forint. Ezt most kellene teljes egészében rendeznünk, meg is érkezett a számla. Elítéltek bennünket, rágalmaztak – majd küldik a számlát. Sajátos helyzet. A szervezeti tagság mégis előnyös lehet, hiszen kiváló színházakhoz és szakemberekhez csatlakoztunk, megtiszteltetés velük együttműködni. Persze, csak akkor, ha ők is így akarják. Miskolcon kiderül, mi lesz... Mi szeretnénk tagok maradni, és segíteni a szervezet munkáját, a nemzetközi színtéren is hallatni a magyar színházak hangját, képviselni az érdekeiket. Nehéz dolguk lesz, ha bele akarnak kötni valamibe, mert sem az eddigi bemutatóinkban, sem az eljövendőkben nem fognak olyan elemeket találni, olyan ideológiát, vagy bármit, ami ellen annak idején sokan hevesen tiltakoztak. Ugyanis sem Dörner, sem magam nem vagyunk se szélsőségesek, se kirekesztőek. Pozitív emberi tartalmak közvetítése a célunk, és távolságot tartunk mindentől, ami embertelen és a köznormák szerint elítélendő. Pozitív katarzis, magyar művekkel – úgy vélem, ez egy „megbocsátható” program. „Varietas delectat” azaz a változás gyönyörködtet.

Tóth Berta / Színház.hu