Hirtling István: négy éve készültem elszerződni

A Nemzeti Színházban kezdte pályafutását a nyolcvanas évek derekán, majd megélt néhány sajátos színházváltást is. Munkásságáért idén márciusban Érdemes Művész díjjal tüntették ki, majd arról szóltak a hírek: távozik az Új Színház társulatától, jelenleg fehérváron próbál. Hirtling Istvánt kérdezte a 168 óra.

A 168 óra interjújából:

A lap elsőként pályája kezdetéről kérdezte a színészt, aki anno a Nemzeti Színházban olyan színészóriások közt debütált, mint Sinkovits Imre, Kállai Ferenc, Bessenyei Ferenc, Agárdi Gábor. Hirtling István felidézte, hogy Funtek Frigyessel és Mácsai Pállal szerződött a színházhoz 1984-ben. “Osztályfőnökünk, Kerényi Imre úgy fogalmazott: "Magas indítással" kerültünk pályára. A vizsgáink híresek voltak, és már harmadévtől a Nemzeti Színházban voltunk gyakorlaton. Malonyai Dezső volt a direktor, de művészileg Vámos László főrendező a meghatározó színházcsináló” – mesélte Hirtling, aki már 89-ben Jászai-díjat kapott, egy évvel később mégis elszerződött a Nemzetiből, mivel menesztették Vámosékat, és Csiszár Imre került igazgatói pozícióba. ‘90-ben egy évre a Madách Színházba szerződött Kerényi Imréhez, és ügyvivője lett a Magyar Színész Kamarának.

“A rendszerváltás hajnalán úgy éreztük: a szakmának újra kell fogalmaznia önmagát. Gera Zoltán azt mondta: ne a politika világában keresgéljük a támogató apukákat, hanem saját értékrendünkhöz ragaszkodva teremtsünk tekintélyt. Ez nem sikerült. Fő oka az, hogy a rendszerváltás nem járt struktúraváltással a színi világban, miközben egyre világosabbá vált: mind kevesebb "központi" pénz jut a kultúrára. Amennyi még van, azért mindenki próbálja megkötni a maga kis "boltját" az aktuális fenntartóval. Ilyen helyzetben persze a politika is könnyedén átgázol rajtunk, és maradék szakmai méltóságunkat is elveszítjük” – fogalmazott Hirtling István, aki tagja volt az 1993-ban megalakult - Schwajda György és Törőcsik Mari vezette - Művész Színháznak (később Thália). “Tanulságos, hogy a színház megalakulása megmutatta, milyen ereje lehet az önszerveződésnek. (…) Az is korfestő: megtörténhetett az a képtelenség, hogy Törőcsik Marit megvádolták sikkasztással” – emlékezett Hirtling, aki többedmagával - Bánsági Ildikóval, Nagy-Kálózy Eszterrel, Ráckevei Annával, Tóth Augusztával, Gáspár Sándorral, Bubik Istvánnal, Eperjes Károllyal – megalapította a Kelemen László Színkört, ami a Tháliában, majd a Schwajda György vezette szolnoki színházban, később a Márta István vezette Új Színházban működött. “Működésének idején mégis példája volt a szolidaritásnak, érdekérvényesítésnek. Legalábbis sejtszinten. A felbomlása pedig törvényszerű a társulati évek alatt. Szakmai és magánéleti okok miatt is” – mondta Hirtling István, aki elárulta négy éve készült arra, hogy elszerződön az Új Színházból.

“Meg lehet nézni, milyen szerepeket játszottam akkoriban az Új Színházban, és milyeneket másutt, vendégként. Ebben a tépelődő időszakomban történtek azok a változások a színház körül, amelyek annyi indulatot kavartak mindkét oldalon. Én sokkal kócosabbnak látom a helyzetet annál, hogy szimpla politikai deklarációkkal kommentálni lehetne. Annyi biztos: az új vezetés pályázata pusztán szakmai okok alapján is elég lett volna a demonstrációhoz, tiltakozáshoz. Nem voltam népszerű ezzel a véleményemmel. Dörner György egyébként főszerepek sorát ajánlotta, de úgy éreztem: ez a teátrum a politikai felhangoktól függetlenül sem inspirálhat már úgy, mint annak idején, amikor ideszerződtem. Márpedig a közönségre elsősorban a szerepeimmel szeretnék hatni, amelyeknek a megformálásához nyugodtabb színterek kellenek” – jelentette ki Hirtling István.

“Színészként az éltet, ami a hivatásom lényege. (…) Valójában sosem volt rá időm, hogy boldogtalan legyek” – összegzett a színész.