"Az eljöttek és az ottmaradottak, barátaim és kollegáim miatt nem tehetem meg, hogy szó nélkül hagyjam az újabb Pozsgai féle blöfföket, csúsztatásokat" - közölte a Színház.hu-val Márta István, aki Pozsgai Zsolttal készített interjúnkra reagál.
Márta István, fotó: Magyar Hírlap
P.ZS.: “Ebben az esetben a változásnak az új vezetés csak részben volt generálója. Legtöbb esetben maguk a művészek döntöttek úgy, máshol próbálják folytatni.”
A színészek bizony egyértelműen az új vezetés miatt döntöttek a távozásról. (Lásd. nyilatkozatok)
P.ZS.: (Pokorny Lia..) “..több kollegája most ügyvédi segédlettel próbálja a lehető legtöbb pénzt kivinni a kasszából. A havi fizetésén kívül. Ez már nem tetszik annyira.”
Akinek évad közben egyoldalúan fel akarják bontani a szerződését, az – természetesen – jogi orvoslatot keres. Akár tetszik a főrendezőnek, akár nem. Arról pedig, hogy ki akarja és tudja a ”lehető legtöbb pénzt kivinni a kasszából” (mily randa stílus!), azt hagyjuk.
P.ZS.: “Az óceánjáró hajón megjelent a kapitányi hídon egy jókedvű ember, az új kapitány, barátsággal köszöntötte a legénységet, és erre páran a vízbe vetették magukat.”
Popey matróz eszegeti a spenótot, közben vidáman mutogatja tetkóit és erőtől duzzadó alkarját, a többieknek meg örvény! Ilyen egyszerű dolog ez a színházcsinálás.
P.ZS.: “Mindenkivel közöltük, pontosan melyik darabban, melyik szerepben számítunk rájuk, egészen a jövő évad végéig. Szerintem ez tisztességes megoldás volt.”
Ez nem “tisztességes megoldás” volt, hanem az Előadóművészeti Törvény általi előírás. Kötelező eljárás.
P.ZS.: “A szó klasszikus értelmében nem alakulhatott ki új társulat, hiszen nem társulati formában működünk tovább. Már ami a dolog munkaügyi részét illeti. Vannak, akik főállásban dolgoznak majd, vannak, akik évadra, vannak, akik szerepre szerződtek, de maga a forma másodlagos. …Ezzel megszabadultunk attól a csapdától, hogy tizenkét emberre tervezzünk évadot.”
Újabb nem teljesítés! A pályázati kiírás bizony “társulatos” repertoárszínházra vonatkozott. A társulatépítés nem csapda, hanem kötelesség. A csapda másutt van. Drukkolunk, hogy az új vezetés ne essék a színlelt szerződések, bújtatott munkaviszonyok csapdájába, már ami a “dolog munkaügyi részét illeti”.
P.ZS.: “Mivel profilváltás történik, időszerű a repertoárcsere is. Miután az Új Színház a magyar drámák színháza lesz, bizonyos előadásokat nem vihetünk tovább. De ez a társulati mozgás miatt nem is lenne lehetséges. Ráadásul a szerzői jogokat is visszavonta a legtöbb ügynökség.”
Egyszer kellenek a repertoár darabok, másszor meg nem. Márciusban levéve, áprilisban visszahozva. Tili-toli.
P.ZS.: “….. a színház indult egy pályázaton, Budapest-témában, de az elnyert támogatást nem használta fel. Ezért mutatjuk be ezt a darabot, ami A szép és a szörny története a mai Józsefvárosban.”
A Budapesti Kulturális Alap pályázatán Szikora János Budapest, Budapest című darabjával indult az általam vezetett színház. Ennek megírására és májusi bemutatására szavazott meg nem kevés összeget a kuratórium. A színdarab elkészült, a bemutató elmarad. Való igaz, hogy Pozsgai darabja is Pesten játszódik, de nem új és nem pályanyertes.
P.ZS.: “Május közepén indul a bérletezés. Szabad bérletet kínálunk, tehát a néző annyi előadást nézhet meg, amennyit akar.”
Érdekes, izgalmas, újszerű elképzelés! Egy bérlet áráért - akár minden este – lehet menni színházba? Mit szól vajh ehhez a fenntartó? A főrendező – valószínűleg - az általunk sikeresen felfuttatott szabadbérlet konstrukcióra gondolt, ami annyiban “szabad”, hogy az időpontokat és az előadásokat választja meg a néző, de kötött számú alkalommal veheti igénybe ezt a lehetőséget.
P.ZS.: “Dörner György kinevezése után az Új Színház nagyon gyorsan jelentkezett a szervezetbe (ETC - European Theater Convention) , és fel is vették. Ám pár napra rá mélységesen elítélték Dörner kinevezését pogromszerűen, nyilvánosan. Persze azután, hogy a színház befizette a pár hónapos tagdíjat, ami éves szinten nem kevés, másfél millió forint. Ezt most kellene teljes egészében rendeznünk, meg is érkezett a számla. Elítéltek bennünket, rágalmaztak – majd küldik a számlát. Sajátos helyzet. A szervezeti tagság mégis előnyös lehet, hiszen kiváló színházakhoz és szakemberekhez csatlakoztunk, megtiszteltetés velük együttműködni. Persze, csak akkor, ha ők is így akarják. Miskolcon kiderül, mi lesz... Mi szeretnénk tagok maradni, és segíteni a szervezet munkáját, a nemzetközi színtéren is hallatni a magyar színházak hangját, képviselni az érdekeiket.”
Az ETC-be való bejutáshoz két tag ajánlása kell és hosszú procedúra előzi meg. Az Új Színház 2011 elején kérvényezte tagfelvételét a szervezetbe, amire az őszi, éves közgyűlésen kerülhetett sor. A tagdíjat csak 2012. január 31-ig fizettük ki, pontosan azért, hogy az új vezetés dönthessen a tagság további fenntartásáról. A gazdasági igazgatók közti átadás-átvételi jegyzőkönyvben, amit az új igazgató is aláírt, szerepelt, hogy a színház tagja ennek a szervezetnek (is).
P.ZS.: „Varietas delectat” azaz a változás gyönyörködtet.
Helyesen: a változatosság gyönyörködtet. Ahogy Cicero mondta. (A változás latinul: mutatio.)
Klasszikusokat csak pontosan…
Márta István, 2012 05 05
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.