Restaurálták Dankó Pista hegedűjét

Restaurálták Dankó Pista hegedűjét; a legendás hangszert, a Móra Ferenc Múzeum néprajzi gyűjteményének kiemelkedő darabját csütörtökön meg is szólaltatta Szecsődi Ferenc Liszt-díjas érdemes művész.

A különleges hegedűről

A különleges hegedű, melyen Dankó Pista neve olvasható, Schunda Vencel hangszergyáros budapesti műhelyében készült 1890-ben. Schunda Vencel gyárából elsősorban népi hangszerek kerültek ki, de nevéhez fűződik a pedálos cimbalom szabadalma is, melynek egy példányát őrzi a múzeum néprajzi gyűjteménye.
A hangszer 1891-ben került Dankóhoz, aki aradi koncertkörútján játszott rajta. A koncertek után Nikolits Döme aradi ügyvéd szerezte meg, később a Dugonics Társaságnak ajándékozta a nagy jelentőségű hangszert. A hegedű 1929-ben jutott a Móra Ferenc Múzeum tulajdonába, és azóta is a néprajzi gyűjtemény különleges darabja.
Dankó Pista hegedűjét az elmúlt időkben évente egyszer szólaltatták meg: 2008-ban a Múzeumok Éjszakája csúcspontjaként például Frankie Látó világhírű szegedi dzsesszhegedűs játszott a hangszeren. A több mint 120 éves zeneszerszám azonban a hosszú évek megpróbáltatásai alatt megrepedt és felújításra szorult. A restaurálásra végül idén került sor Semmelweis Tibor budapesti hangszer-restaurátor műhelyében.
A hangszer javításának költségeit Heumann Erzsébet, a Dankó Pistát elsőként felkaroló Zsótér Andor ükunokája fedezte.
Telekiné Tóth Anna, az egykori Dankó Pista Emlékéért Alapítvány titkára elmondta, jövőre ünnepeljük Dankó Pista halálának 110., születésének 145. évfordulóját. A jubileum kiváló alkalmat kínálna arra, hogy a nótaszerző művei - akár saját hegedűjén - felcsendüljenek a Szegedi Nemzeti Színházban, ahogy azt Juhász Gyula is javasolta egykor.

Dankó Pistáról

Szülei első gyermekeként látta meg a napvilágot, mindössze kilenc éves volt, mikor édesapját elvesztette. Vele együtt három húga, Irén, Etel és Róza maradtak még félárván. Édesapja halálát követően nem folytathatta az iskolát. Három elemit, egy református, meg egy lutheránus iskolát végzett el. Erdélyi Náci két hónapig tanította őt hegedülni. Hamarosan azonban munkát kellett vállalnia, vályogvetőként kereste kenyerét. Ugyan nem volt virtuóz, de kortársai beszámolói szerint szívéből jött a zene amikor játszott.

15 éves volt, amikor szülőfalujában megszervezte cigányzenekarát, melynek egyben vezetője is volt. A környékbeli tanyavilágban zenéltek, mivel olcsó muzsikusokra volt kereslet, gyakran léptek lep némi pénzért, ételért vagy borért cserébe. A banda Joó Ferenc arcképfestő tanyáján is megfordult, a 17 éves, kékszemű Pista beleszeretett a gazda Ilonka leányába, aki 13 éves volt, de nem őt szánták neki vőlegény gyanánt. Három évvel később Pista nevében Daróczy Pál pusztai kapitány, a betyárvilág csendbiztosa kérte meg a lány kezét, de a leány apja elzavarta őket a birtokáról. Ilonka átadott egy szál rózsát Pistának a kapuban. Kétszeri sikertelen szüktetés után végül harmadjára vitte oltárhoz a lányt, a kisteleki templomban esküdtek egymásnak hűséget.

Dankó dalköltészetében gyakori motívum volt a rózsa, legalább ötven nótájának címében vagy szövegében megtalálható. Számos betétdalt írt népszínművekhez, nótáinak száma közel félezerre rúg. Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Békefi Antal, Tömörkény István írták a szöveget a dalaihoz.

Később Szegedre került. Blaha Lujza nyomán tettek szert népszerűségre első dalai. 1890-ben Budapestre utazott, majd 1895-ben megnyerte az Új Idők pályadíját azzal, hogy Pósa Lajos balatoni nótáit megzenésítette.

Az 1890-es években beutazta Magyarországot a daltársulatával együtt, felléptek az Alföldön, valamint a Felvidék nagyobb városaiban, s ennek köszönhetően a német daltársulatok népszerűsége a háttérbe szorult. Megfordultak Oroszországban is, játszottak Moszkvában és Szentpéterváron is. Egy anekdota őrzi a következő történetet: a cári udvarban adott koncerttel olyan sikert arattak, hogy az előadás után Miklós herceg odalépett Dankóhoz, és elismerése gyanánt a muzsikus ujjára húzta legszebb brilliánsgyűrűjét. A többi vendég látva a jelenetet, rendre odament hozzá gratulálni, s Dankó mindegyik ujjára került egy-egy gyűrű. Miután megteltek a kezei, a következőt mondta egy sóhaj kíséretében: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!"

Az egyetlen alakja volt a népies műzenének, akinek személyét több író és költő is megörökítette. Ady Endre és Juhász Gyula verset írt hozzá, Móra Ferenc, Tömörkény István, Rákosi Viktor írásaiban is feltűnt, Gárdonyi József, Gárdonyi Géza fia, megírta Dankó regényes életrajzát. 1940-ben film is készült életéről, melyben Jávor Pál alakította, ez volt a kétszázadik magyar hangosfilm.

Hangjegyek írásához nem értett, így dalait mások jegyezték le. Életén végigkísérte a nyomor. Tüdőbaja egyre súlyosbodott, ekkor a „Pósa-asztal" társasága indított számára gyűjtést, adományok érkeztek az egész országból a gyógyíttatására. San Remóba küldték, ahol egy télen keresztül kúrálták, azonban egészsége már nem tudott helyrejönni. 1903. március 29-én hunyt el, sógora budai lakásában érte őt a halál.

Herczeg Ferenc búcsúztatta Pesten, ötszáz cigány játszotta el az „Eltörött a hegedűm…" című nótát. A szegedi múzeum előtt volt felravatalozva, Pósa Lajos és Tömörkény István mondtak búcsúbeszédet koporsójánál. A Belvárosi temetőben díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. Szobra is készült, felállításának ügyét Pósa Lajos szervezte meg. Margó Ede szobrászművész formált meg a dalköltő alakját, és honráriumot nem kért, csupán a felhasznált márvány árát. Végül 1912. október 20-án állították fel a kész művet Erzsébet királyné szobrától nem messze.

A szegedi Dankó Pista Emlékéért Alapítvány ápolja kultuszát.

Ady Endre: Dankó
Kanyargó Ér mentén fekete, magyar föld Volt az én testemnek életet adója,
Földből élő ember az édesapám is, Olyan rég nem szóltam magyar szóval róla.
Magyar ott a síkon, szívig magyar minden, Magyar a vér is még az én ereimben.
Hej, hogy olyan ritkán emlékszem meg róla, Hej, hogy messze tőlem az Ér-mosta róna!... Nem tehetek róla!...
Énrólam talán ezt eleve rendelték, Fáradt volt a lélek, hogy belém lehelték,
Novemberi nap volt, sárgult már a róna, Nincs bennem elég tűz, nem tehetek róla!
Énbennem csak vágy van, messze-messze szálló, Valami névtelen, valami borzalmas, Valami sóvárgó...
Úgy-úgy agyonhajszol, úgy-úgy kerget innen, Úgy-úgy húz magához az idegen isten;
Keletről szakadt törzs napnyugatra szállnék, Fénynek teremtődtem s árnyék lettem... árnyék...
Nincs bennem magyar tűz - mea culpa - nincsen... Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten!
Kanyargó Ér mentén... Óh, szállj csak rám, álom! - Lássam meg a múltat. Aranyozott szárnyon
Borulj rám: hadd tudjak gyermekmódra sírni, Szálljon meg oly kéj, mit nem lehet elbírni...
Tele van a szívem... Holdas, enyhe éjjel Mámorossá tesznek erős vadvirágok,
Kábultan pihenve hallgatok egy nótát, Gyermek szemeimből a könyű szivárog,
Egyszerre szakad rám kárhozat és éden, Leányok nótáznak csendes faluvégen,
Reszket mellettem a vadba oltott rózsa... Óh, szent, égből lopott, magyar lelkű nóta...
Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten, Akinek a lelke elvágyódik innen,
Akit kerget, hajszol sóvár, beteg vágya, Akinek a lelke magyar földön árva,
Megmenti, megtartja a te magyar lelked, A te nagy bánatod, a te nagy szerelmed,
A te duhajságod, a te kacagásod... Visszaadtál nekem egy vesztett világot!...
Kanyargó Ér mentén fekete, magyar föld Volt az én testemnek életet adója,
Földből élő ember az édesapám is, Olyan rég nem szóltam magyar szóval róla.
Visszajött az űzött, agyonhajszolt lélek, Amit csak álmodtam, amibe' csak hittem!...
Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten, Hogyne szeretnélek, hogyne éltetnélek...

Forrás: MTI, Színház.hu, Wikipédia