Kollégium. Kalandok, barátságok, szerelmek és közhelyek színtere. Közhelyek, amiket csak elmondanak és olyanok is, amik megtörténnek. Mennyire izgalmas egy diákszállás? Mi okozhatja a társas magányt? A kollégisták élete tényleg csak szex, buli és rock’n’roll? Hova vezet, ha egy fiatal lány beköltözik három fiú mellé negyediknek? Az Édesnégyes című vígjáték megadhatja a válaszokat.
A Műhelymunka Társulat egyik fontos célkitűzése, hogy fiatalokat szólítson meg és őket érintő, érdeklő témákat dolgozzon fel. Az egyik ilyen téma természetesen a társas kapcsolatok, azon belül pedig a szexualitás kérdése, mindezt persze vidáman, szórakoztató formában tálalva. Az Édesnégyes című darab – aminek a címe is sokat sejtet – nem sokat bíz a véletlenre, hiszen a helyszín kiválasztásával máris „helyzetbe hozza magát”. Hol is lehetne legkönnyebben olyan fiatalokat találni, akik szabadon és szabatosan foglalkoznak a szexszel, mint egy koedukált szobában?
A főiskolai kollégiumban bármi megtörténhet és bizony meg is történik. E tekintetben a darab teljesen valósághű. Jelen esetben egy adminisztrációs baki folytán összeköltözik egy lány és három fiú. A srácok közül az egyik végtelenül félénk, a másik homoszexuális, a harmadik pedig tipikus csajozó-gép. A társaság előbb lázad az együttélés ellen, de hamar megszokják és megkedvelik egymást, noha ezt – tipikus fiatalok módjára – nem szívesen vallják be. Természetesen mindenkiben túlteng a vágy, a kérdés már csak az, ki visz hamarabb ágyba kit, no, és persze, hogy kivel csalja a férjét a kollégium igazgatónője.
A darabban, a poénok mellett, eldurran jó néhány közhely is – ami részben nyilván tudatos írói akarat –, így talán elnézi nekem a Kedves Olvasó, ha én is használok egyet: az Édesnégyes kiváló szórakozás, ha az ember képes hátradőlni és csak élvezni, amit a színpadon lát. A színészek sem tesznek másképp. Élvezik a játékot. A karakterek pedig szeretnek, gyűlölnek, nevetnek, sírnak, közelednek, távolodnak, letámadnak, elszaladnak, titkolóznak, megdöbbennek, vagyis éppen úgy halad a cselekmény, mint ahogy azt ettől a témától elvárhatjuk. Kevés meglepetés ér minket, és egy kis odafigyeléssel a végső csavart is meg lehet fejteni, úgy az előadás kétharmadánál. A lélek mélyén zajló, felnőtté válási folyamat kínszenvedéssel teli, mégis felemelően nehéz pillanatainak megjelenítése helyett inkább a felszínes vágyakat látjuk kielégülni, vagy szerte foszlani, de azt viszont humorosan, viccesen. Nem elemzünk, inkább nosztalgiázunk. Mindenki volt kollégista – ha nem is a szó szoros értelmében –, tehát nincs néző, akiben ne törnének fel múltbéli kellemes, vagy kínos emlékek, a közelebbi, vagy távolabbi múltban hagyott történetek, miközben a szereplőket figyeli.
A tengerentúli vígjátékokon felnőtt huszonéves korosztálynak egy kis „Amerikai pite” érzése támadhat, hiszen itt is minden a szex körül forog, a szerelem, a konfliktusok, a titkok pedig csupán kellemes-kellemetlen mellékhatásként jelentkeznek. A színészek lelkiismeretesen hozzák a poszt-kamaszkori hormontúltengéssel küzdő fiatalokat, és kihasználják a témában rejlő színpadi lehetőségeket, belekalkulálva a Mikroszkóp Színpad közvetlenségét, a „nézőközeli” élményt is, holott ők maguk is túl vannak már ezen az életszakaszon.
Az Édesnégyes könnyed játék a szavakkal és a tettekkel. Következmények, sérülések nélküli világ, ahol a tragédia csak rövid ideig veti vissza a vágyakkal túlfűtött barátságokat, az adott szó nem mindig kötelez, a tapintat és az intim szférába tolakodó kíváncsiság közti határ szinte észrevehetetlen. A darabot látva nem kevésbé vicces a történet, mint a kollégiumi élet maga és mivel nem akar mindenáron sokat mondani, így nem fárasztó. Érdemes rászánni egy estét, hogy bemenjünk a Mikroszkóp Színpadra, lenémítsuk a telefonunkat, elménket, majd mosolyogva-nevetve felidézzük bohó fiatalságunk meggondolatlanul izgalmas társas-játékait. Mindegy, hogy életünk ezen szakasza még tart, vagy már-már emberöltőnyi távolságban van mögöttünk, jó esik majd visszatekinteni rá. Egyedül, a társunkkal, vagy akár édes négyesben…
Szerző: Koncz Csaba
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.