Ma van a nevetés világnapja

A nevetés világnapját ünnepeljük május 6.-án, vasárnap. Ez alkalomból megidézzük egy friss kutatás eredményét, egy régi színházi történetet és egy színészinterjút arról, hogy is lehet sírni, nevetni a színpadon. 

„Rossz olyan országban élni, ahol nincs humor. Azonban még rosszabb az az ország, ahol csak humorral lehet élni.” (Aldous Huxley)

"Humorban nem ismerek tréfát". (Karinthy Frigyes)

Ma ünnepeljük a nevetés világnapját!

2012 - A nevetés orvosi szemmel

Eckart von Hirschhausen német orvos szerint "a nevetés olyan, mint a szex: hatalmas különbség, hogy az ember csak nézi, vagy műveli is. Kívülről nézve furcsának tűnhet, de belülről igazán csodálatos". 

Eckart von Hirschhausen

Léteznek nevetés-klubok is, amelyek különösen azok számára lehetnek hasznosak, akiknek nincs elég alkalmuk, hogy egy jóízűt kacagjanak. A csoport találkozóin azonban együtt gyakorolhatnak a tagok. "Ha az ember sokáig próbálkozik, egyedül is menni fog. Egyszer csak bekövetkezik az a mágikus fordulat, amikor a nevetés igazivá válik" - véli a doktor. 

Hirschhausen szerint a nevetés tantárgyát is be kéne vezetni az iskolákban az egészséges életmódot oktató tárgyak mellett. Mint elmondta, ezek azok a dolgok, amelyekre az embernek igazán szüksége van az életében. A tananyagba pedig be kéne venni olyan témákat is, mint a konfliktuskezelés és a pszichológiai problémákkal való foglalkozás. 

"Az élete során az ember elfelejt nevetni. A gyerekek még naponta 400 alkalommal kacagnak, a felnőttek azonban csak nagyjából húszszor, a holtak pedig egyszer sem. A tendencia tehát egyértelmű: aki nevet, annak több ideje van hátra az életéből" - vonta le a következtetést Hirschhausen.

Marcel Pagnol

Marcel Pagnol (francia drámaíró, forgatókönyvíró) – Jegyzetek a nevetésről - Részlet

"Vitathatatlan, hogy a komikus színdarabok megvígasztalnak bennünket, mégpedig azért, mert a figurákat eleve olyanra formálják, és oly módon tálalják elénk, hogy azonnal elhitetik velünk, hogy magasabbrendűek vagyunk náluk.

Jóllehet ezt az impressziót mesterséges eszközökkel és csak egy pillanata keltik fel a nézőben, mégis felmérhetetlenül jótékony hatást gyakorolhat, különösen akkor, ha olyan emberben sikerült felkelteni a magasabbrendűség érzetét, aki elfásult a napi munkában, akit az általános politikai helyzet vagy éppen a saját anyagi helyzete nyomaszt, vagy akit már végképp elcsüggesztett hitvese hűtlensége.

Bizonyos betegségekre – neuraszténiára, az anémiára, a depresszióra- a komikus színpad úgy hat, mint az orvosság. Megnevettetni egy csüggedt embert, aki már mindenkinél, az egész életnél alábbvalónak érzi magát – ilyen embert nevetésre bírni annyi, mint egy pillanatra visszaadni neki másvalaki vagy másvalakik feletti felsőbbrendűségének érzetét, az az érzés pedig, melyet színpadi szerző, vagy a színész kényszerít rá művészetével, felfakaszthatja benne egy időre a bizakodást, az életkedv forrását. Rendkívül meglepő jelenség – de vitathatatlan tény- a vidám színpadok harsogó sikere háborúk idején...." 

Kilenc kérdés Ullmann Mónikához a sírásról, nevetésről - (Megjelent 2007-ben, www. mypin.hu)

1. Meg lehet-e tanulni úgy sírni és nevetni, hogy az emberek a nézőtéren Önnel együtt nevessenek, vagy sírjanak?

Sírni, vagy nevetni az tulajdonképpen koncentráció kérdése, bár nevetni nehezebb, de az, hogy ez milyen hatással van a nézőre, azt nem lehet kiszámítani. Attól függ, mi a szerző, vagy a rendező célja, önmagában az, hogy a színész sír, akár nevetést is válthat ki, mindig az a kérdés milyen színpadi helyzet megteremtése a cél.

2. A sírás-nevetés esetleg kötelező „tananyag” a főiskolán?

Ezt a kérdést általában szemérmesebben kezelik, ezeknek a szélsőséges érzelmi állapotoknak az elérése nagyon érzékeny dolog. Szerencsés esemény, ha a főiskolán – ahol sokszor nem segíti a környezet, vagy a színpadi adottságok azt, hogy az ember átélhesse a szerepet – megszületik egy ilyen pillanat. De ha létrejött, akkor meg kell tanulni mindezt reprodukálni, hiszen a színház a „mintha” műfaja, játék.

3. Melyiket nehezebb elsajátítani? A kérdés talán pontosabb a következő szerint: a sírást-nevetést kell megtanulni, vagy a szöveg, a darab, a szituáció átélésének egyenes következménye az, hogy akkor és ott Ön sír, vagy nevet?

A sírás-nevetés nem pusztán technikai kérdés, léteznek eszközök, de ugyanúgy, ahogy az életben, a szituáción belül is szükséges egy kiváltó ok, ami aztán természetessé teszi ezeket a megnyilvánulásokat, hitelesíti a sírást, vagy a nevetést.

Ulmann Mónika

4.  Ez egyfajta fokozott koncentráció?

Mindenképpen, de ez nem csak ezekre a szélsőséges megnyilvánulásokra vonatkozik, hanem bármely előadás eljátszása fokozott koncentrációt igényel.

5.  Mi történik akkor, ha legszívesebben éppen sírna, de a színpadon nevetnie kell vagy éppen fordítva? Mennyire lehet átlépni a pillanatnyi, normál magánemberi érzéseket a színpadon?

Láttunk már a nézőknek hátat fordító, nevető színészt és előfordulnak olyan helyzetek, amikor egy váratlan esemény kikényszerít a színészből egy spontán reakciót. Például: zuhanó díszletfal alatt minden monológ rövidebb. Ez faktum. Ugyanez fordítottan érvényes az ún. „későn érkező kolléga” esetében. Időhúzás ürügyén a monológ terjedelmesebb.

6.  Előfordult Önnel az, hogy ez éppen így vagy úgy, de nem sikerült? Ezt csak Ön érezte, vagy a nézők is észre vették?

Ez nem olyan, mint a sport, minden előadás más.

7.   Van-e különbség egy filmbéli sírás vagy nevetés, ill egy színpadi sírás vagy nevetés között?

Természetesen van, hiszem a filmben akár tízszer is elismételhető egy jelenet, egészen addig, amíg a rendező elképzeléseinek megfelelő nem lesz, míg a színházi produkció az adott estére szóló, sokkal nagyobb koncentrációt igényel, hogy a sírás, vagy nevetés a megfelelő hatást váltsa ki a nézőkből.

8. Mindig elég a „megtanultak” szerint eljárni, azaz elegendő a szakmai rutin vagy esetenként szükséges valamilyen „segédeszköz” is a megfelelő eredményhez?

Segédeszköz és rutin ugyanaz és önmagában kevés.

9.  Szabad-e használni egy színésznek (ill. használja-e) a magánéletben a mesterségszerűen megtanultakat (pl: sírás, nevetés)?

Igen. Bizonyos szituációkban kifejezetten előny, ha az ember elsírja magát. Például, ha elkap a rendőr, kiválóan lehet sírni. 

Két színész a jósnőnél - Egy színésztréfa a nevetés világnapjára - (Megjelent a Színházi Életben, 1925-ben)

Amilyen alapon fürdővárosnak nevezik Budapestet, ugyanolyan alapon a jósnők városának is nevezhetnők. Sőt. Határozottan több jósnő van Budapesten, mint fürdő. Ez megint egy láz a jósnőkkel. Mindenkinek – többnyire titokban- van kedvenc jósnője a kereskedőnek csakúgy, mint a primadonnának, a forgalmi adóellenőrnek csakúgy, mint a fiatal írónak, aki azt szeretné tudni vajon mikor jósolnak már neki nagy jövőt a kritikusok?

Részemről feltétlenül hiszek a jósnők tudományában. Azóta pedig, hogy olvastam egy bécsi jósnőről, akit előre megfontolt szándékkal agyonlőtt a kedves férje, egyenesen tűzbe tenném értük a kezemet.

Szóval megbeszéltem Vaszary Pirivel és Gyergyai Istvánnal, a Nemzeti Színház tagjaival, hogy elmegyünk egy divatos jósnőhöz.

Csakhogy ez alkalomra Vaszary Piri férfinak, Gyergyai István pedig nőnek maszkírozza magát, hadd lássuk, milyen jövőt lát nekik a divatos jósnő?

A jósnő Budán lakik a Batthyány utcában és Kamilla néninek hívják. Szapora beszédű joviális hölgy. Jósoltatni szeretnénk – mondom.

Vaszary Piri a jósnőnél

Tessék lelkeim, csak tessék, megmondom én úgy ahogy van – hadarja lelkesen és betuszkolja a társaságot a konyhába. Vaszary Piri ül le elsőnek, s mi Gyergyaival szörnyen drukkolunk. Pedig felesleges. Vaszarynak pompás a maszkja. Mozdulatai kiszámítottan, pontosan egy esetlen pesti fiatalember mozdulatai. Szinte lehetetlen felismerni. Meg azután a konyhában jótékony félhomály uralkodik.

Kamilla néni fáradhatatlanul cseveg és figyelmesen vizsgálgatja Vaszary tenyerét...

Jaj.. most.. most rögtön kiderül.. rémes, milyen finom kis keze van ennek a Vaszarynak..

Nincs semmi baj. Kamilla néni nem vett észre semmit. Már jósol.

-Hát lelkem, ifiúr, maga igen nagyon szerelmes egy szőke kisasszonykába. Igaz-e? Ne is tagadja.

-Honnan tetszett kitalálni? – álmélkodik mély gordonka hangon Vaszary.

-Hja lelkem, ez a mi titkunk. Meg a Vénusz-vonalból is látom. A kisasszony hajlandósággal van maga iránt, a héten levelet is kap tőle. Na nézzük csak, ehun van ni, mégse a szőkét veszi el, más áll magának. Jövő ilyenkorra megnősül, gazdag asszonyt hoz a házhoz, az anyósa nagyon fogja szeretni. Tetszik tudni, szerencsés csillagzat alatt született. Negyedik, ötödik decemberre sok pénzhez jut, kihúzzák a sorsjegyét.

Vaszary nem állja meg, közbeszól.

-De néni, nincs is sorsjegyem.

-Hát vegyen lelkem – vágja rá zavartalanul Kamilla néni. (Gyergyait majd szétveti a nevetés.) Tovább nem érdekes a dolog. A jósnéni csupa sablont mond az ármányos barátról, nagy utazásról, megint a gazdagságról... Aztán látja, hogy gyanús a sok jó és hirtelen bemondja: Ejnye, gyászt is látok..

Nehogy azonban kedvezőtlenül befolyásolja a honorárium nagyságát, gyorsan hozzáteszi: - No, no nem kell megijedni, olyan valaki hal meg, aki után nem nagyon fog búsulni.

Már késő. Vaszary vicc ide, vicc oda sikít egyet. Jézus Mária!

Kamilla néni ijdeten felugrik a székből. Megnyúlik az arca. Dühös. Kiabál. Hogy ne csináljunk belőle bolondot. Azért mert jósnő és egy tisztességes asszony. Különben is mindjárt átlátott a szitán, csak nem akart szólni: Igazán nem szép tőlünk, hogy be akartuk csapni. Na, mehetünk tovább. Itt már nem jósolnak nekünk. Kiengeszteljük Kamilla nénit egy ötpengőssel, beülünk az autóba és megyünk tovább egy másik jósnőhöz.

Árok-utca. Földszintes penetráns illatú ház. (Buda a jósnők Mekkája.) Megmondjuk miért jöttünk, a démoni külsejű Gyergyai kinyújtja kezét...

Gyergyai István nőnek öltözve

-Jó, hogy tetszett jönni nagysága, nagy kellemetlenséget látok – kezdi az árokutcai Pythia. Kezdetnek remek. Gyergyai nem szól egy szót sem. Akármilyen jó is a maszkja, a hangja elárulná.

- Bizony nagysága, egy szöghajú férfi hozza a kellemetlenséget. Csak vigyázzon rá, ez is olyan, mint a többi. Ez is csak azt akarja aztán szépen odább áll.

Kitűnő.

-Lám, úgy-e. Egyszer már megjárta valakivel itt azt látom.. no csak kimonddom: látom a szerelemgyermekét.

Vidéken. Bűbájos.

-Hiszen tévedhetek, a jósnő is tévedhet, igaz? Ehun az életvonal. Nagyságám márciusban vagy októberben született. Kérdően néz Gyergyaira, aki nem felel. Novemberben született. -Haj, haj – sopánkodik a jósnő- a nagysága családi élete nem nagyon boldog. Már kis híja, hogy nem lett öngyilkos az idegességtől. Úgye négyen vannak testvérek? (Megint kérdően néz Gyergyaira.) – Nagy szerencse néz a nagyságára, egy gazdag külföldi úriember érkezik nemsokára Pestre, gyáros külföldön, annak igen megtetszik a nagysága. Csak tessék aztán jól fogni, nehogy az is sundám-bundám arrébb álljon.

Gyönyörű. Sundám-bundám! Indulunk. És éppen hogy mondjunk valamit:

-Talán holnap is eljövünk. Itthon lesz holnap?

-Várjanak csak, mi is van holnap? Szerda? Nem- mondja a néni és megáll az ajtóban. Gondolkodik. Töri a fejét. Nem tudja mi van holnap. Csak áll az ajtóban és töri a fejét és motyog: - Várjunk csak, mi is van holnap?