Megszólalni tanítanak - Jubilál a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ

A gyerekeket, fiatalokat foglalkoztató problémákat állítja a színházi foglalkozások középpontjába az idén húszéves Kerekasztal Színházi Nevelési Központ. A drámatanárok meghallgatják a véleményeket, együtt gondolkodnak és játszanak az osztályok tagjaival.

"A kérdés az: vajon ettől a kedves nénitől, aki az erdőben hagyott két kisgyereknek enni ad, puha ágyba fekteti őket, helyes kis plüssállatot, macit-nyuszit ajándékoz nekik, és még sok pár cipőt is eléjük terít, hogy húzzák föl meztelen lábukra a nekik tetszőt - szóval hogy tőle el kell-e menekülni, de rögtön...

Hanem amit az idén húszéves Kerekasztal Színházi Nevelési Központ csinál, az ennél komplexebb és nagyralátóbb dolog. A Kerekasztal projektjei gondolkodni és megszólalni tanítanak..." (Csáki Judit, Magyar Narancs)

A diákok azzal a meglepő élménnyel gazdagodhatnak, hogy bátran megfogalmazhatják álláspontjukat, kifejthetik nézeteiket, és szembesülhetnek mások - az övéktől akár teljesen eltérő - gondolkodásmódjával. A drámapedagógusok nem foglalnak állást, nem közvetítenek értékrendet és nem döntenek arról, hogy mi a jó és mi a rossz: inkább arra ösztönzik a résztvevőket, hogy kísérletezzenek a lehetőségekkel, tegyék próbára képességeiket és feszegessék saját határaikat.

- A közoktatásban részt vevő valamennyi korosztálynak, tehát elsőtől a 12. osztályos diákoknak kínálunk foglalkozásokat - mondta el Hajós Zsuzsa drámatanár az MTI-Pressnek. 
A Mézeskalácsház című előadás az első és második osztályos kisiskolásokat szólítja meg Jancsi és Juliska (Margitka) történetét alapul véve. A kétórás foglalkozáson a gyerekek a következő konfliktust igyekeznek feloldani: mi van akkor, ha valami látszólag teljesen rendben van, mégis mindenki tudja, hogy gonosz erő működik a háttérben. Jancsi mindezt nem észleli, de a barátai és Margitka igen, ezért a kisfiú segítségére sietnek. A drámaórán Jancsi barátait a gyerekek játsszák, Margitkát egy drámapedagógus.

A harmadik és negyedik osztályosok a Fivérek című foglalkozáson vehetnek részt. A főszereplő 10 éves kisfiú nem találja helyét a világban, az édesanyjával és a testvérével sem hajlandó beszélni, inkább egy fantáziavilágba, Mátyás korába réved vissza.
Az ötödikeseknek és hatodikosoknak William Shakespeare Hamlet című művének felhasználásával készül a Tovább! című előadás, amelynek segítségével az eleve meghatározottság kérdését járják körül. 
A Csontketrec az otthon, a szabadság és a felelősség témakörét vizsgálja a 13-14 évesek szemszögéből, míg az Edward Bond-drámából készült, középiskolásoknak szóló Tizenegy trikó a világ megértésének módjait, a megértés szintjeit feszegeti.
A probléma általában ugyanaz: hol a helyem a világban? 
- Hogy zajlik egy foglalkozás?
- Minden foglalkozáson van egy színházi előadás, amely vagy egészben, vagy részletekben megy le. Utána a diákok csoportokban és drámatanár vezetésével megbeszélik a látottakat, majd eljátszhatják az adott történet folytatását, vagy éppen az előzményét saját ötleteik alapján. A foglalkozásokon mindig csak egy osztály vehet részt, illetve olyan közösségeket fogadunk, amelyek tagjai ismerik egymást, hogy az összeszokás ne vegye el a figyelmet a munkától. A foglalkozásokon a komplex színházi élménnyel párosul a nevelési folyamat. Célját illetően azon túl, hogy segít a színházi befogadásban és színházra nevel, mindig egy aktuális társadalmi problémát helyez a foglalkozások középpontjába, és azt minél szélesebb és mélyebb aspektusaiban vizsgálja, tárja fel.
- Hogyan választanak történeteket egy adott korosztálynak?
- A probléma általában ugyanaz: hol a helyem a világban? Ennek feldolgozása függ természetesen a korosztálytól, és ehhez mérten kell olyan történeteket választani, amelyek a fiatalokat vagy gyerekeket cselekvővé teszik, bevonják őket. A kicsikkel a legkönnyebb dolgozni, mert ők még nem tudják verbalizálni az érzelmeiket és gondolataikat. Ezért náluk az a módszer a hasznosabb, ha egész végig szerepben vannak, és abból válaszolhatnak a feltett kérdésekre vagy az eléjük kerülő problémákra. A nagyobbak, a 12 éven felüliek inkább filozofálgatni szeretnek, beszélni az érzelmeikről, gondolataikról.
- Tudnak meglepetést okozni a gyerekek az ötleteikkel vagy a reakcióikkal?
- Vannak visszaköszönő ötletek, de sok meglepő is, hiszen minden gyerek más. A Fogságban című darabot - amely az egyik legjobb foglalkozás volt - kétszázszor játszottuk. Azért hagytuk abba, mert már nem tudtunk semmi pluszt hozzáadni, és nem volt olyan gyerek, aki újat tudott volna mondani. Pedig mi is mindig tanulunk a gyerekektől, hiszen egy más környezetből jövő ember másként reagál ugyanarra a helyzetre. Igyekszünk úgy dolgozni, hogy a résztvevőknek elegendő terük legyen érzelmeik és gondolataik kifejezésére. Amikor Füleken játszottuk A császár új ruhája című darabot, egy kislány végig a kincstárnok ruháját rángatta, és azt mondogatta neki: "adjon pínzt". Az egész meséből csak ennyi maradt meg neki, számunkra pedig megdöbbentő élmény volt.
- Évente mennyi foglalkozást tartanak?
- Tavaly 144 foglalkozást szerveztünk, ennek harmadát vidéken. A kisebb településeken, ahol nincsenek úgymond nagyobb események, látványosabban hat egy-egy ilyen foglalkozás. Ebből a szempontból vidéki gyerekekkel jobb együtt dolgozni.

A foglalkozások ingyenesek 
A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ öt tagja Bagaméry Orsolya, Bethlenfalvy Ádám, Hajós Zsuzsa, Lipták Ildikó és Nyári Arnold színész-drámatanár. 
A foglalkozások ingyenesek, hogy a marginalizálódott, hátrányos helyzetű fiatalok se maradjanak ki a színházi élményből. Alapítványi és állami, pályázati pénzekből tartják fenn magukat, előre láthatólag júniusig. Utána teljesen bizonytalan a helyzetük, minden attól függ, hogy milyen pályázati lehetőségek adódnak.

Hajós Zsuzsa két korábbi kezdeményezésükre is felhívta a figyelmet: a Színházi neveléssel az aktív demokráciáért elnevezésű kétéves program azt a célt tűzte ki, hogy minél több hátrányos helyzetű fiatal részt vehessen a foglalkozásokon. A többi között a Fivérek, a Tizenegy trikó és a Fogságban című darabokat vidéken és határon túli kis magyar településeken játszották 2008. és 2010. között az ENSZ Demokrácia Alapjának a támogatásával.

A 2010/2011-es tanévben pedig egy budapesti és két vidéki általános iskola bevonásával dolgoztak, osztályonként külön-külön.
A központ 1992-ben alakult egy gödöllői diákszínjátszó csoportból. Akkori vezetőjük, Kaposi László egy angliai tanulmányúton ismerkedett meg a Theatre in Education (TIE) elnevezésű pedagógiai módszerrel, amely a színjátszás eszközeit vonja be a tanításba.