A Klamm háborúját évek óta játssza, és a Kikatt, valamint A gyáva után pedig rendezi a Vakság című előadást Scherer Péter. A kultúra.hu a Tantermi Színházi Szemle alkalmával beszélgetett vele. Szemléztük az interjút.
Az iskolai programban való részvételt Novák Jánostól, a Kolibri Színház igazgatójától eredezteti a színész: a Klamm háborújának egyszeri felolvasásából négy évvel ezelőtt előadás készült. Túl van száznyolcvanöt előadáson, megjárt több színházi fesztivált is Egerben, Wrocławban, Kaunasban. „Ami szerethető benne, az a nehézsége is: a gyerekek nyitottak, szabadok, előítélet-mentesek, ami azzal jár, hogy olyan helyzetben is interakcióba lépnek, amelyikben nem kellene. De én megszerettem azt, hogy őszintébbek, mint a normál nézők.” – vélekedett Scherer Péter, aki a Klamm háborújának sikere után rendezni is kezdett, elsőként a Kikattot, Pelsőczy Rékával és Szanitter Dáviddal. „Negyedik éve tanítok a Keleti István Művészetoktatási Intézményben. A diákok mesélnek az életükről, és én kiválasztom ebből, mivel lehet érdekesen dolgozni. Ezt aztán meghekkelem – így nevezem a valós történetbe való beavatkozást, amellyel némiképp eltávolítjuk majd a személyes történeteket. Ezeket a tantermi előadásokat is így csináltuk.” – mondta a módszeréről.
Hasonlóképp készült A gyáva című előadás is, melyben egy drogos fiút játszik Kovács Krisztián. Egy harmincöt perces improvizatív én-monológba illesztették be a kitalált drogos fiú sztoriját, a Gáll Szabolcs Balázs könyvéből kiemelt részleteket, de belekerült Kovács Krisztián egy verse is.
Scherer most a fogyatékkal élők problémái felé fordult: állandó munkatársával, Gyulay Eszterrel írták és szerkesztették A vakság című előadást. A Láthatatlan Kiállításon, az Ability Parkban és a Vakok Szövetségében megismert történetek is helyet kaptak a szövegben. Kroll Zsuzsa alig-látóként segíti őket a munkában, és ő moderálja majd az előadások utáni beszélgetéseket is.
A vak lány szerepét Sárosdi Lilla játssza, a vele való munkáról így nyilatkozott Scherer Péter a kultúra.hu-nak: „Tehetséges színésznő, és élményszerű volt, hogy miközben humorral áll a világhoz, rendkívüli erővel dolgozik, így jut a dolgok mélyére. Hasznos volt a profizmusa, mert az anyag dramaturgiai nehézségével meg kellett küzdenünk, hiszen nem könnyű színházat csinálni ebben az ügyben: fogyatékkal élők a társadalomban. Minden szakmai okosságon túl, a darab igazi értékét Lilla személyes játéka és zavarba ejtő hitelessége teremti meg.”
forrás: kultúra.hu / Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.