A magyar színházi világról, színészképzésről, s saját színházi filozófiájáról, elképzeléseiről tartott előadást Vidnyánszky Attila, a debreceni Csokonai színház és a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének igazgatója az művészeti karon.
“Inkább színészekkel, diákokkal szeretem megosztani a gondolataimat. Az ő nyelvüket ismerem, köztük vagyok otthon” – magyarázta Vidnyánszky Attila, hogy elvállalta a fellépést.
A kérdésre, miért fogalmazott meg súlyos kritikákat a hazai színházi világról, színészképzésről, leépült repertoárokról, szégyenteljesen-gyalázatosan összerakott évadokról, kulturális bűntényekről, melyek miatt Strasbourgig kellene szaladni, úgy felelt: “Mert ez a valóság. A rengeteg musicallel, zenés vígjátékkal elérjük, hogy a nézőt egy összetett mondat is zavarba hozza, egy alárendelő összetett pedig... A színészképzés hiányosságait pedig jól mutatja, hogy rengeteg félkész emberke jön ki az egyetemekről. A különféle stúdiók, magánintézetek között rendet kell tenni-vágni. A legideálisabb persze az lenne, ha csak Budapesten és Kaposváron lenne képzés. Hogy ez a két hely normálisan működjön. Mert a fővárosi például mestereket képez, nem művészeket” – fejtette ki Vidnyánszky.
A felvetésre, hogy azok, akik a Kaposvári Egyetemre jelentkeztek Mohácsi Jánosra számítottak, mint osztályvezetőre Vidnyánszky úgy reagált: “Hetvenen jelölték meg az első helyen Kaposvárt a négyszázból. Tehát maximum hetvenen akartak kifejezetten vele dolgozni”.
Arról, hogy osztálya mellett az intézetet is irányítania kell majd. Elmondta: “Strasbourgban, ahol tanítok a dramaturg, a díszlet- és jelmeztervező, a rendező, a színész, valamint a segédmesterségek, mint a hangtechnikus vagy a világosító együtt dolgozik, a vizsgaelőadás előtt mindannyian elmondják, mit, miért csináltak. Ez a követendő példa, ilyesfajta szerves együttműködést szeretnék a két tanszék, a látványtervező és a színházi között”.
Arról számolt be, hogy az elsős színészévfolyam teljesen új stábot kap, mivel “képtelenül kevesen dolgoznak a tanszéken, komoly helyeken három tanár jut egy osztályra, itt egy”.
“A pénztelenségből az egyik kitörési pont lehet, hogy együttdolgozunk színházakkal. Minden évfolyamnak lenne egy mentortársulata. A most induló elsőnek a debreceni Csokonai lesz, mivel ez az első próbálkozás, s így tűnt a legegyszerűbbnek. De jelentkezett már Miskolc. Kaposvár és Kecskemét is. A mentorszínházak képviselői már a felvételin megjelennének, véleményeznének, a diákok pedig bekerülnének a színház vérkeringésébe, aurájába, részei lennének a struktúrának, vizsgaelőadást írnának ki nekik” – magyarázta Vidnyánszky Attila, aki szerint az egész intézetigazgatói pályázat feszült antrét teremtett, és talán szerencsésebb lett volna másként levezényelni. Úgy látja, a többféle elképzelés egészséges katalizátor is lehet és reméli tudnak majd Csáki Judit tanszékvezetővel együttdolgozni.
Arról, hogy Debrecen és Kaposvár távolságot hogy fogja áthidalni Vidnyánszky Attila elárulta: “Hetente kétszer-háromszor jövök majd, már a család is beletörődött. Számomra ez szolgálat, így csinálnom kell”.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.