Szuda M. Barna: Kétútköz című bohózatával nyitotta meg kapuit két évvel ezelőtt a KoMoD Színház. Az apró, stílusos lakásszínház azóta számos bemutatót élt meg, de a Kétútköz sikerét aligha halványította el a repertoár többi előadása. Felmerül tehát a kérdés: miért nem játsszák tovább a darabot? Interjú.
SzMB: Az elmúlt két év, vagyis a kezdet lehetőséget biztosított arra, hogy kísérletezzünk. A Kétútköz is egy efféle kísérlet, a kezdeti lendület eredménye. A jövő, úgy hiszem ennél sokkal szigorúbb és elhivatottabb munkát kíván tőlünk ahhoz, hogy fenntarthassuk a KoMoD Színházat. Értem ezen egy konstruktív repertoár kialakítását, melyből a jelenlegi elképzeléseink és terveink miatt a Kétútköz kiszorul. Nagyon szeretjük ezt az előadást. Azt hiszem épp ezért nincs szívünk átírni és átrendezni a profil, az irányvonal kedvéért. Nehezen, de úgy határoztunk, hogy…
Utoljára május 24-én és 25-én látható a KoMoD Színházban. Ráadásul a belépés díjtalan, csak a foglalást kell előre jelezni.
SzMB: Így igaz. A színházi világnaptól az évad végéig az összes előadásunk hasonló kondíciókkal tekinthető meg. Nem mi szabunk árat a belépésnek, hanem a tisztelt publikum. Az előadás után egy fekete kalap közreműködésével támogathatják törekvéseinket, melyek egyedülálló módon még mindig függetlenek minden állami és önkormányzati mecenatúrától.
A 2010-es bemutató óta rengetegen látták, de mégis kevesen tudják, hogy tulajdonképpen történelmet írtál a Kétútközzel, hiszen egy létező település, létező problémáját állítottad színpadra.
SzMB: Valójában ennél összetettebb az előadás története. Eredendően szerettem volna írni egy darabot arra a klasszikus szituációra, amikor egymástól végletesen különböző személyek bizonyos helyszínen rekednek, hiszen ez a konfliktus alapjaiban határozza meg a világot. Végül a vasútállomás és a várakozás banális, de roppant romantikus valóságát választottam. A dráma már elkészült, de még nem volt címe, amikor Tiszafüredre vonatozva megpillantottam a megálló és a település nevét: Kétútköz. Úgy emlékszem jóval a bemutató után, mikor már javában játszottuk a darabot figyeltem csak fel a hírekre, miszerint a MÁV gyakorlatilag megszünteti a kétútközi megállóhelyet. Remélem, hogy nem én adtam nekik az ötletet.
A darab persze költőibb a valóságnál és nem a vasúttársaság problémáit szándékozik bemutatni.
SzMB: Természetesen. Az előadásban Kétútköz szinonimája minden olyan állomásnak, amelyen akarva vagy akaratlan időzünk, ahonnan elvágyódunk, vagy épp nem akarunk eltávozni. Öt vágyakozással és várakozással teli életet ismerhetünk meg, egy felvonásban.
A kielégítetlen vágy különböző szisztémák szerint, de minden írásodban, darabodban megjelenik. A közeljövőben is belecsempészed valamibe?
SzMB: Ami az igazat illeti, a darab, amin most dolgozom, ugyancsak bővelkedik benne, de mielőtt azt befejezném, a Kétútköz utóéletét szeretném ’sínen tudni’. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor országszerte vendégeskedünk majd az előadással. Ki tudja, talán még Kétútközre is elvisszük, de az bizonyos, hogy május végén utoljára késnek a vonatok a KoMoD Színház pódiumán!
Kétútköz
szomorú-bohózat egy részben
A MinekEzACirkusz Produkció előadása
Szerző: Szuda M. Barna
Színészek: Császár Zsófia, Kelemen Tímea, Széplaki Szilvia, Makray Gábor/Mokány Csaba, Orbók Áron
Játéktér: Markovics Melinda, Aradi Norbert
Művészeti vezetők: Csikós Ildikó, Farkas Róbert Szabolcs
Rendező: Szuda M. Barna
További információk és jegyfoglalás:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.