A Bartók/Mikrokosmos tavalyi hatalmas sikere után egy másik korai Anne Teresa De Keersmaeker-darab látogat el hozzánk májusban – ami kihagyhatatlanná teszi ezt az előadást, az az, hogy a produkcióban a legendás belga táncos-koreográfus maga is színpadra lép!
Részlet Anne Teresa De Keersmaeker tánc világnapi üzenetéből 2011-ből: „Számomra a tánc a gondolkodás lehetséges útja. A táncon keresztül a legelvontabb gondolatoknak adunk testet, mindannak, amit nem tudunk megnevezni. A tánc kapcsolatot teremt ember és ember között…”
A 200% tánc sorozatról
A 200% tánc névvel fémjelezett sorozat olyan előadásokat takar, amelyekben nem a kísérletezés, a műfajok közti átmenet, hanem a tiszta tánc szépsége dominál. A tökéletes kompozíció, a kidolgozott látvány, a mozdulatok dinamikája, valamint az érthető, átgondolt forma, és a zene atmoszférateremtő ereje. Olyan produkciók ezek, amiket tátott szájjal, ámulva nézhet a közönség: élmény azoknak is, akik még sosem láttak kortárs táncelőadást és élmény a szakmabeliek számára is. Az elmúlt néhány évadban a Trafó számos világsztárt látott vendégül a 200% tánc sorozat keretében: igazi kortárs tánc-legendák léptek és lépnek színpadra Budapesten e sorozat kedvéért. A Rosas mellett olyan kiváló koreográfusok és társulatok munkáit hozta el a Trafó Budapestre, mint a brit Wayne McGregor és a Random Dance, az ugyancsak szigetországi Russell Maliphant, az izraeli származású Franciaországban élő Emanuel Gat vagy épp a kanadai Crystal Pite. A Rosas legutóbb szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt, 2011 májusában járt Budapesten, akkor is egy korai koreográfiával arattak zajos sikert a Trafó nagytermében.
Az alkotókról
Anne Teresa De Keersmaeker korai munkáiban felfedezhetők a gyökerei azoknak a témáknak, koncepcióknak és formáknak, amiket koreográfus későbbi munkássága során kibontott. A Rosas társulat közben a kortárs táncvilág meghatározó szereplőjévé vált, de ma is újra- és újrajátsszák ezeket az immár több mint 20 éves darabokat, amelyek mit sem veszítettek frissességükből és aktualitásukból.
Az 1981-es Fase fontos mérföldköve volt a korabeli belga tánckultúrának, egyúttal ez volt az az előadás, amely meghozta az igazi áttörést Anne Teresa De Keersmaeker számára - a két táncosra írt koreográfia (Keersmaeker partnere a norvég származású Tale Dolven, a Rosas társulat állandó művésze) Steve Reich minimalista zenéjét formálja tánccá: olyan neves darabok szólalnak meg mint Piano Phase, Come Out, Violin Phase és a Clapping Music.
A repetitív ismétlés finom változásaiból, az együtt és külön mozgásból felépülő szerkezet egyszerre nyűgöz le óramű-pontosságú kidolgozottságával és elemi erejével. Nincs történet és nincs karakter – csak zene és a tánc végsőkig letisztult párbeszéde van.
Steve Reich maga így fogalmazott a produkció kapcsán: „Egyszerűen leesett az állam. Az összes koreográfia közül, ami valaha is készült a zenémre, ez magasan a legjobb!”
Keersmaker bárónőről - Részlet a Népszabadság Brüsszelben készült 2011-es riportjából
Barones Anna Teresa De Keersmaeker, azaz Keersmaeker bárónő (mert a koreográfus a nemesi cím birtokosa) Európa egyik legnagyobb hatású táncalkotója és táncpedagógusa 1960-ban, Mechelenben született. Gyerekkorában, mint minden kislány, ő is szeretett táncolni, balettozni. A művészi pálya nem volt egyértelmű: szülei földművesekként keresték meg a betevőt. Középiskolában már inkább a táncot választotta a hagyományos tanulmányok helyett, majd beiratkozott a modern tánc XX. századi egyik legmeghatározóbb alakja, a 2007 őszén elhunyt Maurice Béjart Mudra nevű iskolájába Brüsszelben. Bár Anne Teresa koreográfiáival kapcsolatban Pina Bauscht, Trisha Brownt és William Forsythe-ot szokták elődökként emlegetni, az első lökést Béjart adta neki. – Amikor 9-10 évesen elkezdtem táncolni, Béjart társulata, a XX. századi balett a fénykorát élte. Béjart nem teremtett saját nyelvezetet, de hatalmas tömegeket nyert meg a táncnak. Ez óriási változást hozott, főleg egy olyan, tánchagyományokkal nem rendelkező országban, mint Belgium – magyarázza Anne Teresa. De Keersmaeker kötelességének érezte, hogy folytassa a béjart-i iskola tradícióit, miután a francia koreográfus a svájci Lausanne-ba költözött: a brüsszeli La Monnaie opera segítségével indította el 1995-ben a PARTS tánciskolát, ahol hatvan diák – köztük jelenleg két magyar fiú – tanul. – A fiatalok mozgást és táncot tanulhatnak egy fizikailag és intellektuálisan is kihívást jelentő környezetben, ahol magukat és a világban betöltött helyüket is meg kell vizsgálniuk. Tanulmányozzák, hogyan tudnak a mozgás segítségével magukról, a világgal való viszonyukról beszélni, és saját nyelvezetet alakítanak ki – magyarázza a PARTS alapelvét. Az iskola felvételijének utolsó körében maga a táncosnő választja ki a diákokat, és az ő szigorú elveihez alkalmazkodva például makrobiotikus, a szuperdiétára épülő ebéddel várják a tanulókat a menzán. A saját nyelvezet kialakításához New York is hozzájárult Anne Teresa életében, ahol Brüsszel után tanult. Itt fedezte fel Steve Reich zeneszerzőt, az ő kompozíciójára 22 évesen világsikert arató koreográfiát táncolt. Azóta is a zenéből meríti a legtöbb ihletet. – Az eszközökkel visszafogottan bánok, de a zene és a mozgás kapcsolata nagyon intenzív a műveimben. Természetes kifejezésmódot akartam találni. Maximalizálni az egyszerű mozdulatokat – magyarázza „ars poeticáját”.
Interjúrészlet a koreográfussal
- A premier idején íródott a kritikák kiemelik, hogy ebben a darabban is, de különösen az egy évvel későbbi Rosas danst Rosasban forradalmi módon kezeli a nőiséget. Nem expresszív feminizmus volt ez, mégis rebellisnek számított. A külsőségek, például a jelmezhasználat nyilvánvaló, de azon túl milyen korlátokat hágott át?
- Nyíltan beszéltem arról, ami érdekelt, ami tetszett, és világosan, egyértelműen fogalmaztam. Letettem a voksom valami mellé, elkezdtem kialakítani a magam táncnyelvét. Az, hogy ez egyszerre működött egy formális logika mentén, hogy nagyon erősen támaszkodott a látható fizikalitásra, hogy a mozdulatokra hagytam időt, és ez kívülről extrém lassúnak tűnt, ugyanakkor tele volt érzelemmel és szenvedéllyel, nem az akkoriban megszokott irányokat vagy trendeket jelentette. Nem tudatosan akartam a hagyományok ellen menni, nem akartam elvetni semmiféle tradíciót, inkább a pontosság iránti vágy, az egyértelművé tevés, a nyíltság irányított, ami a nyolcvanas évek álszent prüdériájával szemben egyesek szemében pozitívnak, azaz forradalminak, mások számára viszont kizárólag ellenzendőnek, negatív jelzővel: rebellisnek számított.
- Most is tabudöntögetőnek, forradalmárnak vagy épp rebellisnek számít?
- Ma más világot élünk. Természetes, hogy vannak, akiknek nem tetszik az, amit csinálok, akik nem tudnak ezzel azonosulni, vagy nem vagyok szimpatikus nekik. Aztán vannak, akik érdeklődnek, eljönnek, és előadás közben kimennek, mert nem találunk utat egymáshoz. Ezzel semmi baj nincs, mert nyílt párbeszédről van szó. A sokféleség korában egyébként sem tudom, hogy érdemes-e forradalmárnak vagy rebellisnek lenni. Amivel eddig is kísérleteztem, és a továbbiakban is ezt fogom tenni, az a maximumot a lehető legminimálisabb eszköztárból, ha tetszik, a lehető leggazdaságosabban hozzam ki. (Forrás: Fidelio)
Trafó Különóra is kapcsolódik a Rosas produkciójához
2012. május 16-án, szerdán 19.00 órától Molnár Szabolcs zenetörténész, kritkus tart előadást Steve Reich műveiről.
A program ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Workshopot is rendeznek Tale Donovan (Rosas) vezetésével
2012. május 16. 12.00-14.00, Trafó Stúdió
A workshopra profi és haladó táncosok jelentkezését várják! A résztvevők száma korlátozott, előzetes jelentkezés szükséges a workshop@c3.hu címen, Eredics Lillánál, május 11-ig.
ROSAS (BE)
Fase
4 mozdulat Steve Reich zenéjére
Koreográfus: Anne Teresa De Keersmaeker
Táncosok: Anne Teresa De Keersmaeker, Tale Dolven
Alkotótársak: Michèle Anne De Mey (Piano Phase, Clapping Music), Jennifer Everhard (Come Out)
Zene: Steve Reich
Fény: Remon Fromont (Piano Phase & Clapping Music), Mark Schwentner (Violin Phase & Come Out)
Jelmez: Martine André / Anne Teresa De Keersmaeker
Művészeti aaszisztens: Anne Van Aerschot
Produkciós vezető: Johan Penson – Willem deCoster
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.