Nády Árpád 27 éve a Győri Nemzeti Színház tagja. 1985-ben egy volt osztálytársa révén került a színházhoz. Rövid ideig villanyszerelőkét dolgozott, majd világosító lett...
A szakmát „helyben” tanulta Molnár Tamásnál, mint első fővilágosítónál, majd Kiricsi Jánostól kapta az első önálló munkákat. A fények játéka és a színház hamar magába szippantotta. Néhány évvel később a Győri Balettel is rendszeresen kezdett dolgozni, ami máig tart, és turnéik alkalmával sok lehetősége volt a fejlődésre. Figyelte mások technikáit, telepítési módszereit, és az okos, Győrben is hasznosítható megoldásokat tanulta el. Szakmatechnikai fejlődését a Lysis Fényrendszer Zrt.-től megismert tudás segítette. Rendezők, díszlettervezők elképzelései mentén alakította ki saját vizuális stílusát.
– Van-e olyan tulajdonság mellyel jó világosítóvá válik valaki?
– Tehetséges fővilágosító szerintem az, akinek van érzéke, képes megoldani művészi feladatokat, ráhangolódik a rendező és a díszlettervező gondolataira. Egy produkció esetében az alapoktól indulva a rendező és a díszletervező adja azokat az információkat, hogy hol, milyen művészi hatásokat alkalmazzunk, így többes számban, ugyanis ez a folyamat egy csapatmunka!
– Hogyan lehet fényekkel teljesebbé tenni egy produkciót?
– Létrehozni a „varázst” minden előadásnál nagy kihívás. A jó világítás akkor is eléri a kellő hatást, ha a néző nem veszi észre. Máskor pedig előtérbe helyez, vagy éppen eltakar. Nem feltétlenül kell minden alkalommal hatásvadász módon kipréselni valakiből a káprázatot.
– Mitől függ a fények használata?
– Minden esetben meghatározó a műfaj, illetve az aktuális színpadi jelenet. A színpadi világításnál nemcsak a hagyományos színek használata a jellemző, hanem a pasztell, és a korrekciós színek alkalmazása is.
– Mitől intelligens egy lámpa?
– Nem csupán attól, hogy távvezérelhető, hanem hogy saját működéséről visszajelzést, információt ad a kezelőjének. Szerencsés helyzetben vagyunk Győrben, mert a színház ezekből az eszközökből jól felszerelt, jelenleg a reflektorpark fejlesztése csúcstechnológiás ledes fényvetők beszerzésével folytatódik.
– Mik a kedvenc munkáid?
– Az első munka mindig felejthetetlen, ez A vágy villamosa volt. Emlékezetes feladat A Nyomorultak című musical, amit szerintem egyszer minden szakmabelinek meg kell csinálni az életben. Fénytechnikailag élmény volt A dzsungel könyve produkció, amit izgalmas megoldásokkal, rendezői ötletekkel vittünk színre. Nagyon szerettem a Chicago előadást, mert mind kivitelezési, mind világosítási szempontból komoly kihívást jelentett.
– Mit csinál egy fővilágosító a bemutató után?
– Sietek a családomhoz, majd jár az eszem a következő produkción. Szakmailag keresem az új lehetőségeket. Nálunk a fővilágosító feladata az is, hogy két, három hónappal egy produkció születése előtt összehangolja a villamostechnikai és világítástechnikai igényeket, és azokat a művészi igényekhez igazítsa.
– Mit kívánsz magadnak?
– Elégedett vagyok. Megpróbálom oda helyezni magam ahová a tehetségem, lehetőségem rendel. Ezért nyugodtan alszom. Szakmailag a továbbiakban is nyugodt körülményeket kívánok nemcsak magamnak, hanem az ország összes színháztechnikai munkatársának. Kívánom, hogy ne legyen „legfőbb erényünk a sötét”! Mindezek mellett a legfontosabb számomra, hogy békében és szeretetben felneveljük Zsófi lányunkat.
Szerző: Trombola Anita, Fotó: Fehér Alexandra, tartalmi partner: Magyar Teátrum
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.