Minden év áprilisának elején adják át a Gábor Miklós-díjat, mellyel az előző év legjobb Shakespeare-alakítását nyújtó színészt díjazzák. Idén az elismerést Rába Roland kapta a Nemzeti Színház Hamlet-előadásában Polonius megformálásáért. A Szabad Földnek adott interjúját szemléztük.
"Láthatóan én vagyok a példa rá, hogy közülünk néhány „csodabogár” csak a színpadon szeret megnyilatkozni, egyébként inkább kicsit magánakvaló, rejtőzködő" - fogalmazott a színész a lapnak. Rába Roland szerint a játékosság velünk születik, minden kisgyerek színész, mókamester szeretne lenni, még ha nem is mondja ki. Elmesélte azt is, hogy már gyerekkorában megfertőzte a színház, iskolai színjátszó körbe, szavalóversenyekre járt, végül második nekifutásra vették fel a Színművészeti Főiskolára.
Megtiszteltetésnek tartja a Gábor Miklós-díjat, ugyanakkor csodálkozik is, hogy épp ő kapta meg. A kérdésre, ennyire szerény vagy kishítű úgy felelt: "A Nemzeti Színházhoz kerülésem első évében, a 2008–2009-es évadban az Oresztész című darabban együtt játszottam Garas Dezsővel. Akkoriban nekem még valahogy nehezen ment előadás végén a meghajlás. Egyik este Garas odaszólt: „Maga mire ilyen szerény?! Hajoljon meg rendesen, fiam!” Szóval ma már ez se nem szerénység, se nem kishitűség – egyszerűen a sikerek és a díjak nem mindig esnek egybe az ember saját mércéjével. Ifjan az is megesett velem, hogy úgy éreztem egy alakításom után: igen, ezért ma megszenvedtem, ezt jól elkaptam – és döbbenten láttam az előadás után, hogy a világ nem állt meg ettől, a nézők nem ragadtak a székükbe. Ma már nem vetem a közönség szemére, hogy a taps után képes szépen felállni és hazamenni. Egyébként is eljutottam addig a felismerésig, hogy számomra a próba a színház legjobb része".
Rába a jövő évadtól megválik a Nemzeti Színháztól, szabadúszó lesz. Ennek kapcsán elmondta azt is, miért jött el annak idején a Katona József Színházból. "Pályám elején vártam, vártam a főszerepeket, és közben elégedetlenkedtem. Aztán megkaptam őket sorra, és lám, nemigen csökkent az elégedetlenség. Azt éreztem, mennyit kellene még tanulnom, fejlődnöm, de egy intézményesült „színházgyárban” ez nehéz, kiveszett belőlem a szellemi pörgés, ezért váltottam. A Nemzeti most egészen más. Már csak azért is, mert szinte egyfolytában politikai támadások érik – mindeközben az igazgató Alföldi Róbert magas színvonalú munkát vár el, ezzel szeretne bizonyítani mindenkinek az egyre szorongatóbb anyagi helyzetben is. Itt számtalan inspiráló feladat részese lehettem, nem utolsósorban itt rendezhettem először Alföldi felkérésére. Korábban ez a vágy nemigen hajtott. Azonban mostanra a „külsős” felkérések egyeztetése az anyaszínházammal mind nehezebben ment, bármennyire engedtek is, nem fair ennyi megértést várni tőlük. A jövőben szabadúszó leszek. (...) Nekem a kényelem nem áll jól. Látom magamon, hogy szó szerint hízok. És hát a színészet, kérem szépen, amúgy is alkati kérdés" - nyilatkozta Rába Roland.
Azt még nem tudja, hogy a jövőben inkább színészként vagy inkább rendezőként találkozhat-e vele a közönség "Nem akarok mindenáron játszani. Talán pont azért, mert szívesebben rendeznék? Látja, még magam sem tudom a választ. Sokáig a lustaság vagy a félelem a rendezéstől erősebb volt bennem, mint a szándék. Ha „csak” színészként állok a színpadon, megírt szöveggel a kezemben várom a rendezői instrukciókat – ez egy működő önvédelmi reflex. Valószínűleg nem akartam felelősséget vállalni másokért is. A Nemzeti új kaput nyitott az életemben: a rendezőét. Én tipikus kétkedő, kereső ember vagyok, akinek nem a végeredmény a célja" - tette hozzá Rába Roland a Szabad Földnek.
Forrás: szabadfold.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.