Hun az új legenda? avagy illumiNation a Krétakörrel

Május 9-10-én a német fővárosban zajlott az illumiNation című happening, amelyen a Krétakör is részt vett. Két részletet közlünk két beszámolóból, és egy öninterjút, amelyet a projektben részt vevő Szász Zsolt Blattner-díjas bábművész, dramaturg-rendező, és Pálfi Ágnes költő készített a témában.

A Mandiner cikkéből:

(...) A Gulyás Márton és Fancsikai Péter által levezényelt illumiNation projekt pályázatát még március elején hirdette meg a Krétakör a nemzeti identitás témakörében, többek között a Mandineren. A pályázóknak egy kívánatos nemzeti identitás fogalmát kellett meghatározniuk, valamint egy programot javasolniuk, amely ezt az identitást erősítheti. A beérkezett 18 pályamű közül végül hatot választottak ki, ezek kaptak lehetőséget a bemutatkozásra a Biennálén és szállhattak versenybe az 5000 eurós fődíjért, amiből a győztes megvalósíthatja elképzeléseit.

Az alapvetően akcionista megközelítéseket előnyben részesítő berlini művészeti seregszemlén a szervezők egy olyan dramatizált politikai fórumot szerettek volna megvalósítani, amelyben a különböző világnézetek, meggyőződések képviselői először megmutatkoznak a nyilvánosság előtt, majd ezt követően egy irányított játék, moderált vitafórum keretében kapcsolatba lépnek egymással. A gyakorlatban ez két napot és kétszer öt és fél órás vitát-prezentációt-megoldandó feladatokat jelentett. A hat csoportot először a magyar zsűri értékelte, ám a végső döntés a német zsűri kezében volt. (....) Folytatás itt.

Öninterjú a rendezvényről:

 – Az YCON-csoport pályázóiként, színházi szakemberként, illetve költőként hogyan látjátok: az idei Berlini Biennálé magyarok által celebrált IllumiNation rendezvénye mennyiben felelt meg a lengyel kurátor, Artur Żmijewski témafelvetésének, melyben a hatalom, a művészet és a politika viszonyára kérdezett?

Szász Zsolt: A Krétakörnek a szinhaz.hu internetes fórumán közzétett pályázati felhívásában ez a hármas szempontrendszer mint kritérium nem körvonalazódott világosan. Számunkra az tűnt a kiírásban vonzónak, hogy ez a fiatal csapat a nemzeti identitás mibenlétére kérdez, s hogy annak erősítését kívánja szolgálni.

Pálfi Ágnes: A Theaterdiscounter berlini helyszínén azonban a rendezvény másnapján az derült ki, hogy az ügyvezető Gulyás Márton igazából egészen más témákra fókuszál: a demokrácia magyarországi deficitje, a cigány-kisebbség és a hajléktalanok érdekvédelme került a középpontba. Kultúráról, pláne színházról nemigen esett szó. Hacsak azt a „demonstrációt” nem tekintjük színháznak, amiről az a filmbejátszás tudósított, mely a hajléktalanok nevében föllépő jogvédők rendőrök általi eltávolítását dokumentálta a 8. kerületi polgármesteri hivatalból. A nyolcvanas években mi ezt még fordítva csináltuk: a kultúrával – színházi akciókkal, irodalmi estekkel – politizáltunk, provokáltuk a diktatórikus hatalom gyakorlóit.

Sz. Zs.: Ez volt az a pillanat, amikor azt kérdeztük magunktól, hogy mit keresünk mi itt egy fotóemlékezetre építő, a nemzedékek dialógusát szorgalmazó, balmazújvárosi érdekeltségű pedagógiai programmal. S őszintén szólva az is fölmerült bennünk, hogy az egész kiírás csak arra volt jó, hogy a nemzeti identitás fogalmát mint a „múltba révedő” magyarok anakronisztikus ideológiáját végleg leváltsák.

P. Á.: Erről a vélhető szándékról a magyar „zsűri” tagjainak – akiknek szavazati joguk ugyan nem volt – sikerült is meggyőzniük a fiatal munkanélküliekből verbuvált döntéshozó német zsűrit, melynek tagjai láthatóan végig nem voltak tisztában azzal, hogy miben vesznek részt.

– A pályázók körében ti voltatok a rangidősek. Mit üzennétek hát a krétakörösöknek?

Sz. Zs.: Ha ennyire bátrak vagytok, gyerekek, volna egy ötletünk. Vajon mi lenne, ha a Krétakör találna egy olyan őrült német partnert, aki egy magyarországi helyszínen, magyar közönség és zsűri előtt faggatná ki honfitársait a németek nemzeti identitásáról? Ez bizonyára már nem egy olyan lightos show-műsor volna, mint amilyenen most Berlinben részt vettünk, hanem egy jóval nagyobb publicitásra érdemes, valódi világszínházi akció.

A Magyar Narancs kritikájából: 

Az illumiNation, e papíron rafinált és sokfenekű vállalkozás a gyakorlatban egyszerű, mint a pofon, hatásában viszont egy enyhe gyomroshoz áll közelebb. Az öszszetettebb olvasat szerint a hetedik Berlini Biennáléra a Krétakör egy kétnapos projekttel és egy busznyi versenyzővel-zsűritaggal érkezett. A versenyzők - hat csoport lelkes tagjai - a nemzeti identitás mindent és semmit felölelő témakörében készültek pályaművekkel, azokat adták elő, úgymond pitchingelték a zsűrik előtt az ötezer eurós fődíj reményében. A zsűrik közül a magyar csak véleményezett, a szemközt elhelyezkedő német pontozott is. (…)

Gyurcsány Ferenctől Novák Elődön át Dopemanig, vagy Lady Dömpertől Tóta W.-n át a Gój Motorosok elnökéig számos ismerős arc (ide értve lapunk főszerkesztőjét is) vallott arról, mi jut eszébe a nemzeti identitásról. A beszélő fejek egyikének-másikának a pályázatokhoz is volt néhány szava: inkább a fanyalgás, mintsem az ösztönző optimizmus hangja tört fel a megszólalókból. Néha a versenyzőknek is jutott szerep, ők olykor megjelentek a színpadon, hogy a véleményükben biztos magyarok és a távolról udvariasan feszengőnek, közelebbről fegyelmezetten tanácstalannak tűnő németek (valamint a helyszínen is alakuló játékszabályok) közepette küzdjenek a díjért, és megőrizzék nemzeti identitásukat. A nemzetközi helyzet ilyetén fokozódása közepette láthattunk kis filmes összefoglalót egy vidéki gój motoros rendezvényről (melyen a Krétakör is képviselte magát), volt skype-bejelentkezés hajléktalanügyben, bemutatkozott egy mélyszegénységben működő iskola, felbukkant Örkény Antal, és előadást tartott a demokráciadeficitről, és sok szenvedélyes szó esett a cigányok helyzetéről. (…) Tovább a Magyar Narancsra.

Forrás: Színház.hu, Mandiner, Magyar Narancs