A fele (sem) igaz - Zrinyi Gál Vince levele

Az a pletyka ütötte fel a fejét, hogy a KOMA megszűnik. A pletykák sajátja, hogy féligazságokon alapszanak, de mégsem igazak. A KOMA nem szűnik meg. De akkor mi az, ami miatt mégis útjára indulhatott ez a szóbeszéd?

A KOMA ellehetetlenült, és fenntarthatatlan helyzetbe került. Tudjuk, ezzel nem vagyunk egyedül. Ma sajnos Magyarországon a kultúra és azon belül hangsúlyosan a független szféra méltatlan helyzetbe került. Érző emberként, színházi emberként, és nem utolsósorban társulatvezetőként szeretnék rávilágítani a mi jelenlegi “kátyúnkra”.

A KOMA tagjai látva és beismerve azt a (nemcsak gazdasági, de sokkal inkább politikai, erkölcsi és bizalmi) válságot, melyben Magyarország szenved úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk tovább a hazánkban meghonosodott, begyöpösödött elitista kultúrafelfogást. Mi inkább felelősséget vállalunk embertársainkét, a szakmánkért, a közönségünkért és a hivatásunkért. Egy éve elkezdtünk az egyik budapesti kerületben, ahova befogadtak minket, koncentráltan foglalkozni az iskolás fiatalokkal, mert felismertük, hogy így a színház közvetlenebb hatásait lehet kiaknázni. Egy színésznek ma fiatalokkal foglalkozni, rájuk folyamatosan odafigyelni, őket nyitottá tenni a kultúra irányába, nem feltétlenül hálás, a szakma által elismert munka. Mi azonban nagyon hasznosnak és példaértékűnek tartjuk. Ezek az általunk megszólított fiatalok ugyanis fogékonyak a gondolkodásra. Mit jelent ez? Azt, hogy a modell, amit a KOMA elkezdett alkalmazni, fontos.

Ez a modell azonban most igen nagy veszélybe került. Az állam amelynek nem csak feladata és törvényi kötelessége, de felelőssége a kultúra, még mindig nem írta ki a független szféra egyik legfontosabb pályázatát, melyből a társulatok (így a KOMA is) a költségvetése nagy részét kapnák. Van egy naptári évre szóló támogatás, amit adott év május közepén még nem ki sem írták hivatalosan, pedig erre törvény kötelezi a felelős Minisztériumot.

Mi hosszú távon szeretünk gondolkozni. Nekünk több éves céljaink vannak. Nem választási ciklusokra tervezünk, hanem addig, amíg van ember, aki beszéli a nyelvünket, amíg van fiatal, akinek érdemes felnyitni a szemét, hogy gondolkodni jó. Így viszont, ebben a méltatlan, megengedhetetlen, kiábrándító, aljas, arcpirító, szégyenletes helyzetben nem hogy hosszú távra nem lehet tervezni, de a holnap sincsen biztosítva.

A XV. kerületi Képviselő-testület a mai napig nem volt képes döntést hozni arról, hogy megtarthatjuk-e  a Bázisunkat, azt az épületet, ahova egy éve befogadtak, és ami beköltözésünk előtt 4 évig üresen állt. A Bázis, amikor először láttam, beomlott tetővel, falból lógó villanyvezetékekkel, használhatatlanságig eldugított, lerabolt vizes helyiségekkel, beázott falakkal hirdette, hogy senkinek nincs rá szüksége, hogy nem vár másra, csak az enyészetre. A KOMA színházat csinált itt a saját erejéből. Közel 8 millió forintot költöttünk az egy hónapos felújításra. Nem azért, mert volt fölösleges 8 milliónk, hanem mert fontosnak találtuk. (A fent említett működési pályázaton 2011-ben a KOMA 10 millió forintot nyert el. Csak az összehasonlítás kedvéért: a kerülettől 5 millió forintot kapunk.) A kerületnek március 1-ig kellett volna úgy döntenie, hogy az épületben maradhatunk. Most két és fél hónappal később még mindig nincs döntés. Egy szavazást nem sikerült két és félszer annyi idő alatt összehozniuk, mint amennyi idő alatt mi felújítottuk az épületet. Mindezt úgy, hogy ezt nem magunkért tettük. Nem karrier vágyból, nem ingatlan spekuláció miatt, nem valami izgalmas összeesküvés miatt, hanem pusztán azért, mert hittük, hogy ez a modell, amelyben a színház és egy kis közösség (esetünkben a kerület) együtt dolgozik fontos és gyors hatással tud nagy változást elérni. Ezt szerintünk sikerült is bizonyítani, élő tanúink vannak, akik együtt demonstrálnak velünk a képviselő-testületi üléseken, de valamiért mégsem megy előrébb ez az ingatlan-ügy.

Sajnos annyira komolytalanná, annyira kilátástalanná, tervezhetetlenné vált a helyzet, hogy bár nem akarjuk feladni és nem is fogjuk, de felmerült a kérdés, hogy meddig lehet tűrni? Tehát a pletyka nem igaz a KOMA nem szűnt meg és nem is fog, de 2012 júniusától a KOMÁt jelenleg alkotó 13 ember fizetését nincs miből finanszírozni.  Ez nem azért baj, mert attól félünk, hogy nem találna ki-ki magának munkát, hiszen ezek az emberek, mind egytől egyig tehetségesek, szorgalmasak a szakmájukban. Ez azért baj, mert egy színházi modell, amit sok feladás árán, nehéz körülmények között, éhséggel, hideggel küszködve, de tele önbizalommal, létrehozott ez a 13 ember, most befejeződik.

Nem szeretek politizálni, de úgy tűnik, politizálnom kell, mert nem bírom nem megkérdezni, hogy: Tényleg nem gondolta az elmúlt 23 év egyetlen kormánya sem fontosnak, hogy valódi kultúrpolitikája legyen? Tényleg azt hiszik, hogy ez nem fontos? Tényleg nem értik, hogy mekkora lehetőség a kultúra?

Mivel sajnos a helyzet idén teljesen kilátástalan, így megkértem a KOMA tagjait, hogy keressenek maguknak munkát, mert nem vagyok benne biztos, hogy szeptemberben folytatni tudjuk. Ennek ellenére természetesen mindent elkövetünk, hogy ez a nagyon fontos színházi modell, ez a munka a fiatalokkal ne vesszen el, és ne fejeződjön be.

Zrinyi Gál Vince, 2012. május 17.