A szegedi teátrum drámai társulata április végén megtartotta az évad utolsó bemutatóját a kisszínházban, ahol Szép Ernő két egyfelvonásos darabját, a Májust és a Kávécsarnokot láthatja a közönség a Katona József Színházból érkezett Bezerédi Zoltán rendezésében.
Bezerédi Zoltán szavaival
“Ha valaki nagyon szépen beszéli a magyar nyelvet, akkor az Szép Ernő. Ez a kis, szerencsétlen, zsidó ember, akinek nem volt igazán része az élet forgatagában, szinte kívülállóként nagyon pontosan és jól látta, hogyan működnek a dolgok. Izgalmas jeleneteket, parádés párbeszédeket írt. A Kávécsarnok egy kabarétréfa, míg a Május a magyar irodalom különleges, delikát darabja” – mondta a kétrészes Szép Ernő-est rendezője, Bezerédi Zoltán. A budapesti Katona József Színház Kossuth-díjas színművésze kedveli a múlt századelő szerzőit; Hunyady Sándor Júliusi éjszakáját, Szomory Dezső Hagyd a nagypapát! című darabját és Molnár Ferenc örökzöldjét, az Üvegcipőt is sikerrel állította színpadra.
“Kifejezetten szeretem a századfordulós és a nyugatos irodalmat. A polgári társadalom addigra erősödött meg Magyarországon. Szép Ernő Májusában érződik a katasztrófával végződő első világháború, amely után elvesztettük az ország kétharmadát. A művészek, írók mindig jobban érezték, hogy valami baj lesz. A jó irodalom újra és újra fölhangosodik – időről időre ugyanolyan akusztikája lesz, mint amikor megírták. Csupa olyan színészkollégával dolgozom Szegeden, akik nagyon szeretnék jól megcsinálni ezt a produkciót. Leckét adtak, hogyan használjam őket rendezőként. Maximális hozzáállást és teljes nyitottságot tapasztaltam, ami nagyon jólesett” – fogalmazott Bezerédi Zoltán.
A Kávécsarnokról
Részlet: „Tisztelt úr! Én nem akarok itten feltűnőséget csinálni és rendőrt hívni, hogy botrány legyen, mert énnálam még sosem volt feltűnőség és én kényes vagyok az üzletem jó hírnevére, és egyáltalán mindenben kerülni szoktam a feltűnőséget. (…) Én egy úrinő vagyok.”
A történetről: A Kávécsarnok két főszereplője Fanny, a jobb napokat megélt, melegszívű tulajdonos és a kávéház vendége, Alajos, a falánk agglegény. Félszeg párbeszédükből bomlik ki régen bujkáló vonzalmuk.
A Májusról
A történetről: Az első világháború idején a Városligetben egy este összetalálkozik egy szerelmespár és egy öngyilkosjelölt. „Nézzétek, fiaim. Én itt fel akarom akasztani magamat. Ma olyan szép csendes tavaszi este van. Kijöttem, hogy ma este felakasztom magam. Kikerestem ezt a fát. Tegyétek meg nékem azt a barátságot, menjetek messzebb innen…”
Osztovits Levente irodalomtörténész így írt a darabról: „A Május Szép Ernő legszebb, legtökéletesebb darabja. Az élet-halál kérdést nem cövekeli le a tragikum szintjére, hanem finoman feloldja a humor, a szelíd irónia szférájában.”
Kritikus szemmel
"A szegedi Kávécsarnokot nézve ez amúgy nem tűnik fel: a mesterien elnyújtott gegben mindvégig van valami földhözragadt és közönséges, és bár Bezerédi Zoltán rendező nagyon igyekszik az ágrólszakadt Alajos köré odarajzolni a sanyarú kort, a kávéscsésze kilefetyelése és a kuglófmorzsák módszeres összesöprögetése csak üres díszítmény marad. A színészvezetés hibádzik itt legfőképp: Szilágyi Annamária és Pálfi Zoltán egyaránt súlytalan kabarétréfának tekinti a kis remekművet. A felszínt vitathatatlan profizmussal abszolválják, amiért a közönség hálás is természetesen, ám a sok kiabálástól és mórikálástól az egész sivár és üres marad. Farkas Andrea folyvást ki-beszalajtott szolgálójában megcsillan valami ennek a világnak a cifra nyomorúságából, ám alig féltucat mondattal és párpercnyi jelenléttel szinte lehetetlen ezt ennél jobban kifejteni.
Ahogy valószínűsíthetően a Május meghökkentő nyitánya sem minden színész szerepálma: tizenhárom figura lép be szép sorban, hogy nagyjából ugyanennyi mondatban számoljon be kilátástalan életéről. Századfordulós haláltánc, avagy variációk egy témára: visszatérő motívum a pénz mint a túlélés egyetlen lehetséges záloga, s az embertől emberig tartó kapcsolat mint valós kiút egyik bábfigurának se jut eszébe. Borovics Tamás, Gömöri Krisztián, Farkas Andrea, Imre Krisztián, Rácz Tibor és Sorbán Csaba borzongató látleletet ad magáról és a korról (amiben Kovács Márton atmoszféra-teremtő verklizenéjének is főszerep jut). A többiek elmondják a rájuk bízott szöveget." Szerző: Jászay Tamás, tiszaonline.
K Á V É C S A R N O K
Fanny Szilágyi Annamária Alajos Pálfi Zoltán
Rozi Farkas Andrea
Egy kisasszony Müller Zsófia Még egy kisasszony Márkus Melinda
M Á J U S
A gyufaáruló fiú Resch Béla A gyufaáruló fiú Bindics Botond
A luftballonos Borovics Tamás Az omnibuszkocsis Márta Mihály
A cipősubickoló Gömöri Krisztián A rikkancs Kismarczi-Antalffy Regő
A virágárus asszony Farkas Andrea A messenger boy Imre Krisztián
A handlé Rácz Tibor A csibész Sorbán Csaba
A vak Báhner Péter A kislány Bányai Noémi
A pereces Tóth Ádám Az őr Galkó Bence
A fiú Barnák László A leány Gidró Katalin
A rendőr Pálfi Zoltán Az öngyilkos Jakab Tamás
Díszlet Menczel Róbert Jelmez Cselényi Nóra
Zenei vezető Kovács Márton Súgó Vojta Margit
Ügyelő Báhner Péter Rendezőasszisztens Müller Zsófia
RENDEZŐ Bezerédi Zoltán
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.