Mácsai Pál: mozgat a verseny az idővel

Mácsai Pál a Nők Lapjának nyilatkozott nőnap alkalmából. Az interjúban mesélt férfi-létről és színházról is. Szemléztük.

A kérdésre, megfogalmazta-e valaha magának, milyennek kell lenni egy férfinak Mácsai Pál úgy felelt: “Nem, még sosem. Attól tartok, csak egy nálam kevésbé aggályos riportalany tudna erre válaszolni. Sajnos, én már ott elakadok, hogy „egy férfinak”. Melyik férfinak? És „kell” lennie? Vagyis muszáj? Sejtem, hogy egy általános válasz illene ide, de ehhez én nem vagyok elég udvarias”.

“A gondolkodásomban, viselkedésemben nem tudatosan kontrollált tényező az, hogy férfi vagyok. Számtalan dolgot mérlegelek, mindenfélén töprengek, ezen nem. Az ember összefüggő egész, hogy lehetne ezt külön kezelni? Igazán restellem, de ez most olyan, mintha beszélnénk valamiről, holott valójában nem beszélünk semmiről” – tette hozzá Mácsai Pál, akit arról is kérdeztek
tipródott-e kamaszkorában azon, mi tetszik a nőknek. “Tartok tőle, hogy aki a nőkről általában gondolkodik, sosem kerül közel egy konkrét nőhöz. Az természetesen érdekelt, hogy akit megszerettem, az szeressen. (…) Mindig intuitív voltam szívügyekben” – árulta el.

Mácsai Pál, fotó: Fidelio

Arról is faggatták az Örkény Színház igazgatóját, hogy lehet-e jó színész az, aki nem ismeri önmagát, vagy aki rossz ember. “Egy kisgyereknek nincs önismerete, mégis tökéletesen és tehetségesen tud játszani. A színészet inkább ehhez az önfeledtséghez hasonlít. A kétéves kislányomnak semmi önismerete, és pompásan játszik. (…) Egy idő után azért a megátalkodott gonoszságok tönkreteszik, eltorzítják magát a személyiséget. És akkor már nehéz jó művésznek lenni” – nyilatkozta Mácsai Pál, aki úgy fogalmazott, a pályáján továbbra is a kíváncsiság mozgatja. “Hogy hogyan lehet másképp, hogyan lehet elengedni, amit már ismerek. Mozgat a verseny az idővel, hogy mit kell megcsinálni, mielőtt meghalok. Néha az is, hogy el kell tartanom a családomat, és pénzt kell keresnem” - összegzett.

A kérdésre, hogyan győzte a rendkívül feszített munkát az ősszel bemutatásra kerülő tévésorozatban, amelyben terapeutát alakít, és az Örkény Színházban azt válaszolta, jól. “Ha ilyen permanenciában vagyunk, ha ekkora a nyomás, az ember nem ér rá elfáradni. Majd nyáron, a forgatás és az évad végén… Az ilyen helyzeteknek a család adja meg az árát: nem vagyok otthon. Az Örkény szép évadot csinált, gyönyörűen és sokat dolgoztak, sokszor késő este gyűltünk össze a gazdasági, műszaki, művészeti ügykezelési stábokkal, hogy minden simán menjen. Örkény István azt írja: a legtöbb, amit egyik ember a másiknak adhat, a szolidaritás. Most, hogy szükség volt rá, segítettek, hogy filmezni tudjak” – nyilatkozta Mácsai Pál a Nők Lapjának.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.