Megduplázódott a nézőszám Pécsett - Rázga Miklóst kérdeztük

Rázga Miklóst, a Pécsi Nemzeti Színház egy éve kinevezett igazgatóját kérdeztük az intézmény helyzetéről, eredményekről és álmatlan éjszakákról.

A pécsi színház idén 90 millió forinttal kevesebből gazdálkodott, mint az előző évadban. Nemrég kilátásba helyezted, hogy ennek következményei lesznek...

Rázga Miklós: Eddig úgy tűnt, hogy a díszletgyártó műhelyt fel kell számolnunk, és 15 embertől meg kell válnunk, de már kijelenthetjük, hogy erre most nem kerül sor. Szigorú takarékossági intézkedéseket vezetünk be, hogy a tervezett művészeti programunkat maradéktalanul megvalósítsuk. Likviditási problémáink megoldásában a pécsi önkormányzat sietett a segítségünkre azzal, hogy a 2012. évi támogatási szerződésünkben rögzített finanszírozás ütemezését, kérésünkre a színházi működés sajátosságaihoz igazította. Így nem fordulhat elő, hogy a színház fizetésképtelensége miatt nem tud elindulni a díszletgyártás

Miért lépett be a pécsi színház a Teátrumi Társaságba?

Rázga Miklós: Színházunk régebben csak a Magyar Színházi Társaság tagja volt. Tagságunk a költségvetési intézmény megszűnésével és a nonprofit kft január elsejei megalakulásával megszűnt. Úgy ítéltem meg, hogy a Teátrumi és a Színházi Társaság is a szakma legitim szervezete, és hogy nincs értelme annak, hogy szekértáborokra szakadjunk, ezért úgy döntöttem mindkét szervezetbe ugyan azon a napon beadom tagsági kérelmünket.

Minket erősen sújt az előző előadó-művészeti törvény hozadéka, az, hogy az állami támogatásunkat normatív módon, az előző évek mutatói alapján számolják ki. Ezért a pécsi színháznak átlagosan 65 százalékkal kevesebb állami támogatás jut, mint a többi vidéki nemzeti színháznak. Ezt a helyzetet örököltük. Az új előadó-művészeti törvény, melynek kialakításában élenjáró volt a Teátrumi Társaság, sokkal igazságosabb: feladatokhoz kötött támogatási szisztémára alapul, ami nem ahhoz köti a támogatást, hogy milyen nézőszámot produkált a színház, és hogy az önkormányzat mennyire támogatta, hanem ahhoz, hogy mit akar teljesíteni. Nem mellesleg a Teátrumi Társaság nem csak egy érdekképviseleti, hanem a tagszínházak vezetőinek egyfajta értékrendje mentén működő szervezet. Mindezek miatt kértem a Pécsi Nemzeti Színház felvételét a Társaságba. Zárójelben megjegyzem, a színházunknak is, és a városnak is kiemelt rendezvénye a POSZT, melyben immár mindkét társaság egyenlő arányban tulajdonos. Finoman szólva furcsa lett volna, ha mi csak az egyik szervezethez tartozunk, vagy egyikhez sem.

Rázga Miklós, fotó: Pécsi Újság

A két társaság közeledni próbál egymáshoz, hiszen különbözőségük ellentétként jelent meg számos ügyben, ami nem használ a szakmának. Miért gondoltad, hogy összeegyeztethető, ha mindkét szervezetben tag a színház?

Rázga Miklós: Miért ne lehetne összeegyeztethető? Persze értem a kérdést és nyilván érzékelem a két társaság különbözőségét... Azt gondolom, hogy a szakma saját magát emészti fel kisebb és nagyobb háborúkban. Keskeny az az út, amin járva ki lehet ezekből maradni, vagy középen lehet maradni, de én ezt választom. Nem csak magam miatt, hanem azért is, mert a pécsi adófizetőkért vagyok felelős, akik támogatják ezt a színházat. Köztük nincs teátrumista, vagy a Színházi Társaság iránt elkötelezett néző. Sikerült elérni, hogy a közönségnek ne legyen fogalma arról, hogy az igazgató éppen hova dobálja a sarat, mert nem dobálja.

A megválasztásodkor azt nyilatkoztad nekem: “Nem lehet nem észrevenni, hogy sok fórumon érvényesülnek előítéletek, és hogy a szakma túlságosan leszűkíti magát. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, mi az, hogy szakma és ezt ki határozza meg? Egy szűk kör szakmának nevezte ki magát, de nem csak ők léteznek. Természetesnek tartom, hogy az ember jelentős művészek véleményét respektálja, de szerintem sok „kiváltságos” van, aki bármit csinál, azt jelentősnek vélik”. Most hogy látod?

Rázga Miklós: Félreértés ne essék, most sem szeretnék álszent dolgokat, világbékét, összetartozást hirdetni. Azt, amiről egy éve beszéltem a színházi világban zajló folyamatok visszaigazolták. Továbbra is érvényesnek tartom az említett gondolatmenet, de azt mondom: nem biztos, hogy be kell szállni az acsarkodásba. Nem biztos, hogy lépten - nyomon taktikázni, és mérlegelni kell, hogy a sakkjátszmában hova érdemes lépni, nem biztos, hogy fel kell állni a barikád tetejére hangoskodni. Nem tartom hiteles magatartásnak a harsány véleménynyilvánítást, még ha látszólag bátor kiállásnak is tűnhet. Mondok egy konkrét példát, amibe szándékosan nem szeretnék jobban belemenni. Az elmúlt évad legfeltűnőbb története volt az Új Színházé. Teljesen feleslegesnek láttam, hogy sokak pro és kontra megszólaltak, mert sokkal nagyobb igazságok, igazságtalanságok feszültek egymásnak, minthogy permanensen valami belső kényszert érezzen az ember arra, hogy szózatokat, kommenteket gyártson e tárgyban. Valójában egyetlen igaz válaszom lehet bármilyen változásra, ami érint, az az, hogy a színház, amelyben dolgozom, jól tolmácsolja a jelent, és a nézők ezt megérzik.

Pécsett megérzik? Sikerült elérni, hogy több nézőtök legyen?

Rázga Miklós: Határozott igennel tudok válaszolni. Egy színház megítélésének két mércéje van: a nézettség és a művészi színvonal. Nem mehet el csupán a nézőszám emelés irányába, mert akkor rock-koncerteket kéne szervezni. Bármennyire is izgalmas egy színház műsorterve, ha nincs közönsége, értelme sincs. Örömmel jelenthetem, hogy a visszajelzések és a nézettségi adatok is azt jelzik, színházunk programja minden szempontból sikeres. 64 ezer nézővel vettem át a színházat, és már látható, hogy 96-97 ezer fizető nézővel zárhatjuk az évadot, ami közel 51 százalékos emelkedést jelent. Ugyanakkor bevallom, egy kicsit fáj a szívem, hogy idén nem kerültünk be a POSZT versenyprogramjába.

Melyik előadást látnád szívesen a fesztiválon?

Rázga Miklós: Mindegyiket. (Nevet.)

Radikális elképzelés a POSZT-ról...

Rázga Miklós: Ezt csak megemlítettem. Elfogadom, hogy idén mi „csak” vendéglátók leszünk.

A jövő évadtól mit remélhet a közönségetek?

Rázga Miklós: Ezt az évadzárón szeretném bejelenteni. Annyit talán elárulhatok, mivel már minkét produkció próbái folynak, hogy a János vitéz repertoárra kerül Nagy Viktor, illetve a Black Comedy Szikora János rendezésében.

Javíts ki, ha tévedek, de mintha színészhiány volna Pécsett...

Rázga Miklós: Kis létszámú, de nagyon erős színészcsapattal bír a színház, bizonyos szerepkörökre azonban nincs a társulatban színész, de a 90 milliós támogatásmegvonás most nem teszi lehetővé, hogy bővítsem a társulatot. Álmatlan éjszakákat okoz, hogy az egyeztetéseket miként oldjuk meg annak érdekében, hogy a két nagy játszóhelyünkön párhuzamosan futhassanak az előadások. Ráadásul ahhoz, hogy nemzeti intézménnyé váljunk, és azok is maradhassunk, bizonyos paramétereknek meg kell felelnünk: például évadonként 80 ezer nézőszámot teljesítve legalább 280 előadást kell tartanunk. Ebben az évadban bizonyos szerepek eljátszására, gyakorlat keretében, színművéseti egyetemistákat kértünk fel, és a következő évadban is hat hallgató érkezik hozzánk, egy Kaposvárról, öt pedig Budapestről. Nagy szerepeket kapnak (pl. a János vitézben), nem statisztálni jönnek. Reméljük, hogy fiatalos lendületükkel, tehetségükkel ebben az évadban is hozzájárulnak bemutatóink sikeréhez. A pályakezdő színészek foglalkoztatása egyébként alapkritérium aszerint a közszolgáltatási szerződés szerint, amelyet még a NEFMI-vel kötöttünk annak érdekében, hogy a Pécsi Nemzeti Színház elnyerje a nemzeti minősítést.

Tóth Berta/ Színház.hu