Székhelyi József az Egri lista-ügy sértettje a Népszavának úgy nyilatkozott, fájdalmas az egri történet, de ebben nem ő a fontos, hanem a jelenség.
“Fájdalmas az egri eset, hiszen 66 éves, ötgyermekes apukaként egész életem a magyar kultúra szolgálatában telt. Nemzetközi dicsőséget is szereztem hazámnak, filmfesztiválon díjat nyerve. Kaptam kitüntetéseket, nyilván a teljesítményemre, de mindez most nem érdekes. Pedig nagyon szívesen beszélek arról, hogy mit csinálok a szakmában. Most a Madách Színház társalgójában beszélgetünk - húsz éve nem léptem itt fel, de most fogok, egy főszerepben. Ez öröm számomra, bár az marginális kérdés, hogy én örülök. Örülni fog-e a közönség? Játszom Moldova Gyuri darabjában a Karinthy Színházban, a Spinoza Házban pedig hol Salamon Béla vagyok, hol Királyhegyi Pál, ősszel meg Karinthy leszek. Ezek mind fontos feladatok, miközben épp az ötödik nullkilométeres gyerekemnek a popsiját szeretném simogatni, és most, nyolchetesen dédelgetni, aztán nevelni” – fogalmazott Székhelyi József, akit arról is kérdeztek, a színházi szakmában reagáltak a történtekre.
“2003-ban, amikor a direktori pályázatomat védtem, mélyen megrendítettem a szegedi önkormányzat kulturális bizottságát, mert azt mondtam: én nagyon tisztelem az önök munkáját, de ne vegyék bár-dolatlanságnak, tökéletesen mindegy, mit mondanak, mert én a színházat nagyon szeretném távol vinni a politikától és közelíteni Szeged városához. Következésképpen a színházamban politika nincs. A szakmán belül teljesen abnormális dolog, hogy nekem tudni kellene, ki jobb- vagy baloldali. Az Ombudsman súgólyukban című könyvemben megírtam, hogy szerintem Spencer Tracy, a világ egyik legnagyobb színésze sosem tudta volna megmondani, hogy Gregory Peck republikánus volt-e vagy demokrata” – felelt Székhelyi, akinek nem hiányzik a színházigazgatás.
“Befejeztem, nem szeretnék színigazgató lenni. Nem is pályáztam újra. Mert láttam előre, hogy mi jön. A magyar színházi kultúra és egyáltalán a kultúra hihetetlenül alulfinanszírozott és gyalázatos, nem a rendszerváltás óta, hanem 70 éve. Ezt a lemaradást egyszerűen képtelenség rendbe hozni. Még a rendszerváltás előtt egy színművészeti szövetségi kongresszuson kifakadtam. Előző este ugyanis a Madáchban az akkor még kezdő Ráckevei Annával beszélgettem, és kiderült, hogy komoly anyagi problémái vannak. Pályakezdőként gyalázatos volt a fizetése. Másnap eljutottam egy börtön gazdasági igazgatójához, és megkérdeztem, mennyit keres egy rab. Nagy a szórás, mondta, de kiderült, Ráckevei Nusi a vert mezőnyben volt a fizetésével. A kongresszuson nagyon megfeddtek, milyen demagóg módon beszélek a pénzről, a szocialista Magyarország virágzó kultúrájáról. Közölték azonban, utánanéznek, mit lehet tenni. Ez volt 88-ban. Miután direktor lettem Szegeden, felhívtam a Csillag börtön igazgatóját, hogy megkérdezzem, mennyit keresnek a rabok. Az én táncosnőim a Szegedi Nemzeti Színház karában fárasztó, egész napos munkával nem kaptak annyit, mint amennyit egy rab, aki feldarabolta a családját, de most hentesként dolgozik, és az anyukájának haza tud küldeni. Na, ezért nem lettem újra igazgató. Mert mindenkivel veszekedtem, mert nálunk a dolgok javításához nem elég a jó szándék. Az origót ugyanis sosem vizsgáljuk” – nyilatkozta Székhelyi József.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.