Május 20-án 15 órától a New York Kávéházban a New York Színész Páholy vendégei: Galambos Erzsi énekes, Kerényi Miklós Máté színész és Kocsák Tibor zeneszerző. A beszélgetés témája az operett és a musical lesz.
Az operettről lesz szó
A téma minden vendéghez közel áll, hiszen Galambos Erzsit számos színházi szerepben láthattuk, Kerényi Miklós Máté jelenleg is több musical és operett főszerepében látható a Budapesti Operettszínházban és Kocsák Tibor tollából származik az egyik legtöbb magyar musical, többek között Szabó Magda Abigéljét is ő zenésítette meg.
Jegyek a szineszpaholy@postafiok.hu címen vásárolhatóak.
Néhány gondolat a beszélgetőtársaktól:
Galambos Erzsi: "A színjátszáshoz háromszoros és nagybetűs Tehetség kell - vallja a művésznő - meg fegyelem, szorgalom és komoly mesterségbeli tudás. Az öcsém, Ferenc, akire nagyon büszke vagyok, a finommechanikai vas- és fémesztergályos szakma elsője volt Magyarországon. Kétkezi munkás létére művész, és én azt gondolom, hogy a színészet ugyanígy mesterség. Az önmagammal szembeni szigor megkövetelte, hogy egyetlen előadáson se menjek ki úgy a színpadra, hogy előtte ne énekeljek be, és ne próbáljam ki, hogy milyen magasra tudom lendíteni a lábamat. Nem mintha a néhány centiméternyi különbséget észrevette volna a közönség, sokkal inkább nekem kellett tudnom, hogy aznap mire vagyok képes". Folytatás itt.
Kerényi Miklós Máté: Ez úgy jön. A színházi miliő, a színészet, amikor a színpadon vagyok, énekelek, játszom, táncolok, az egész komplexen mindig megkíván egyfajta létezést. Ebbe a létezésbe meg olykor a végletekig el tud menni az emberi szervezet. Egyszer csak valakinek a bőrébe bújunk, és egyes szám harmadik személyben, kívülről is látjuk magunkat, szerepet játszunk, miközben megpróbáljuk megőrizni magunkat – izgalmas kihívás, amelynek mindig szeretnék megfelelni. Folytatás itt.
Kocsák Tibor: Szerintem minden remekmű minden korban aktuális. Annyira alapvetően mély emberi dolgokról szól. Ami talán mostani aktualitását jelenti, a darabban nem hangzik el így, de az egész lényege arról szól, hogy a tudás az egy fontos dolog. A tudás, a tanulás a lehető legfontosabb része a gyerek életének, a tudás ugye hatalmat ad a mondás szerint is. Manapság ez egyre inkább kezd veszendőbe menni, a tudás leértékelődik, főleg a lelki, szellemi tudás, a lelki nemesség értéktelenedik el, minden a pénz világa, a fogyasztói társadalom világa. Móricz csodálatos módon mutatja be egy kisgyereknek a világán keresztül azt, hogy az optimista, hívő kisfiú, aki hisz a tudásban, a tanulásban, a jóságban és még minden fajta természetes emberi dologban, hogy kapja sorra a pofonokat, és hogy nyomja, zúzza össze a felnőttek társadalma. Valahogy amikor az ember zenés darabot ír, ezek a nagyon nagy témák, nagy érzések, érzelmek, gondolatok, ezek zenében olyan természetesen, jól kifejezhetőek, és ez engem mindig nagyon inspirál. Folytatás itt.
forrás: operettinfo.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.