Békéscsaba közgyűlése április végén nagy többséggel Fekete Péter ötéves kinevezése mellett döntött, így a régi direktor újabb öt évig irányíthatja az intézményt. Ennek kapcsán kérdezte a Magyar Nemzet.
“Kis, vidéki teátrumból, öt játszóhellyel rendelkező, az országos színházi vérkeringésbe bekapcsolódó, évi tizenegy bemutatót tartó, stabil közönségtámogatással bíró nagyszínházzá váltunk. Fesztiváldíjak, szervezeti és művészi újítások jelzik, jó úton járunk. A kőszínház mellett cirkuszsátorban, a szarvasi vízi színpadon is játszik a társulat. Hogy idáig eljutottunk, abban nagy szerepe van a harmonikus csapatmunkának és nem utolsósorban a közönségünk szeretetének” – fogalmazott Fekete Péter a lapnak. Arról is beszámolt, hogy további robbanásszerű megújulást, mennyiségi növekedést nem, csak óvatos továbbépítkezést mer vállalni, hiszen eddig is kihasználták az erőforrásaik maximumát.
Fekete Pétert arról is kérdezték, biztosított-e a színház jövője most, hogy a városi önkormányzat lett a fenntartója. “Az akarat megvan, szakmailag is megértő partner a város vezetése. Közel kétmilliárdos vagyont és jelentős szellemi erőforrást kapott ugyan a színházzal Békéscsaba, de a működtetése persze komoly teher a városnak. Jelenleg a teljes kulturális, közművelődési élet átszervezése folyamatban van - látva a terveket, optimista vagyok” – válaszolt az igazgató. Azt is elmondta közel százmillióval kevesebből gazdálkodnak, mint a korábbi években. Fekete Péter úgy látja igazgatása alatt a Jókai Színház több lett, mint egy csendes alkotóműhely, a helyi kulturális élet mozgatórugójává vált. “Innen bármilyen visszalépés kudarc lenne” - nyilatkozta.
Fekete Péter, fotó: hír6.hu
A direktort arról is faggatták, hogy a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének elnökeként hogyan látja a vidéki teátrumok sorsának alakulását. “Az elmúlt időszakban mértékadó lett a vidéki színházak véleménye. Sikerült elérnünk, hogy a társulati lét fontosságát senki ne kérdőjelezze meg. Korábban komoly veszélyt láttunk azokban a felvetésekben, hogy nem kellenek a társulatok, vagy legalábbis nem ennyi. Befogadó színházat fenntartani ugyan sokkal olcsóbb, de az ilyen rendszerben egyértelműen csorbul a művészi munka esszenciája. Most jöttem haza Nagy-Britanniából, elszomorító képet kaptam az ottani színházi helyzetről. Közönségösszetartás nélküli városokban jártam, kiürült színházépületekkel találtam szembe magam. Az odaérkező utazó színházi társulatok vért izzadnak egy-egy félházas előadásért. Walesben egyetlen igazi, állandó társulattal rendelkező, a polgári értékrend tradícióit őrző kőszínház sem maradt. Ez is mutatja, nem kell a Nyugatot másolni, inkább büszkének kell lennünk arra, amink van. A vidéki színházak a magyar lakosság jelentős hányadát szolgálják. Nagy a felelősségük, közpénzből kell közfeladatot ellátniuk, a közönség viszont kikapcsolódni akar, ha színházba megy. Nehéz összeegyeztetni az igényeket. Mindegyikünk a maga közönségével vívja ezt a harcot: mívesen, mégis szórakoztatva, észrevétlenül nevelve próbál színházat csinálni” – fejtette ki Fekete Péter.
Terveiról szólva elmondta, tárgyalásokat folytat Michael Bogdanovval a Lear király színpadra állításáról, szeptembertől új nevelési programsorozatot indít el és egyeztet Bereményi Gézáékkal arról, hogy társulata több rádiójátékot rögzítsen a Thália új hangstúdiójában.
Forrás: Magyar Nemzet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.