Helyey László az Új Színházhoz szerződött Páskándi Géza Vendégség című darabjában, Dávid Ferenc unitárius püspök szerepére. A neves színészt a darabról, a színház körüli vitákról kérdezte a Magyar Hírlap.
A felvetésre, miszerint nehéz a színész élete, amikor éppen szünetel Helyey László úgy reagált: “Erről Thomas Mann jut eszembe. Alapélményem: a Tonio Kröger. Róla írja Thomas Mann: "szürkén és feltűnés nélkül járt, mint a színész, aki egy a semmivel, amíg nincs szerepe". Ez valóban így van. Nekem is hiányzott tíz - tizenkét évig a színház, de azért nem rokkantam bele”.
A színész elárulta, nem hiányzott a társulat. Felidézte, hogy miután járt a Nemzetiben, és a Csiky Gergely Színháznál, visszatért a Nemzetibe. “Nem sokkal később pedig már mentálhigiénés kezelésen voltam, mert a lelkem nem bírta azt az üzemet. Hozzászoktam a műhelymunkához. A kisvárosi léthez. Ma is úgy gondolom, hogy színházat igazából csak vidéken lehet csinálni. A 70-es, 80-as, 90-es években a rádió, a szinkron, a tévé: minden működött. A színházi fizetés nem volt akkora, hogy az ember ne vállalt volna el más feladatokat is. A színésznek oda kell adni a testét, lelkét: mindenét, bele kell sűrítenie az aznapi előadásba. Amikor fölmentem háromkor mint Cyrano, és meghaltam negyed hétkor, hétkor akkor is föl kellett menni, és meg kellett halni fél tizenegykor. Szerintem a mai fiatalok már nem értik, hogy van ez. Közben délelőtt már próbáltuk a következő produkciót. Volt olyan, hogy egy nap négy darabban játszottam. Az ember azért megy színésznek, mert baromira szeret játszani. Ahogy Agárdy Gabi, áldott és szeretett kollégám mondta: képzeld, szeretek játszani, és még fizetnek is érte” – fogalmazott Helyey László, aki arról is beszélt régóta barátok Dörner Györggyel.
“Amikor kinevezték, sejtettem, hogy ennek a fiúnak - nem vártam, nem sürgettem - ott vagyok az emlékezetében. Soha nem beszéltünk politikáról, nem fúrtuk-faragtuk egymást. Amikor felkért erre a szerepre, tudtam, hogy nem csupán magamért játszom, hanem méltatlanul bántott színházáért is. Mert ne tagadjuk, támadták és támadják, hogy miért, azt sosem értettem, és ebbe most nem is megyek bele. Ő jó ízlésű, tehetséges ember. Tessék csak megnézni a Vendégséget! Mi a baj vele?” – kérdezte Helyey László, aki nem érti, mi a baj Dörnerrel. “Sunyi és szemét, amit művelnek vele. Gondolom, engem is támadnak majd, de magasról teszek rá, amíg a közönség ilyen szeretettel és odaadással fogadja a Páskándi-művet, amit játszunk. És méltán fogadja így, mert mi, színészek rendezőstül, színházastul, kitesszük a lelkünket” – fogalmazott a színész, aki saját bevallása szerint soha nem volt kegyeltje a sajtónak vagy a szakmának.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.