Tolnai Ottó vajdasági magyar írót, költőt, műfordítót látja vendégül a Csokonai Színház június 7-én, 18 órától a Horváth Árpád Stúdiószínházban. A Kossuth-díjas művésszel – aki a könyvhét megnyitására érkezik Debrecenbe – Szirák Péter irodalomtörténész beszélget. Az est folyamán elhangzó műveket Tolnai Ottó és a Csokonai Színház színészeinek tolmácsolásában hallhatjuk.
"A kis nemzetek nem ismerik és nem szeretik egymás kultúráját, mind Párizs vagy New York felé akarnak megmutatkozni, nem pedig egymásnak. Bármikor próbáltam is rávilágítani erre, bemutatni egy másik képet, mindig azt a választ kaptam, hogy Picasso, Matisse, Pollock, ők érdekelnek minket, nem pedig a szomszéd országban alkotó festők. A kis nemzetek nem képesek egymás különös világába belebújni, mert nincs idejük egymásra, mindig azt kell nézniük, mi a nagy trend. Bogaras dolognak tartják, hogy engem az érdekel, mit csinál egy kis nemzet kis festője.
Nemrég egy Groznjan nevű isztriai városkában voltam, ahol csak festők élnek, majdnem minden ház műterem és galéria. Bementem az egyikbe és megláttam egy képet, ami nagyon megtetszett, szinte fejbe kólintott. Egy csenevész kislány egy fekete esernyőt tartott, és zuhogott rá valami fekete dolog. Kiderült, hogy egy spliti fiatal festőnő műve, gyönyörű neve van: Tisja Kljakovicnak hívják. Egyik versemben írtam erről a képről, a festőnő pedig rátalált az interneten, végigkérdezte horvát íróbarátait, hogy mit tudnak rólam. Az egyik személyesen is ismert, így aztán elkezdtünk levelezni. Úgy hozta a sors, hogy az utóbbi időben hosszabb időket töltök Splitben, mondhatom, hogy harmadik városomnak választottam, így meglátogattam ott ezt a Tisját. Boldog találkozás volt, még a képet is nekem adta. Szerencsére mind több magyar festővel és íróval találkozom, akik elmennek ezekbe a városokba, és megtalálják ezeket a festőket. Valami mozdul tehát, lassan rájönnek, hogy valóban fontos dolgok ezek." (forrás: litera.hu)
forrás: delmagyar.hu
Tolnai Ottó a vajdasági magyar irodalom sokoldalú és egyik legkiemelkedőbb alakja. Műveit német, francia és szerb nyelvekre fordították le. 1940-ben született Magyarkanizsán. 1955–1959 között a zentai magyar gimnázium tanulója, 1956-tól publikál rövidprózát, 1960-tól verseket. 1959-től az újvidéki Magyar Tanszék hallgatója. 1961-től az Újvidéken megjelenő Ifjúság hetilap Symposion című művészeti mellékletének szerkesztője.
Első verseskötete, a Homorú versek megjelenésének évében, 1963-ban Zágrábba költözik, filozófiai tanulmányokat folytat. 1964-ben megjelenik az Új Symposion folyóirat, melynek 1974-ig szerkesztője. 1969–1972 között a folyóirat főszerkesztője. A cenzúra, vádemelés, bírósági ítélet következtében le kell mondania a lap vezetéséről. 1974–1994 között az Újvidéki Rádió művelődési műsorainak szerkesztője, képzőművészeti kritikusa.
1966-tól 1990-ig a Jugoszláv Írószövetség tagja. A szövetségnek, amely az államalakulattal egyidőben felbomlott, ő volt utolsó elnöke.
1990-től a Magyar Írószövetség tagja. 1992-től a Veszprémben megjelenő Ex Symposion főszerkesztője. 1994-től Palicson él.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.