„Nem maradt több titkom” – Interjú Szabó Győzővel

Láthatjuk színházban, tévében, zenél, fest, videoklipet rendez, és már két könyve is megjelent. Azt mondja, már nincsenek többé titkai. Szabó Győzőt új könyve, a Toxikoma kapcsán kérdeztük színházról, elvágyódásról és módosult tudatállapotról.

- Eddig te voltál Szabó Győző, népszerű színész. A közönség most megismerhet, mint Szabó Győzőt, az egykor drogfüggő színészt. Mennyire tudatosan készültél erre?

Szabó Győző: Olyannyira tudatosan, hogy már évek óta meg akartam írni a Toxikomát. A szűk barátai köröm, és a kollégáim már tudták, hogy készülök a könyvre, nem lepődtek meg, amikor megjelent. Szerencsére azt, hogy a múltammal leszámoltam és hogy stabil résztvevője vagyok a színházi világnak, senkinek nem kell bebizonyítanom. Viszont az ex-drogos mégsem találó kifejezés rám, mert én életem végéig drogos maradok. Ezt sajnos nem lehet megmásítani. Bizonyára fogok érte hideget-meleget kapni, de erre fel vagyok készülve. Különböző szervezeteknek vagyok tagja, aktivistája. Szeretem, ha az általam fontosnak tartott ügyekről szó esik, ha merünk beszélni bizonyos problémák létezéséről, például a drogproblémáról. Ezért írtam meg a történetem. Ugyanakkor nem szándékozom drogprevenciós programban részt venni.

- Az írás egyfajta terápia volt?

Szabó Győző: Igen. Tizenegy éve cipeltem a történteket, most kiírtam magamból mindent, már nem maradt több titkom.

Szabó Győző | Fotó: Origo - Hektor

- Megkérted a szüleidet, hogy ne olvassák el a könyvet. Azt viszont nem tudod megakadályozni, hogy eljussanak hozzájuk információk különböző lapokból, vagy a tévéből....

Szabó Győző: Megbeszéltem velük, hogy most elég hangos lesz a sajtó, ne ijedjenek meg, ilyenkor van, aki szereti elferdíteni a dolgokat. Ők a megjegyzésekkel, támadásokkal szemben fel vannak vértezve.

- A kamaszlányodnak a kezébe fogod adni a Toxikomát?

Szabó Győző: Szülők, kollégák kérdezték - nemcsak tőlem, hanem orvosomtól, dr. Csernus Imrétől is -, hogy a gyermekük elolvashatja-e a könyvet. Csernus azt javasolta, hogy ne. Nem akartam elrettentő példát mutatni, sem kedvet csinálni a droghoz, de szerintem annak, aki elolvassa nem lesz kedve hozzányúlni a cucchoz.

- Nekem az tetszett a könyvben, hogy vállalod: „a drog jó”, de felhívod a figyelmet arra, hogy távol maradni tőle még jobb.

Szabó Győző: Szerintem nagy hibája a prevenciós programoknak, a szülők vagy az addiktológusok kommunikációjának, hogy arra fektetik a hangsúlyt, hogy a drog rossz, és ezért kell nélküle élni. Ez hülyeség, mert a drog jó. Az a pokoli, amikor átveszi a hatalmat, és legyőz. Ez egy lényegesebb felismerés.

- A drogfogyasztásról nyíltabban beszélnek a nyugati kultúrák közszereplői, így a színészek is. Itthon ez tabutémának számít. Szerinted miért van ez így?

Szabó Győző: Mert még nagyon messze vagyunk Európától. Az előítéleteink kifejlődtek, de egymás problémái iránt nem vagyunk elég érdeklődőek, érzékenyek, hiányzik belőlünk a respekt.

- A könyved adhat erőt ismert embereknek, akár színészeknek, hogy megnyíljanak hasonló módon?

Szabó Győző: Ilyen szinten, mint én, senki nem zuhant bele a drogba, ezt konkrétan tudom.

- A Lacht el Bahhtar énekeseként kezdted. Tovább szeretted volna vinni azt az életformát amit a zenész-lét jelentett?

Szabó Győző: Ezt nem mondanám. Az esti császárságnak mindig is része volt a cucc, de egészen mást hozott ki belőlem a partikon, a koncerteken, mint egy színházi előadáson, vagy próbán.

- Segítette-e valamelyik szerepmegfogalmazást?

Szabó Győző: A kalandok, amiket átéltem például hatalmas nyitottságot adtak nekem. De amikor drogoztam, akkor tényleg egy másik dimenzióban éltem, amiből ki kellett szállni. Eljött az idő, amikor már napi szinten kellett a cucc, mert ha nem voltam benyomva, akkor semmi sem ment, a játék sem. Vagyis ment, csak nem úgy. Nagyon fura volt először tisztán színpadra lépni.. Még mindig emlékszem az első „szabad” előadásokra, szépen egyesével számon tartottam mindet.

- Ha valaki meg akarná filmesíteni a Toxikomát, mit szólnál?

Szabó Győző: Örülnék neki, igent mondanék, mert elég erős a sztori, lehet belőle jó forgatókönyvet írni.

- Ki játszana téged?

Szabó Győző: Nem is tudom, komoly casting lenne... De akkor én is játszanék valakit a filmben.

- Rosszfiút?

Szabó Győző: Szerintem egy rendőrt, akit kiemelek egy fejezetben.

- Stohl Andrással is rendőrt alakítotok a Jó zsaru - rossz zsaruban. Stohl egyszer elmesélte, számára olyan ez a darab, mint egy élveboncolás. Te miként éled meg?

Szabó Győző: Hasonlóan, hiszen nagyon kemény a történet, barátságról, bűnről, határokról szól. A karmesterek is fogynak 4-5 kilót miközben dolgoznak, mi is megérezzük az előadást, bár nem is tudom nálunk miben mérhető az, hogy mennyire átéljük. A Jó zsaru – rossz zsaru azért is speciális, mert elég sok darabbéli szituáció parallel Buci életével. Örülök, hogy újra játsszuk, ez is összeköt minket.

- Szombathelyen is fellépsz. Mennyire kötődsz a Weöres Sándor Színházhoz?

Szabó Győző: Messze van Budapesttől, de szeretek lejárni..

- Mire használja az ingázást egy színész?

Szabó Győző: A vonat, a busz néha az irodám. Ha úton vagyok, mindenkit felhívok, akit előtte nem hívtam fel.

- A szakmai bizottság továbbra is Jordán Tamást szeretné a színház élén látni. Ha mégsem ő nyerné az igazgatói pályázatot, maradnál Szombathelyen?

Szabó Győző: Most felesleges ezt mérlegelnem, hiszen megyek tárgyalni a jövő évadról, amit mindenképpen Jordán fog összeállítani. Egyébként azt gondolom, Jordán támadhatatlan, hiszen ő a színház alapítója, aki a semmiből teremtett egy fórumot, közösségi helyet. Szerintem biztosítani kellett volna, hogy pályázat nélkül is igazgató maradjon még legalább öt évig, mert továbbra is épül az ő kőszínháza, a sok-sok éves munka gyümölcse most érik be. Jordán a nulláról indult, nem beleült egy helyzetbe, amit más harcolt ki. De mivel ragaszkodunk a színházi konvenciókhoz, a pályázatokhoz, nincs védelem.

- Ilyenkor már lehet látni, hogy alakul a jövő évad. Milyen terveid vannak?

Szabó Győző: Székesfehérvárról kaptam felkérést két produkcióra, és lehet, hogy évad végén játszom majd Szombathelyen egy Mohácsi János rendezésben.

- Volt idő, amikor legszívesebben elmentél volna az országból. Erről már letettél?

Szabó Győző: Most mennék csak el igazán! De már túl sok szál köt ide, túl sok dolgot el akarnék vinni innen. Úgy látom magam, mint egy léghajót, ami már felszállt, megtöltődött levegővel, de kötelek rögzítik a talajhoz. Mint egy léghajó, lebegek a dolgok felett... Próbálok eltekinteni attól, hogy diszkriminatív, elfogadás nélküli, durva világban élünk itthon. És ha sikerül erről megfeledkezni, nagyon vidám tudok lenni. Drog nélkül is.

Szerző: Rostás Eni

Színház.hu