„Ott kell színházat csinálni, ahol az emberek vannak” – jelentette ki Spiró György Kossuth-díjas író, költő, irodalomtörténész, drámaíró és műfordító a boon.hu-nak adott interjújában, miután részt vett az Európai Színházi Konvenció (ETC) 2012-es, Miskolcon megrendezett közgyűlésén, ahol beszédet is mondott.
Spiró elárulta, hogy beszédében három problémáról tett említést. “Az egyik a gazdasági válság miatti megszorítások egész Európában. A másik a színházbezárások: nem értem, hogy egy olyan színházat, mint például a három játéktérrel rendelkező Budapesti Kamaraszínház, miért kellett évad közben bezárni, amivel 130 ember állása szűnt meg. Az évi 200 millió forintos nettó támogatás megtakarítása aligha jelentős. A harmadik az, hogy a felsőfokú művészeti képzések tandíját a tervek szerint évi 1 millió forintban határozzák meg, és a Színművészetin mindössze 5 államilag finanszírozott hely lesz. Ezzel a tehetséges szegény gyerekeket kizárják a képzésből. A beszélgetés során elmondtam, amit a diákjaimnak az egyetemeken, többek között a Színművészetin hangoztatok, hogy menjenek ki a drága épületekből például a plázákba, vagyis olyan helyekre, ahol az infrastruktúra nem kerül pénzbe, és olyan darabokat adjanak elő, amelyekhez nem kell jelmez, sem díszlet” – fogalmazott Spiró a boon.-hunak.
A lap arról kérdezte az írót, hogy olyasféle előadói-, művészeti tevékenységekre gondol-e, mint amit Schilling Árpád valósít meg. “Két évig tanítványom volt a színházi osztályomban, nagyon tehetségesnek tartom, az eredeti, színművészeti hallgatókból álló Krétakör Színház több előadását is láttam. Egyetértek azzal, hogy ott kell színházat csinálni, ahol az emberek vannak, például az iskolákban” – felelt Spiró, aki azonban a közönség bevonásával nem ért egyet. “Az ilyesmit agresszióként élem meg. Szerintem a színész játsszon, a néző pedig nézze! Nem szeretem, ha az életet és a játékot vegyítik” – nyilatkozta Spiró György a boon.hu-nak.