Szinetár Miklós rendezővel, az Operaház címzetes főigazgatójával a Heti Válasz közölt beszélgetést színházról, operáról, kultúráról. Szemléztük.
Frissen megjelent, Pályázat című könyve kapcsán Szinetár elmondta, meglepi, hogy mekkora érdeklődés övezi, de az emberek nem szoktak magukra ismerni. A könyvben úgy fogalmaz: "Egyik oldalon a rémes maradi, bugris hagyományosok, a másik oldalon ezek a borzalmas agresszív, életidegen, dogmatikus színházi bölcsészek." Ennek kapcsán megjegyezte: “A csendes többség azért teszi a dolgát, de vitathatatlan, hogy legalább 2530 éve ez a két oldal erőszakoskodik velük. Az a folyamatos anyagi leépítés pedig, ami az utolsó hat-nyolc évben folyik, még nehezebb helyzetbe hozza a színházakat. Szentpéterváron volt most premierem: az ottani operaház állami támogatása négyszerese a budapestinek. Éppen átépítik, és hogy addig is tudjanak hol játszani, felhúznak mögötte egy második operaházat. Ehhez képest nálunk az Erkel Színházzal hány éve folyik már ez a cikcakk! (…) Követtem a rádióban Balog Zoltánnak, ennek az egyébként rokonszenves új emberi erőforrás miniszternek a parlamenti meghallgatását: sok szó esett szociális kérdésekről, oktatásról, egyházakról - a kultúráról talán negyed mondat hangzott el a végén. De optimista alkat vagyok, mindig bízom a változásban” – nyilatkozta Szinetár Miklós.
Elmesélte, hogy Szentpéterváron látott egy Hamletet: a színhely egy sportstadion háta volt. “Csak zárójelben: van pénzük arra, hogy a lelátót megtöltsék legalább száz statisztával. Ez a Hamlet számomra idegen. De ugyanebben a színházban megy Gogol Leánynézője, amiben megállás nélkül korcsolyáznak - és az az előadás zseniális. A Hamlet nem arról szólt, ami a darab lényege, a Gogol viszont még korcsolyázva is stimmelt lélektanilag. Nálunk az egyik oldalnak a korcsolya vagy a stadion eleve jó, a másiknak eleve rossz. Nem tartalmi kérdések alapján közelítenek” – fejtette ki Szinetár, aki elárulta, a Vígszínházbéli a Lovakat lelövik, ugye? című előadás is tetszett neki, a rossz kritikák ellenére. “Londonban és New Yorkban a kritikák befolyásolják a jegyeladást: ha majd Budapesten egyetlen jegyet is visszaadnak azért, mert rossz kritika jelent meg egy előadásról, onnantól jobban odafigyelek arra, hogy miket írnak” – jegyezte meg a rendező, aki szerint a hatástalan, sikertelen színház a bölcsészek találmánya.
Szinetárt az Új Színház-ügyről is kérdezték. Elmondta, a sokszínűségben hisz, de úgy látja, Dörner Györgykinevezésével szerencsétlen döntés született.
“A kultúrpolitika ne szóljon bele tartalmi kérdésekbe, ne legyen véleménye színészekről, rendezőkről, darabokról. De szabja meg, milyen operát, színházi életet, filmgyártást szeretne. Sok szegény műhelyt akar, vagy keveset, de jól ellátottat? Hol számít csak a hazai publikum, és hol fontos a turista vagy a nemzetközi értelmiségi visszhang? Mire mennyi pénzt szán? Vagyis abba szóljon bele, hogy a művészeti alkotóműhelyeknek mi a dolguk a világban” – közölte a rendező.
“Mindkét oldalon vannak okos, értelmes, konstruktív emberek, de vannak agresszív elszabadult hajóágyúk is. Előbb-utóbb rá kell döbbennünk arra, hogy ebben a borzasztó nehéz helyzetben, ilyen adottságok között, hosszú távon csak konszenzusos ország tud megmaradni. Marakodással nem megy. Rettentően örülnék, ha egy jobboldali kormány baloldaliaknak adna Kossuth-díjat, vagy ha egy baloldali jobboldaliakat jutalmazna. Gesztusok kellenének mindkét oldalról. Szent László avattatta szentté Istvánt, pedig az a nagyapjának, Vazulnak a fülébe forró ólmot öntetett. Államférfi volt, aki megértette, mire van szükség Kelet-Közép-Európában” – összegzett Szinetár Miklós a Heti Válaszban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.