Hajléktalan hősök a Nagycirkuszban - Akrobatikus színház érkezik

Szokatlan cirkuszi előadást mutatnak be a Fővárosi Nagycirkuszban május 29-én. A főszerep ugyanis nem a csillogó jelmezekben, pazar sminkben fellépő, felkészültségük és tudásuk maximumát nyújtó artistáké. Zsonglőrök és bohócok persze lesznek, az előadás hősei hajléktalanok, akik egy szemétdomb lomjai közt élnek. Az Otthon, édes otthon című előadás kicsit cirkusz, kicsit színház, önfeledt és szívszorító produkció.

Az Otthon, édes otthon című előadást 2011 decemberében mutatták be az olaszországi Bagnacavalloban, 2012-ben pedig európai turnéra indul. A Hajléktalan projekt keretében megvalósult előadás a cirkuszban a kulturális kifejezés lehetőségét és a társadalmi problémákra való reflexió eszközét látja. A társulatot olasz, román, magyar és lengyel tagok alkotják, így a közös munka maga is példázza az interkulturális dialógust. A projekt a társadalmi kirekesztettség ellen lép fel, ezzel erősítve a cirkusz gyakorlati „hasznát”.

Az utóbbi években egyre gyakrabban esik szó a szociális cirkuszról, amely abból indul ki, hogy a cirkuszi tevékenység a fejlődés lehetőségét biztosítja a hátrányos helyzetben élő gyerekeknek és fiataloknak. Míg a hagyományos cirkusz fellépői különleges karakterek – a bohóc, a világ legerősebb embere, a gravitációval dacoló légtornászok –, akik tehetségük, speciális tehetségük okán különböznek a közönségtől, a szociális cirkusz esetében ennek ellenkezőjéről van szól: a nézők azonosulnak a szereplőkkel, közösséget vállalnak velük.

Az erős hagyományokkal rendelkező európai cirkusz, amely különböző kultúrákból érkező, különböző nyelvet beszélő művészeket fogad be, éppen a nyitottsága miatt alkalmas arra, hogy elősegítse a más etnikai és szociális háttérrel érkezők kommunikációját.

A „kelet-európai akrobatikus színházi előadást” Primo Levi Ember ez?, Alekszandr Szolzsenyicin Ivan Gyeniszovics egy napja című műve, Beckett Godot-ra várva című drámája és a Teremtés Könyve inspirálta.