TESZT - ahol a díszlettervező vacsorát főz

A vasárnap fejeződött be a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó, melyről visszatérő vendége Upor László dramaturg mesélt, aki idén a közönségtalálkozók moderátori szerepét is elvállalta. A jellegzetes TESZT-élményről, a látott produkciók regionális jellegéről, sajátos nyelvezetről esett szó.

“Ami miatt szeretek Temesvárra visszajönni – ez most nem propaganda szöveg, valóban ezt gondolom –, az a családiasság, ami az itteni találkozót más fesztiválokkal szemben jellemzi. Ennek része az, hogy a díszlettervező vacsorát főz a vendégeknek, a színész kimegy az állomásra fogadni a többieket, ami azt jelenti, hogy valóban a színház társulatának vendégei vagyunk, és nem csak mi, idegen szakmabeliek, de a vendég társulatok is! Egyrészt van tehát ez a családiasság, ami szerintem eléggé ritka a fesztiválokon, a másik pedig az, hogy ez valóságosan régiós találkozó” – fogalmazott Upor László, aki arról is említést tett, hogy az idei fesztivál egyik újdonsága, hogy mind a három temesvári színház részt vett legalább egy előadással. Úgy vélte kifejezetten nem tenne jót a találkozónak, ha verseny jellege lenne.

“Minden országban sokféle színházi nyelvet beszélnek. Ha egy kicsit távolabbról néz rá az ember, a sokféleségben is lát valami hasonlóságot. Én is azt látom, hogy amennyire kevessé ismerem a vajdasági színjátszást, az is markánsan eltér a magyarországitól, az amit az erdélyi színjátszás különböző műhelyeitől látok, az is másmilyen, mint a magyarországi. Ez szerintem nagyon is jól van így! Az volna az egészséges, ha mindenféle kulturális és politikai feszültségen túllépve képesek volnánk kihasználni azt az elképesztő gyönyörű adottságot, hogy vannak, akik két kultúrához kötődnek vagy kötődhetnek! Tudom, hogy ez illúzió, tudom, hogy ebben sok naivitás van, mert sok minden nem engedi, hogy felszabadultan éljük meg a több kultúrához való tartozást, de szerintem ez konkrétan Európa és a világ szempontjából a túlélés egyik esélye, nem az elkülönülés, hanem az identitás-vesztés nélküli egybekapcsolódás” – nyilatkozta a dramaturg.

A Peer Gynt előadással kapcsolatban totális színházról beszélt a rendező. A kérdésre, ez lenne-e a jövő színháza, Upor úgy felelt: “A jövő egyik színháza a totális színház, van egy erős tendencia, ami efelé mutat, de egyrészt ez nem új, másrészt olyan tendencia is van, hogy a sokféleség nem keveredik, hanem mindegyik megtalálja a maga ösvényét és közönségét. Az ún. totális színház azért nem olyan rettenetesen új, bizonyos Richard Wagner is ilyesmiről beszélt és nem is ő volt az első, talán csak nagyon erős és jelentős képviselője volt ennek az irányzatnak. Az egyik tendencia valóban az, hogy a színház legyen totális, a másik az, hogy kicsi stúdiókban nagyon intenzív, teljesen lecsupaszított színészi játékot lássunk. Ez a típusú totális színház látványosabban van jelen, mint korábban, de semmiképpen nem szorítja ki a hagyományosabb színházat és a hagyományos színházban is van egy visszafelé út ahhoz az intimitáshoz ami a színész és a néző kettőse közé nem nagyon hagy becsúszni semmi mast” – fejtette ki a dramaturg.

Forrás: www.erdely.ma