"Mindent, de lassan" - Corvin-láncot kapott Marton Éva

A magyar kultúra és tudomány öt kiemelkedő képviselője, Bor Zsolt fizikus, akadémikus, Jelenits István piarista szerzetes, tanár, Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester, Marton Éva operaénekes és Vizi E. Szilveszter orvos, agykutató, akadémikus vehette át a Corvin-láncot Áder János köztársasági elnöktől, Orbán Viktor miniszterelnöktől és Kövér Lászlótól, az Országgyűlés elnökétől szerdán Budapesten.

A drámai szoprán Marton Éva biztos lábakkal áll a földön, így mássza meg a csúcsokat (Thomas P. Lanier)

Marton Éva így mesélt a díj átvétele után:

"Sokan külföldön csináltak karriert, sokan Magyarországon. Szerintem értékében talán nincs is különbség, hiszen a munka az munka a glóbusz bármely pontján, dolgozni, kollégákkal együttműködni és a színházban megállni a helyét az embernek - ezt mindenhol kell tudni" - mondta el az MTI-nek a díj átvétele után Marton Éva, hozzátéve: tény, hogy a pályája kezdetén külföldön számára több lehetőség kínálkozott, mint Magyarországon.  "Akárhol szerepeltem, akárhol adtam interjút, sosem tagadtam, hogy magyar vagyok, hogy hová tartozom. Azt is hiszem, hogy nem csupán egy grémiumtól, hanem az országtól kaptam az elismerést" - mutatott rá. 
Nehéz kiemelkedő pontokat felidézni - állítja -, hiszen számtalan nagyszerű felkérésben volt része, de semmi olyan nem történt vele, ami 180 fokban megfordította volna a sorsát. "Minden történés tovább építette, mindig egy kicsit magasabbra vitte a pályámat. Alig fejeztem be a zeneakadémiai tanulmányaimat, Verdi Attillájában Odabellát énekeltem a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Lamberto Gardelli vezényletével, ő volt az egyik "felfedezőm". Christoph von Dohnányi 1972-ben a frankfurti operaházhoz szerződtetett, először a Figaro házassága Grófnéját énekeltem. Meghívtak a Maggio Musicale Fiorentinóra, hogy alakítsam a firenzei fesztiválon Rossini Tell Vilmosának Matildáját" - emlékezett vissza Marton Éva.

Nem hagyhatja ki a sorból az 1978-as előadást a milánói La Scalában. Bartók operája, A kékszakállú herceg vára először hangzott el, méghozzá magyarul a 200 éves dalszínházban. (Melis György volt a Kékszakállú, Peskó Zoltán vezényelt.) Ugyanilyen fontosnak tartja az 1983-as Turandotot a Bécsi Állami Operaházban, a "szomszéd várban" akkor léptették fel, amikor már szerte az Egyesül Államokban ismert volt, a keleti parttól a nyugatiig számos operaházban. Természetesen a nagy állomások közé tartoztak a bayreuthi és salzburgi fesztiválelőadások is." 
Jó néhány operában több szerepet is megformált, volt Elza Wagner Lohengrinjében, de játszotta Ortrudot is, Richard Strauss Elektrájának címszerepét, Klüteimneisztrájaként búcsúzott el a színpadtól Barcelonában 2008-ban. 
"Visszatértem az alma materembe, hívtak tanítani máshová is, Amerikába, Németországba, nemet mondtam, mert végképp haza akartam jönni és a fiatalokkal itthon foglalkozni. Az utóbbi hét évben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Zeneakadémia ének tanszakát vezetem. Elismerem, szinte ugyanannyit dolgozom, mint amikor egyik operaházból a másikba repültem fellépni. Egyébként pedig örömmel élem az életemet." 
Úgy hallotta, a Magyar Állami Operaház arra készül, hogy megünnepelje a szoprán 70. születésnapját. "Meghívhatok kedves partnereket, vendégeket. Leadtam egy listát, de nemcsak nem tudok, nem is akarok még neveket mondani. Hiába is dobálóznék nagy nevekkel, hiszen még nem tudható, ki ér rá a koncert időpontjában."
Örömmel mondja, hogy az operaszakos hallgatók idén (június 24-én) ismét a Magyar Állami Operaházban adhatják év végi vizsgaelőadásukat. Háromrészes lesz az előadás, Humperdinck Jancsi és Juliska, Janácek A ravasz rókácska című operájának részletei mellett egy ősbemutatóra is sor kerül. A nemrég diplomázott, de már több díjat elnyert zeneszerző, Bella Máté komponál operát Frank Wedekind A tavasz ébredése című darabjából, a szöveget Almási-Tóth András, a szak rendezőtanára írja és állítja színpadra a teljes vizsgát.

Marton Éva pályájáról:

Marton Éva 1943. június 18-án született Budapesten. 1968-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, s az Operaház tagja lett, ahol Rimszkij-Korszakov Az aranykakas című operájában debütált. 1972-ben Christoph von Dohnányi meghívására a frankfurti operához szerződött. Nemzetközi karrierje Firenzében a Tell Vilmos Matildájának eléneklésével indult. A világ összes nagy színpadát meghódította, énekelt Bécsben, a New York-i Metropolitanben, a Bayreuthi Ünnepi Játékokon, a salzburgi fesztiválon. A milánói Scalában hatalmas sikert aratott Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájában - Melis Györggyel 1978-ban először énekeltek magyarul a Scala kétszáz éves történetében.
Marton Éva önmagával és másokkal szemben is maximalista, az ének mellett nagyon fontosnak tekinti a színészi játékot is. Az operaénekesek közül az övé az egyik legnagyobb repertoár, középpontban Mozart, Verdi, Wagner, Puccini és Richard Strauss műveivel; több tucatnyi szerepe mindegyikét az eredeti nyelven tudja. Pályája elején lírai szoprán szerepeket énekelt, később a világ egyik legnagyobb drámai szopránja lett. 

Marton Éva művészetét számtalan kitüntetéssel ismerték el, egyebek között a New York Times többször az év művészének választotta, a bécsi operaház örökös tagja. Itthon 1991-ben Bartók-Pásztory Ditta-díjjal, 1997-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, ugyanebben az évben megkapta a Magyarság Hírnevéért Díjat. 1994-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést, 2006-ban a Bartók-emlékdíjat vehette át. 2011-ben megkapta a nemzetközi operaélet egyik legrangosabb kitüntetését, a barcelonai Liceu operaház aranyérmét.

Néhány szó Marton Évától:

„A családom szűkösen élt a háború után, ezért 15 éves koromig nem volt lehetőségem eljutni operaelőadásra. Egy évvel vagy kevéssel később rá az első opera, ami igazán mély benyomást tett rám, a Lohengrin volt. Azonban követtem a rádióközvetítéseket és számos lemezt hallgattam meg. Akkoriban sokfelé kalandozott az érdeklődésem: éneklés, színjátszás, tánc. Igazán nem tudtam még, melyik lesz az én utam.”

„Valaki a MET igazgatóságától, nem mondom meg a nevét, megkérdezte tőlem: „Mit szeretne itt énekelni?” A válaszom az volt: „Mindent – de lassan.” Engem ez az egyik kedvenc viccemre emlékeztet. Két bika áll a dombon, egy fiatal és egy öreg. Lenéznek a völgybe, ahol sok tehén legel. A fiatal bika azt mondja: „Én lemegyek, lerohanok és magamévá teszem őket.” Mire az öreg bika: „Ne rohanj, feljönnek azok maguktól is.” Ez az alapja repertoár- és karrierépítésemnek és ez életem filozófiája".

"Amint látja, ez munka, munka, munka – és egy kis őrültség is, amikor belegondol, egy évadon belül énekeltem első Leonórámat (A trubadúr) a Scalában, az első Krysothemiszemet a MET-ben, és az első Giocondámat szintén a MET-ben. A legtöbb énekes ezeket a szerepeket először Düsseldörfban vagy Kaiserslautenben kezdi, de nekem erre nem volt lehetőségem. Ahogyan Fidelio mondja „Ich habe Mut und Kraft” (Bátorságom és erőm van.)"

Forrás: MTI