Június 5-én és 6-án utoljára lép a székesfehérvári Vörösmarty Színház színpadára A csárdáskirálynő.
A színház ajánlója:
Az operett ma is él. Mert sokunkban ott motoszkálnak a híres slágerek, amelyeket mindig öröm újra hallani. Ám csak ez élteti ma az operettet? A könnyűség és a nosztalgia? Mohácsi János új köntösbe öltözteti A csárdáskirálynőt: továbbgondol és elgondolkodtat, értelmez és megkérdőjelez. Jelenné teszi, és ha kell, meghökkent.
Magyarország, 1916. A fronton százezrek áldozzák az életüket a haza oltárán, de a hátországban néhányan csak a pozitív hangulattal foglalkoznak az Orfeum lokáljában, ahol az orfi csillaga, Szilvia, a búcsúelőadását tartja: Amerikába indul. Pedig két férfi is epekedik iránta: a bohó, nőfaló Bóni gróf, illetve igazi szerelme, Edvin, aki viszont herceg lévén mégsem vehet el egy sanzonettet.
forrás: vorosmartyszinhaz.hu
Mohácsi János az előadásról:
„Nagyon csúnyán bánnék az operettel, ha azt gondolnám, hogy ezt speciálisan kell előadni. Ez a halála az operettnek meg a többi színházi műfajnak is: ha Shakespeare-t «shakespearesen» kell megjeleníteni, hol marad az a titok, ami a színház? Hiszen a színház nagyon egyszeri dolog, csak aznap estére szól, azoknak, akik ott ülnek. Ezért valóban igyekszem a saját tapasztalataimhoz közelíteni A csárdáskirálynőt. Nem egy halott frakkot kell fölhúzniuk a szereplőknek, hanem újraszabjuk a történetet.”
Kritikus szemmel:
„Ez sokkal érdekfeszítőbben izgalmas, drámaibban feszült, mint a májbajosan sápkóros szenvelgés, a sziruposságba hajló ömlengés. Életszaga van. Ennek a megteremtéséhez Mohácsi élvezettel használja fel az operett műfaját, azt a nagyszabású formát, amit kínál” – írta az előadástól Bóta Gábor a Népszava hasábjain.
A június 5-ei előadásra még kaphatók jegyek.
forrás: vorosmartyszinhaz.hu