Stohl András: meghatározza az életem az Úri muri

Stohl András a zene.hu-nak adott interjújában gyerekkoráról, az Úri muriról és a táncról is mesélt.

“Gyerekkoromban hiperaktív voltam, csak akkor ezt nem így fogalmazták meg; azt mondták, eleven vagyok. Mindig azt vártam, mikor múlik el, de nem múlt el. Fura módon ugyanaz a gyerek maradtam, aki voltam, és még mindig kedvemet lelem benne. Nekem az élet egy nagy játszótér” – fogalmazott a lapnak Stohl András, akit arról kérdeztek, mennyiben változott az Úri murihoz, illetve szerepéhez, Csörgheő Csulihoz való hozzáállása az utóbbi években.

“Amikor be van próbálva egy színdarab, akkor majdnem mindig ugyanaz, hiszen a szöveg, a helyzetek ugyanazok. Icipici dolgok változnak, vagy éppen a hangulatok hol erősebbek, hol kevésbé, de gyakorlatilag 90%-ban mindig ugyanazt látja a néző.

Amikor megnézte a bemutatót Bodrogi Gyula barátom – akinek a szavára nagyon adok –, azt mondta, hogy a második felvonás elején lévő monológot, illetve Csuli jelenetét a fiával – amit például nagyon szeretek, és az alakítás tetejének tartok – feleslegesnek érezte, mert mindent tud erről az emberről, és már sok. Ott tényleg tobzódtam. A börtönből kijőve, a darab felújítása kapcsán azt mondta Bezerédi Zoltán [az Úri muri rendezője – A szerk.], hogy próbáljam meg a fiúval való kapcsolatot nagyon komolyra venni. Ezt kipróbáltam, és nagyon megszerettem, illetve azt láttam, hogy addig valóban kicsit túl volt „fröcsögve”. A minapi előadást megnézte a rendező, és azt mondta, hogy nagyságrendekkel jobb lett. Szerintem, ha Gyula bácsi látná, most már nem azt mondaná, hogy „hab a tortán”, hanem hogy még többet elárul a figuráról, amit eddig nem tudtunk. Ennyiben mindenképpen változott. Ezen felül pedig nekem ez egy nagyon fontos darab lett. Ez volt a visszatérő darab, és nagyon féltem, menni fog-e, hogyan fogadnak majd a nézők. Ez az előadás most meghatározza az életemet” – árulta el a színész.

Arra is felelt, milyen jelentőséggel bír számára a tánc. “Egy színésznek elviekben tudnia kell beszélni, énekelni, táncolni. Ez a három ritkán jön össze, ami nyilván adottság kérdése. Az nagyon szerencsés ember, akinek mind a három megy. Nem tudom, szerénytelenség-e, de azért valamilyen szinten mindegyiket művelem.
Imádok táncolni, viszont nem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz. Amikor két szériát levezettem a Szombat esti lázból, akkor láttam ugyan a pénteki és szombati próbákat, hogyan készülnek a versenyzők, de nem láttam a mögöttük lévő hetet. Aztán elkezdtünk Iringóval dolgozni, és a belemet kiköptem. Azt hittem, a latin táncok fognak nekem menni, mert buliban is szeretek csörögni, ám kiderült, hogy sokkal jobban mentek a standardek (a keringők, a tangó). Érdekes tanulság volt számomra, hogy mennyire nem az van, mint amit az ember magáról elképzel” – fejtette ki Stohl András a zene.hu-nak.

A teljes interjút itt olvashatják.