Az írót és a színésznőt a Népszabadság kérte fel egy páros interjúra, melyre most felhívjuk a figyelmet. A találkozás során arról is beszéltek, "mihez is igazítják figuráikat"...
Részlet a Népszabadság páros interjújából:
(...)
Spiró György: Majorról mintáztam az én Boguslawskimat...
Magazin: ...történeti szövegbe beleszövi a mai figurákat?
Spiró György: Persze. Mindketten ugyanabba a színészi alaptípusba tartoztak, és ez a külső hasonlóságban is megnyilvánult. Meghatározott archetípusok szoktak színésznek állni. Az a társulat, amelyben nincsenek meg az alaptípusok, nem elég jó. Erre szokták mondani, hogy ha nem lehet a Rómeó és Júliát kiosztani, akkor a társulat nem ér semmit.
Magazin: Játszott Nórát, Desdemonát, Melindát, de éppen Júliát nem.
Nagy-Kálózy Eszter: Dehogynem! Rudolf Péterrel a kétszemélyes És Rómeó és Júliát.
Magazin: : De abban férfiszerepeket is alakít. Ő pedig nőket.
Nagy-Kálózy Eszter: Ő dada és Capuletné mint női szereplő, én vagyok Benvolio, Mercutio, Lőrinc barát is. Tizenhárom éve játsszuk, túl vagyunk a 350. előadáson, ilyen az én életemben nem volt. De mostanában már eszünkbe jutott, hogy talán már öregek vagyunk ehhez. A játék rendszerébe még belefér, hogy mi vagyunk Rómeó és Júlia, de félek, hogy előbb-utóbb nem tudjuk majd megteremteni azt az illúziót a színpadon, amit a néző elvárhat a veronai szerelmesektől.
Magazin: Bírja a kritikát?
Nagy-Kálózy Eszter: Nem olvasok kritikát.
Magazin: Az nem lehet!
Nagy-Kálózy Eszter: Sokáig dugdostak előlem egy kritikát, de azután mégis kézbe kaptam. S a játék elemzése helyett arról írt a kritikus, menjek haza, a három gyermekem mellé még szüljek egyet-kettőt, s akkor bizonyára kapnék a kormánytól valamilyen érdemrendet. Szóval ez nem kritika. És ha a kritikaírás idáig süllyedt, nem akarok tudni róla...
Magazin: Mindig önmagából építkezik?
Nagy-Kálózy Eszter: És a rendező fantáziájából. Nagy dolog átlépni a saját határainkat. De egyedül nehéz.Mert persze mindenben benne vagyok, de az igazi csoda mégiscsak az, ha meg tudok valósítani valami nagyon mást, ha meg tudok tanulni egy új gesztust, fel tudok építeni egy új személyiséget.
Magazin: Egy előző páros interjúban, a forgatókönyv egyik írója, Kormos Anett mondta, hogy az m1-en futó sorozatban - Mindenből egy van - hamar magukra igazították a figurákat, és az után már a forgatókönyvírók alkalmazkodtak a színészekhez.
Nagy-Kálózy Eszter: Könnyebb improvizálni, ha, mondjuk, azt mondják, hogy legyél béka, aki a víz alatt él, mindenre fúj, és mindig azt mondja: brekeke, ebből sokszor könnyebb elindulni. ez elég erős keret. De, amikor nincsenek ennyire éles helyzetek, amikor egy olyan nőből kell improvizálni, aki akár én is lehetnék, akkor sokkal nehezebb. Persze én tudom, hogy Anikó azért mégsem én vagyok.
Magazin: Az író mennyire improvizál?
Spiró György: Alaposan meg kell tanulni az anyagot. Mindenki megtanulta, Jókai is, Mikszáth is, Móricz is, csak nem hivalkodtak vele. Van például Móricznak egy novellája: egy nászutas pár elmegy Itáliába, a férj nagyon felkészül, előre megtanul kívülről mindent, teljes múzeumokat, szobrokat, festményeket, épületeket. Mondja, mondja, az asszony tűri, azután a végén, Velencében azt mondja, hogy "jaj, én inkább azt a cipőt szeretném megvenni". Ezzel vége mindennek, előre benne van a házasság kudarca. Egyetlen novella kedvéért Móricz megtanulta az egész olasz művészettörténetet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.