Megjelent a Vendégségben Bajor Gizinél

A Vendégségben Bajor Gizinél című kötet tanulmányai tárgyilagosan, adatokkal mutatják be a huszadik századi magyar színházművészet kiemelkedő alakjának sorsát.

A kötetben szereplő tanulmányok:

Gajdó Tamás: A huszadik század Dérynéje

Ács Piroska: Járt-e Cécile a Török utcában, avagy lakott-e Bajor Gizi a Pálma utcában?

Csiszár Mirella: Bajor Gizi gyűjtemény az Országos Színháztörténeti Múzeumban

Somogyi Zsolt: A Bajor Gizi Színészmúzeum ma

A könyvhöz mellékelt DVD lemezen megtalálható az Országos Színháztörténeti Múzeum gyűjteményében őrzött Bajor Gizi-hagyaték (fényképek, kéziratok, képzőművészeti alkotások, jelmeztervek, jelmezek, kellékek, relikviák) tudományos feldolgozásának katalógusa.

A HVG így ajánlotta a kötetet:

A kedvéért, zavartalan pihenéséért két járatot is módosítottak 1939-ben: a 2-es és a 3-as autóbusz nagy ívben elkerülte a Pilsudszky - ma még: Stromfeld Aurél - úton álló villájának a környékét is. A magyar színjátszás emblematikus alakjáról, a XX. század Dérynéjeként emlegetett Bajor Giziről megjelent kötet egyszerre tiszteletre méltó tudományos teljesítmény és letehetetlen olvasmány. A 127 oldalas összeállítás tanulmányai elsősorban a nagyközönséget célozzák, a szerzők a könyvtárnyi Bajor Gizi-irodalomban rendet vágva mondják el, hogyan és miért lehetett a Nemzeti Színház botrányhalmozó üdvöskéjéből (s egykor az egyik legvásároltabb herendi porcelán figura modelljéből) a magyar teátrum rejtélyes halált halt nagyasszonya. A Gajdó Tamás szerkesztette könyv és dvd-melléklet a színésznő államosított hagyatékának első, szakszerűen feldolgozott katalógusa. A "látogató" a korong böngészésekor elképesztően gazdag virtuális tárlatba téved, a kötetből pedig pontosan rekonstruálható a színésznőikonhoz hódolói alázattal viszonyuló Gobbi Hilda szorgalmazta különös állami birtokbavétel fordulatos históriája csakúgy, mint az a kultúr- és politikatörténeti háttér, amely Bajor művészetét keretezte. Az egymást váltó rendszerek újra és újra megpróbálták ugyanis politikájuk legitimálására felhasználni a Corvin-koszorús, majd Kossuth-díjas idol kikezdhetetlen népszerűségét.

Bajor Giziről saját szavaival:

Amikor az apa beletörődött

"... Apám amikor beletörődött abba, hogy színésznő és a Nemzeti Színház tagja lettem, valamelyik újság megkérte, nyilatkozzék hogyan lépett a lánya erre a pályára. Apám nem szerette a színház körül való mókázást, de megírta az interjút. Tündöklő humorának tökéletes képe ez. Részletesen elmesélte benne saját életrajzát, elmondta, hogy 1849-ben, emigrációban született. Apja Bem vezérkari főnöke volt, ő maga Németországban végezte tanulmányait, bányamérnök lett, satöbbi, satöbbi. Végre Magyarországra került. Egyszer elment a Nemzeti Színházba, végignézte az előadást, és azt mondta: "Ejnye, ejnye, itt nemsokára új naivára lesz szükség. A cikket úgy fejezte be: "Miután ezt megállapíthattam, megházasodtam és szállíthattam a színháznak egy naivát."

Bayor Gizi és a világhírű Dolly-sistersek esete

"Londonból Párizsba utaztam, egy kedves öreg angol úr és fiatal unokahúga társaságában." - meséli egyszer Bayor Gizi - "Egyik este elmentük abba a gyönyörű nyári mulatóba, ahol a Dolly-sistersek léptek föl. A két Dolly ebben az időben fantasztikusan népszerűek voltak, az emberek ájultan és tombolva ünnepelték őket. Egyformán lépkedtek, egyformán voltak öltözve, hol négernek, hol királynőnek jelentek meg, a közönség egyik ámulatból a másikba esett. Angol társaságomnak szerényen megjegyeztem, hogy személyesen ismerem a Dolly-nővéreket. Az angol lány izgatottan felém fordult: "Ha ismeri őket, akkor menjük be hozzájuk, az öltözőbe!" Zavarba jöttem, elpirultam. Az angol lánygyanakodóan figyelt, már abban is kételkedett, hogy színésznő vagyok: se modorom, se megjelenésem nem volt számára elég "színésznős". De hogy a Dolly-sisterseket, ezeket a világsztárokat személyesen ismerem az már igazán hencegésnek hangzott. Az angol lány egyre unszolt, menjünk be hozzájuk. Nem szeretek öltözőbe járni és különben is attól féltem, hogy a Dollyk nem ismernek meg. A frizurám is megváltozott, talán magam is. de azért elindultunk az öltözők felé. Kétségbeesetten imádkoztam, hogy bár vége lenne a szünetnek. Ahogy így remegtem a folyosón a pesti színházi lap főszerkesztője jött felém. Ugyanaz a főszerkesztő, aki két évvel azelőtt a Dollykat behozta hozzám az öltözőmbe. "Gizike" - kiáltott felém - jöjjön be velem a Dolly-sistersekhez, hogy örülnek majd magának!" - És máris vonszolt magával. A Dolly-k ujjongva fogadtak: Halló Gizi?!! Nyakamba borultak, könnyeztek a viszontlátás örömétől és meghívtak vacsorára. Az angol lány elbűvölten nézett. Imponáltam neki. Talán még azt is elhitte akkor már, hogy színésznő vagyok..."

A képre kattintva tovább olvashat.

A színész és az író - Bayor Gizi szerint

"A színésznek együtt kell dolgoznia az íróval. Kitűnő szerzőim többnyire meghallgattak, olykor-olykor teljesítették is színpadi ösztöneim kérését. Írók között nőttem fel, hálás vagyok érte a sorsnak. Talán ettől fejlődtem, ez a titka sikeremnek is. Sok író munkáját figyeltem meg. Tudom, hogyan vajúdnak, hogyan lángolnak és kínlódnak a munka hevében, milyen nagy és szent esemény a mű megszületése. nem a munka módja határozza meg, ki a jó író. Az sem, hogy gyorsan dolgozik-e vagy lassan. Mi színészek is más-más technikával tanulunk. Rajnay Gabi például a próbákon hangosan elmondja az instrukciókat is. "Én itt most kimegyek..." vagy "Én itt most leülök..." Kedves és mulatságos. Szeretem ezt a kisfiús szorongását. Minél gyermekibb lélek a színész, annál nagyobb művész."