Újra "A hang közepe" a Bakelitben

A Zéró Balett újra a Bakelit Multi Art Centerben táncol, A hang közepe című előadással érkeznek június 5-én és 6-án. Berger Gyulát, a társulat koreográfusát a bakelit.hu kérdezte az előadásról, a társulatról.

Kik a Zéró Balett tagjai? Bemutatnád a táncosokat?

Mindegyikük különböző szakmai háttérrel rendelkezik. Nemcsók Nóra nagyon energikus, sokoldalú, nagyon szépen táncol és énekel, és színésznőként is dolgozik. Sarlós Flóra Eszter nagyon kifinomult mozgáskultúrával rendelkezik, szinte megszólalnak testén a mozdulatok, igazi gyönyörűség őt figyelni. Szabó Ágnes Rékának nagyszerű egyéni meglátásai vannak, ő is szépen táncol, és az alkotási folyamatban mindig előrukkol valami meglepővel. Közös bennük, hogy mindhárman nagyon igényesek önmagukhoz, maximalisták a munkában és nagyon elkötelezetten haladnak művészi útjukon. Szeretném még megemlíteni a fénytervezőnket, Szabon Balázst, akire szintén igazak ezek a mondatok, és aki varázslatos színekbe öltöztette a darabot.

A hang közepe című táncelőadás premierje március 21-én volt, szintén a Bakelitben. Milyen benyomásokkal távoztatok az előadás után?

Úgy gondolom, hogy jó munkát végeztünk, egy következetes, tiszta és szép darabot hoztunk létre. Elégedett vagyok. Persze mindig lehet és kell is egy előadást tovább csiszolni, egy darab rendszerint nem a premierre készül el igazán, hiszen az előadások során, a nézőkkel való találkozásoknak köszönhetően sokat változik, fejlődik, érik. Ez egy természetes és végtelen folyamat. Mi, alkotók és előadók is csak fokozatosan kerülünk egyre közelebb a lényeghez.

A premier előtt a következőket mondtad: „Az előadókból rezgések, hullámok indulnak, amelyek jó esetben annyira kiterjednek, hogy a közönség is bekerül a mezőbe, illetve valahogyan visszatükrözi ezt az energiát – így létre jöhet a körforgás, az összekapcsolódás.” Megvalósult ez az elképzelés?

Igen, úgy éreztem, hogy sikerült elég sok embert megérintenünk, legalábbis ez derült ki a visszajelzésekből.

Van az előadásnak célközönsége? Kinek ajánlanátok az előadást?

Amikor készítettem a darabot, akkor nem gondoltam arra, hogy milyen specifikus közönségnek dolgozunk. Az előadás szerintem szórakoztató és elgondolkodtató is egyben, és vizuálisan is élményt nyújt, tehát minden érdeklődő és nyitott embernek ajánlom.

Milyen változásokon ment keresztül a társulat és az előadás a premier óta?

Megerősödtünk abban az elhatározásban, hogy érdemes együtt maradnunk és folytatnunk a munkát. Létrehoztuk a társulat Facebook profilját. Ha minden igaz, egyre jobban összekovácsolódunk. És valószínűleg 2 új taggal is bővül a társulat, Miklósy Alex és Szabó Zoltán csatlakozik az új darabhoz.

Hogy alakul a társulat élete? Milyen előadásokkal készültök a közeljövőben?

Már el is kezdtünk egy új darabot, ami a „villámrandi” fogalmát használja kiindulópontul. Júliusban Kolozsvárott fogjuk játszani a „Windows 2012” című darabunkat. Ezen kívül igyekszünk minden alkalmat megragadni, hogy találkozhassunk az emberekkel, ezért elhatároztuk, hogy nyáron spontán bemutatkozásokat tartunk Budapest közterein.

Fotók: Kővágó Nagy Imre

Zéró Balett:

A hang közepe

- felújítás -

koreográfus: Berger Gyula

zeneszerző: Sőrés Zsolt

díszlet- és kosztümtervező: Bodnár Enikő

előadók: Nemcsók Nóra, Sarlós Flóra Eszter, Szabó Ágnes Réka

előadások időpontja:

2012. június 5. és 6. 20 óra

helyszín:  

Bakelit Multi Art Center

Ajánló:

A darab belső tájaink világába kalauzol. A táncosok hosszú, piros rudakkal táncolnak, amelyek összekapcsolják, ill. elválasztják őket egymástól, és a teret is változatosan alakítják. Metszéspontok bonyolult hálózata jön létre, mindenki saját történetének főszereplője, egyszersmind társa jelenetének mellékszereplője. A jelenetek úgy követik egymást, ahogy egy naplóban a személyes bejegyzések, intim vallomások. A kitárulkozó megmutatkozások központi témája a szabadság, pontosabban az a szükségletünk, hogy folyamatosan definiáljuk saját határainkat és meghatározzuk mozgásterünket. A rudak azokat a mindenkori kereteket jelképezik, amelyekben értelmezni tudjuk életünket. A történet mindig ugyanaz. Néha falakat építünk, néha pedig lebontjuk őket. Olykor, villanásnyi időre, rátalálunk egymásban az egy közös középpont varázslatára.

A társulatról:

A ZÉRÓ koncepcióját a történelmi feljegyzések tanúsága szerint India adta a világnak. A hindu bölcsek számára a ZÉRÓ nem egyszerűen egy számot jelentett, hanem mindennek a kezdetét, kiindulását, a mag-ot, amelyből minden származik. Ennek megfelelően eredeti jele sem a mai kör, vagy ovális volt, hanem egyszerűen egy pont: ·

A társulat nevében a ZÉRÓ kifejezés a misztikus középpontból való kiindulás szándékát jelzi, hiszen a ZÉRÓ a transzformáció helye: a számegyenesen ebben a pontban alakulnak át a negatív számok pozitívakká, az éj ekkor fordul át nappallá, a virtuális itt válik valóságossá. A ZÉRÓ ilyenformán az alkotási folyamat jelképe is, hiszen ebben a folyamatban megpróbálunk felfedni valami addig rejtetten maradót, megkísérelünk hidat építeni a spirituális és a materiális létezés között.

A ZÉRÓ Balett előadásaiban egy csepp kelet és nyugat is találkozik. A „balett” szó a nyugati hagyományok tiszteletére utal, még ha nem is jelenti e tradíciók egyszerű átvételét vagy követését, inkább azok alkotó továbbgondolását…