A művésznővel új komédiája, a Szenteltvíz és kokain kapcsán készült beszélgetés a hétköznapokról, a nevettetésről és a Vidám Színpad hiányáról.
Csala Zsuzsa az elmúlt a mai napig számos színházi felkérést kap - hiszen ikonszerű figurája a magyar kabarénak - ám ezek közül csak igen keveset fogad el. A Budapesti Bulvárszínházhoz régi Vidám Színpados kollégái miatt csatlakozott: "Engem hívtak még annak idején, amikor a Vidám Színpad megszűnt, több helyre - most nem mondanék színháznevet - Pestre is, ahova mások boldogan mentek volna. Én nem mentem, mert én családcentrikus vagyok. Megszoktam a családomat, ami a Vidám Színpad volt 42 évig egyfolytában, így amikor minket utcára tettek, akkor ezzel a maradék csapattal együttmaradtam, és sehová máshova nem megyek" - magyarázta döntését a művésznő, hozzátéve, hogy ebben a korban már nem lehet semmit újrakezdeni.
A Jászai Mari-díjas színművész azt is elárulta, Straub Dezső, a mű rendezője kifejezetten az ő személyére formálta át darabbeli karakterét: "Ezt a darabot most csak azért vállaltam el, mert ugyan baj van a lábammal, de bottal játszhatom a szerepet. Nagyon jó bottal játszani! Rájöttem, hogy rengeteget lehet vele kifejezni, gesztikulálni - szóval jól érzem magam!" A művésznőt egyébként Harsányi Gábor, Beleznay Endre, Várkonyi András és Farkasházi Réka oldalán láthatjuk majd a komédiában.
Csala Zsuzsát arról is faggatta a harmonet szerkesztósége, hogy mennyire érezhető a hétköznapokban a Vidám Színpad hiánya?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.