A hatalmas érdeklődésre való tekintettel a Trafó Kortárs Művészetek Háza az eredetileg meghirdetett három előadáson túl egy extra, negyedik estén, június 18-án is műsorra tűzi Mundruczó Kornél vadonatúj, Szégyen című előadását.
A Trafó így ajánlja a darabot:
A legfrissebb Proton Színház projekt tud mindent, amit a korábbi Mundruczó-előadások, sőt, talán többet is: épp úgy facsarják a szívet a benne megszólaló dalok, mint a Nehéz istennek lenniben tették, úgy sokkol a brutalitás és közelség mint A Jégben annak idején, Monori Lili tekintete még annál is felkavaróbb mint a Frankenstein-tervben volt, és van az egészben valami eddig nem látott, súlyos mélység. Kis nézőtér, elképesztő díszlet, Zsótér Sándor a főszerepben és egy valódi kutya a színpadon – a Nobel-díjas Coetzee Szégyen című kisregényéből született előadásban.
A Nobel-díjas J. M. Coetzee Szégyen című regényének főhőse egy, a messzi Dél-Afrikában, a poszt-apartheid időszakában Cape Townban romantikus irodalmat tanító professzor, David Lurie. A regény szétfeszíti a helyi társadalmi erővonalak alkotta kereteket és éles pontossággal képes rámutatni saját európaiságunk legnagyobb kérdéseire. Azokra a közös félelmekre és problémákra, amelyek egy nyilvánvalóan nagy átrendeződés előtt álló kontinensen mindannyiunkat foglalkoztatnak. David figurájában egy fehér afrikait ismerünk meg, a mindig is kiváltságokkal és előjogokkal rendelkező sznob entellektüel alakját, aki egy új társadalmi berendezkedésben elveszíti a hatalmát és minden viszonyítási pontját.
A rendező, Mundruczó Kornél a színpadi adaptáció készítéséről elmondta, hogy a regény nem drámai alapanyag, különösen azért sem, mert Coetzee számára inkább egzisztencialista filozófus, mint kizárólag történetmondó. Az irodalom a színpadon nem működik - tette hozzá, ezért a regény által kiváltott hatást szerették volna színházban megfogalmazni. Coetzeével kezdték a munkát, de amikor egyre többet hagytak el a regényből és kezdték követni a darabbeli kontinuitást, egyre inkább kezdett működni a színpadi változat - foglalta össze a munkafolyamatot.
Természetesen minden szereplő elolvasta a regényt, majd ezt követően több hétig kutattak Dél-Afrikáról, az apartheid utáni időszakról, és keresték a nem direkt párhuzamokat például a rendszerváltás kapcsán, amelyek Magyarországgal összekapcsolhatják a mondanivalót. "Ez a legmagyarabb előadásom" - fogalmazott, és hozzátette, nagyon kíváncsi a magyar közönség véleményére, reakciójára. A rendező azonban nem moralizálni akar, hiszen semmi nem fekete vagy fehér - a jelenlegi magyar politikai helyzet sem -, nem a történelemről kíván beszélni, hanem arról, ami van, a létezésről. Hozzátette: nem csupán magyar, de európai kérdéseket is felvet, amennyiben a kisebbségi tematikát tekintjük.
forrás: images.google.com
„Coetzee regénye nem csak bőrszínről szól, ez csupán jelként, metaforaként érvényes az értelmezésben. Sőt, azt hiszem rasszista gondolkodásra vallana, ha idáig leegyszerűsítenénk ezt a dolgot. Ez az egész inkább magáról az emberről szól. Az ember humánumáról, az állatiasságáról, a morális viselkedéséről, de nem a bőrszínéről. Egyébként sem hiszek abban, hogy a világot le lehetne írni feketében, vagy fehérben, mint ahogy bőrszín alapján sem lehet meghatározni különböző problémaköröket. Egy idő után Európának és Magyarországnak is szembe kell nézni a kisebbségekkel kapcsolatos problémáival, és ezeket nem lehet bőrszín alapján kezelni. A kisebbségnek a többséghez való viszonyát kell tisztázni, és megtalálni azt a keretet, amelynek segítségével minden fél élhetőnek érzi a környezetét.” – mondta Mundruczó Kornél a Népszavának adott interjúban.
Mundruczót a semmiből jövő agresszió érdekelte, a regényben súlyt kapó öregedésre pedig azért nem fektetett hangsúlyt, mert számára az öregedés arról szól, hogy valaki nem érti a világot – fejtette ki az előadás bemutatója után, a bécsi közönségtalálkozón a rendező. Ezért is választotta David Lurie szerepére Zsótér Sándort, valamint azért, mert Lurie tanárságát szerette volna kiemelni, s ehhez a „magyar színház ikonikus figurája", több közreműködő tanára, Zsótér tűnt a legalkalmasabbnak.
A rendező felelevenítette ausztráliai találkozását az íróval. A Nehéz istennek lenni című előadással Adelaide-ben jártak, itt ismerkedett meg J. M. Coetzeével, aki igen ritkán jár színházba, ezért volt megtisztelő, hogy megnézte a magyar produkciót, majd utána egy kétmondatos e-mailben fejezte ki tetszését. A nagyon szégyellős író - aki Mundruczó szerint pontosan úgy néz ki, mint egy igazi író, hiszen két-három toll van a zsebében - a Szégyenben is megjelenik: úgy volt öltözve, mint az előadásbeli David, és néhány, az unalmas Ausztráliára, illetve Adelaide-re vonatkozó mondatát is idézik a színpadon.
Proton Színház
J. M. Coetzee – Mundruczó Kornél:
Szégyen / Disgrace
MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ:
2012. június 15-17. 20:30
EXTRA ELŐADÁS:
2012. június 18. 20:30
Rendező:
MUNDRUCZÓ Kornél
Szereplők:
BÁNKI Gergely, KATONA László, LÁNG Annamária/TÓTH Orsi, MONORI Lili,
SZÉKELY B. Miklós, SZEMENYEI János, WÉBER Kata, ZSÓTÉR Sándor
Díszlet, jelmez: ÁGH Márton
Dramaturg: PETRÁNYI Viktória
Zene: SZEMENYEI János
Produkciós vezető: BÜKI Dóra
Produkciós asszisztens: CSATÓ Zsófia
Fény: ÉLTETŐ András
Hang/videó: BELÉNYESI Zoltán
Kellék: NAGY Gergely
Öltöztető: OLÁH Tímea
Rendezőasszisztens: Ferenczik Áron
Koprodukciós partnerek: Wiener Festwochen, Festival d’Avignon, KunstenFestivalDesArts, Trafó Kortárs Művészetek Háza, Malta Festival, Hebbel am Ufer, Romaeuropa 2012
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.