"Kötéltáncos feladat" - Értelem és érzelem a POSZT-on

A POSZT második szakmai találkozója a Veszprémi Petőfi Színház Értelem és érzelem című darabjáról szólt. Felkért hozzászólóként Faragó Zsuzsa dramaturg, Deres Péter dramaturg, moderátorként pedig Lévai Balázs vett részt a beszélgetésben, amelyen a társulat, Oberfrank Pál igazgató és Valló Péter rendező is megjelent.

A darabról:

A Dashwood-lányok látszólag különbözőképpen gondolkodnak a férfi-nő kapcsolatról. Elinor, az idősebb, inkább a hűséges, békés, „értelmes” családi élet híve, míg húga, Marianne, az „érzelmes”, szenvedélyes, mindent elsöprő szerelmet várja. Egy dologban viszont egyetértenek: minél hamarabb férjhez kell menni! Csakhogy ez nem is olyan könnyű a pletykás, cselszövő, a hagyományokhoz mégis erősen ragaszkodó arisztokrata világban;
a vidéki Angliában, ahol egyáltalán nem mindig tökéletesre nyírt a pázsit, viszont szakadatlanul zuhog az eső… Jane Austen világhírű alkotása igazi kultuszregény. A finom emberismeretről tanúskodó, egyszerre angolosan szórakoztató és az egyéni illetve társadalmi hibákat kifigurázó mű erényeit a sikeres filmfeldolgozások csak felerősítették. Ám színpadon most először látható Magyarországon!

Bicskei István POSZT válogató az előadásról:

Szellemesen megrendezett, romantikus előadás, remek színészi alakításokkal és rendhagyó színpadi képpel, mely igazi kihívás a játékra, de „filmszerű” játékvitelre is provokálja úgy a rendezőt, mint a színészeket.

A szakmai beszélgetésről:
A közönség véleményét rövid filmbejátszás demonstrálta, amelyben furcsállták a zöld, dombos műgyepet, ami meghatározza az Értelem és érzelem díszletét, méltatták a vetített hátteret, sőt, még a szereplők mozgáskultúráját is, akadt, aki zseniálisnak nevezte a látottakat, és volt olyan, aki megállapította: vidéken is vannak jó színészek!

Lévai Balázs

Deres Péter a darab dramaturgja elárulta, nem volt könnyű feldolgozni a Jane Austen dialógusokkal teli, szövevényes regényét, de segítségül szolgált hozzá két filmadaptáció és a hosszúra elnyújtott, kifejezetten epikus részek, tájleírások természetesen kimaradtak a feldolgozásból. „Célom volt, hogy az atmoszférát, az angolos arisztokrata stílust megtartsuk, ez komoly kihívást jelentett. Mindenesetre az adaptáció filmszerűre sikeredett” – Deres szavait Lévai Balázs játéka követte.
Kérte a jelenlévő, „hímnemű egyedeket” tegyék fel a kezüket, ha olvastak már bármit az írónőtől, majd a hölgyeket is megkérdezte ugyanerről. „Hát igen, látszik a drámai különbség” – kommentált Balázs. Miután a nevetés elcsitult, hozzátette: „Én azért nem olvastam Jane Austent, mert amikor az édesanyámnak rossz kedve volt, mindig a Büszkeség és balítéletet vette elő, hogy depresszióján átsegítse... Hogyhogy két férfiú nyúlt hozzá?”
A választ Valló Péter fogalmazta meg, aki két évig ódzkodott attól, hogy az Értelem és érzelemmel foglalkozzon, annyira távol állt tőle az anyag. „Deprimáltságom olyan mélyre jutott, hogy arra gondoltam, jó lesz olyasmivel foglalkoznom, amiben ennek az állapotnak nem lehet teret engedni. Körülbelül úgy tettem, mint az édesanyád Balázs. Rám különös hatást továbbra sem gyakorolt a regény, de a színpadi változat szakmai kihívásai foglalkoztattak. Például az, hogy lehet megjeleníteni az angol arisztokrata közeget, miközben Margitka, a veszprémi színház munkatársa kérésemre, hogy legyen nekünk fűszőnyegünk, úgy felelt: Rendező úr, ennyi pénz a földön nincs!” – mesélte Valló, aki a Színház.hu-nak adott interjújában azt is elárulta, a darab körülbelül annyi pénzből valósult meg, mint amennyibe az Emma Thompson-féle film főcímének első kockája kerülhetett.

Deres Péter és Valló Péter

Oberfrank Pál a darabválasztást azzal indokolta, hogy szeretnének sokféle elvárásnak megfelelni, arra törekszenek, hogy a színház igényes illetve befogadható legyen, és hogy megérintse az embereket. „Elég vékony ösvényen kell járnunk. (...) Szeretnénk olyan történeteket feldolgozni, amelyekben –Marton László szavaival élve- az ember vallomást tehet saját magáról. (...) Úgy éreztem ez a történet alkalmat ad arra, hogy beszéljünk szerelemről, párkeresésről is. ” – mondta a veszprémi igazgató, aki Eperjes Károly művészeti vezetővel egyetértésben döntött az Értelem és érzelem színreviteléről, miután szerepelt a Büszkeség és balítéletben, amit Karinthy Márton mutatott be.

Oberfrank Pál

Faragó Zsuzsa dramaturg „szűzi szemmel” nézte az előadást, bár olvasta a regényt. „A történet anno teljesen hidegen hagyott, de érdekelt, a produkció meg fog-e birizgálni vagy megértem-e, hogy másokat miért birizgálhat meg. Utánanéztem, hogy a mű csak később kapta azt az értelmező címet, hogy Értelem és érzelem, az első változat még Marian és Elinor névre hallgatott. Nekem a csalódást a regényben épp az okozta, hogy a kérdést, mi a megfelelő stratégia az életre egy nőnek, nem válaszolja meg, pedig ezért izgultam volna. (...) Ez az előadásban is így volt. Nekem a történet kevésnek bizonyult, nem csapott fejbe. Viszont azt figyeltem meg, hogy pont az tud érdekessé válni, amit mostanában a színházban ritkábban látni, a rokokó ruha, a teakavargatás, a bókolás, egy olyan társadalmi konvenciórendszer, ami már letűnt. Szerintem ezt jó nézni az Értelem és érzelemben, ami könnyeden hömpölyög, én meg odaadóan tudom nézni” – fejtette ki Faragó Zsuzsa.

Lőrinczy Attila arról számolt be, hogy férfias felkészületlenséggel ült be a darabra, úgy ítélte meg, „a történet átjött”, de közben azon töprengett, látszik, hogy nő a szerző, mert nőalakjai kidolgozottabbak, velük történnek a nagy események, míg a férfiak csak jönnek-mennek. „Mondjuk az életben is mintha így volna...” – tette hozzá a drámaíró, aki szerint a nézők többsége szeret szenvedélyes történeteket nézni, az előadás erényeként említette, hogy a mai szappanopera fogyasztókhoz is elérhet.

Faragó Zsuzsa

Faragó Zsuzsa szerint már az eredeti művet is a romantikus regények bírálataként tartják számon. Ez az előadásban is tetten érhető, néha már túlzó módon, főként a mellékfigurákban, például Kőrösi Csaba meghunyászkodó férjalakításában, ami  kabaréfigurákat idéz, és jelzi a „romantikus élet” lehetetlenségét, életidegenségét. Faragó felhívta a figyelmet arra, hogy a történet szerint annak a nőnek az álma teljesül, aki épp az álmodozásról próbál letenni és az, aki vágyképeket kergetett, végül szeretetteli kompromisszumot köt, azt választja, akire korábban rá se hederített. „Ez a happy end, ’keresztbesors’ az, ami minden nőt szíven üt. (...) Az igazi dráma a történetben az, hogy kinek adatik meg a döntés szabadsága” – vélte a dramaturg.
Valló hozzátette, hogy a cirkumstanciák a történet szerves részét képezik, hiszen ebben az esetben nem lehet eltekinteni attól, hogy a szereplők hol szocializálódtak, nem közömbös a megértés szempontjából, milyen társadalmi kasztról van szó, nincs olyan konfliktusrendszer a műben, ami érvényes akkor is, ha más miliőbe rakja át. „A premier banketten azt mondtam Benedek Máriának, a díszlettervezőnek, hogy én még angol arisztokráciát bélésselyemből, ilyen szépen felöltöztetve nem láttam! (...) Ő pironkodott, (...) ugyanis menet közben folyamatosan rejtett magában egy szellemi feszültséget a kérdés, hogy lehet gördülékenyen elmesélni ezt a nagyregényt. Azt gondolom, hogy folyik egyfajta harc azért, hogy a nézők ne csak a gagyira, de mégis bejöjjenek a színházba. Szerintem minden olyan kísérlet, ami ezt nem elitista módon próbálja megválaszolni, ugyanolyan konfliktusrendszerbe kerül, mint mi. Nem könnyű feladat egy szappanopera féle történet beemelése a színpadra” – magyarázta a rendező, aki arról is szót ejtett, hogy fiatalsága idején még voltak olyan teleregények, amelyek igényes anyagból, például Mikszáthból, Jókaiból készültek, tehát ez a „szappanoperás attitűd nem idegen”. Arról is beszélt, hogy Kisfaludy Károly Csalódások című vígjátékára készül, ami megmutatja, hogy a 19. század elején a magyarság is el tudott mondani ugyanígy egy történetet, ami szintén egy kertben játszódik, hasonló konfliktusrendszerre épül. Ebben elhangzik egy mondat Kényesi bárótól: „Egészen másként fogom vinni a gazdaságot. Én angol leszek ...” - Hát, ezért rendeztem Jane Austent”.

Lőrinc Katalin

Egy néző érdeklődésére Lőrinc Katalin táncművész, POSZT-válogató válaszolt arra, „mi az, ami ebben a produkcióban országos figyelmet érdemel?”. Elmondta, abban egyeztek meg a válogatókkal, hogy a válogatási mechanizmusról nem beszélnek a továbbiakban, hiszen sok fórumon nyilatkoztak róla. Arról számolt be, hogy bár valóban nevezhető szappanopera-jellegű történetnek az Értelem és érzelem, pont azáltal vált érdekessé, hogy nem realista módon jelenik meg, ahogy azt a tévénéző megszokta, hanem a néző képzelőerejére is épít az előadás, ami szinte koreografikus módon, klippszerűen épül fel.
Koltai Tamás a stilizált előadásban sokszor az apró pillanatok hitelességét hiányolta. Erre például hozta, azt a jelenetet, amikor az Elinort alakító Kéri Kitty fest és meglepi szerelme, Edward, akit véletlenül eltalál egy szőnyeggel, amit a festőállványról kap fel. Koltai saját bevallása szerint megpróbálta ezt a mozdulatot rekonstruálni és úgy vélte, az a teatralitás, ami ebben a gesztusban megnyilvánul, nem hozza közelebb a nézőt a darabhoz. Erre Kéri Kitty reagált, felidézve, hogy a főszereplő leányok épp apjuk elvesztése után esnek szerelembe. Bár ő maga 18 évesen sok hasonlóságot mutatott Marian figurájával, próbál arra figyelni Elinorként, hogy ne csússzon bele ebben a szerepben a szenvedélybe, amit legbelül, emlékként őriz. Arról beszélt, épp az arányok megtalálása a kihívás a játékban.

Koltai Tamás

Oberfrank Pál, aki Edward Ferrarst alakítja az előadásban, elmondta, „brutális az az újrahasznosítás”, amire rákényszerülnek a színházban, például a díszletül szolgáló fűszőnyeg is vándorol egy másik produkcióba. Ezért figyelniük kell arra, hogy a néző ne érezze meg a pénzhiányt. Oberfrank elmondta, hosszú utat jártak be, és talán most már eljut odáig a színház és a közönség párbeszéde, hogy „bevállaljanak egy Csehovot”. „Nem Hotel Mentholt játszunk, nem populárisak akarunk lenni, de szeretnénk eljutni a nézőkhöz. (...) Amikor a Péter jön hozzánk rendezni, akkor Várkonyi Zoltán is jelen van, amikor Szinetár tanár úr érkezik, akkor magával hozza a teljes 20. századot. Erősen bennünk él a vágy, hogy komolyan vallhassunk saját magunkról. Ezért az, hogy a szappanopera szó bejött a terembe, kicsit fáj. (...) Amire vállalkozunk, kötéltáncos feladat” – összegzett Oberfrank Pál, aki hozzátette, nagyon örülnek, hogy a POSZT-on részt vehetnek.

A cikk a Színház.hu és a POSZT.hu számára készült.