Szikora János: a 24. órában vagyunk

Jelenleg Szabó Magda Abigél című regényének színházi adaptációját rendezi, augusztus elsején pedig igazgatóként kezdi meg a munkát a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. Szikora János a Demokratának mesélt.

“A Vörösmarty Színházat fenntartó önkormányzat, a pályázat kiírója több ízben hangsúlyozta, nem egyszerűen színházigazgatót választ, hanem színházalapításban gondolkodik: a felálló új színházi vezetéstől egy művészileg megalapozott új korszak nyitányát várják. Ez pedig roppant módon ambicionált” – fogalmazott Szikora a lapnak. Arról is beszélt, hogy következő lépése a Vörösmarty Színház csökkenő látogatottságának okait kutatva megérteni, az egykor színházszerető közönség ma miért nem akar jegyet és bérletet váltani.

A rendező szerint “a huszonnegyedik órában vagyunk” és ha a fiatalokat most nem tudják megnyerni, akkor tíz-húsz év múlva üresek lesznek a nézőterek.“A színházi szakma maga is okolható egyfajta zárkózottsággal: erre a kérdésre valamiképp nem volt eléggé érzékeny. El volt foglalva a maga belső szellemi izgalmaival. Nem gondolt arra, hogy azok a problémák, amiket felvet a színpadon - a különlegesen izgalmas darabok színrevitele, a különleges esztétikai minőségek megfogalmazása -, vajon képes-e tűzbe hozni a nézőket annyira, ahogyan az minket, színházi embereket tűzbe hoz. Ez a fajta elzárkózás, vagy ha úgy tetszik elefántcsonttoronyba zárkózás is okolható a problémákért. A másik ok a tömegkultúra, az internet világa, ami olyan fokon behálózza és blokkolja a fiatal generáció tudatvilágát, hogy az kétségbeejtő” – nyilatkozta Szikora János.

Arról, hogy a fiatalokat miként kívánja visszacsalogatni a színházba Székesfehérváron elmondta: “A pályázatom egyik sarokpontja az Atlantisz-program. Az elnevezést az a felismerés szülte, hogy ezt a generációt, ha nem vagyunk képesek megszólítani, úgy süllyed el, mint az Atlantisz. Nem arról van szó, hogy gyermekelőadásokat vagy ifj úsági előadásokat tartunk, hanem azt a kapcsolatot keressük, hogy a színház megnyilvánulási formáit hogyan tudjuk beépíteni egy adott iskola tanrendjébe. Az Atlantisz-program egyes elemei a rendhagyó irodalomóra, a beavató színház - nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, ezt régóta, sokan csinálják -, a mi újításunk abban áll, hogy egy koncepcionális nagy projekt részeként, négy évadon keresztül szisztematikusan építkezve szeretnénk ezt a munkát egy komplex oktatási szemléletté fejleszteni” – közölte a rendező, aki a színházak anyagi helyzetéről is szót ejtett.

“Nemcsak arról van szó, hogy kevesebb pénz jut a színházak támogatására, hanem arról is, hogy ezen az egyre kevesebb pénzen egyre több ember akar osztozkodni. Soha nem mérte fel senki, hová vezet a túlképzés. Először mindenki lelkes volt, hogy jaj de jó, egyre több helyen van rendező- és színészoktatás, és közben senki sem tette fel a kérdést, hogy vajon valóban szükség van Magyarországon ennyi színészre? Nem a szerencsétlen, önjelölt, egzisztenciájukat a színházban kereső, és ott meg nem találó emberek tömegét termeljük? Előbb-utóbb ezt a kérdést rendezni kell, és nem szabad farizeus módon úgy tenni, mintha mindez bagatell dolog volna” – fejtette ki Szikora János, aki június elején Szabó Magda Abigél című művéből készül bemutatóra a Városmajori Szabadtéri Színpadon.

A darab kapcsán úgy fogalmazott: “A közösséghez tartozás az ember alapvető élménye, amit mindenkinek végig kell járnia: a személyiségfejlődés egyik alapkérdése, hogy az ember képes-e önmagát egy közösségben kiteljesíteni, vagy sem. Ez a bizonyos szempontból parabolikus történet még azok számára is érdekessé teszi az Abigélt, akik az adott történelmi szituációban még meg sem fogantak. Én rendezőként e kérdésekre helyezem a hangsúlyt, s bízom abban, hogy mindez majd átjön a rivaldán" – nyilatkozta Szikora János.