Szacsvay: "Legalább a tudatalattiba befészkelné magát egy kis kultúra"

A nagy négyes című Ronald Harwood-darab június 12-én, este 8 órakor kerül a pécsi közönség elé a Kodály Központban, a POSZT off-rendezvényeként. A négy színész nevében Szacsvay László színművész mondott néhány kedvcsináló mondatot.

"Maga a darab nem shakespeare-i magaslatokban vagy mélységekben játszódik, úgyhogy én azt hiszem, amiket igazán szeretni lehet benne, azokat úgy hívják, hogy Vári Éva, Molnár Piroska és Benedek Miklós - mármint részemről, és remélem, ők is szeretnek engem" - kezdte Szacsvay László. A kérdésre, testre szabottak-e a szerepek (a sztori szerint idős művészek újra találkoznak egy szeretetotthonban), a színművész elmondta, ők is ismerik azokat a dolgokat, amik "szép lassan jelentkeznek saját művészvilágukban". A darab ráadásul operettistákról szól, akiknél nagy kérdés, meddig bírják hanggal. Az öregotthonban négy egykori sztár kerül össze, már egyiküknek sincs hangja, de azért méltó módon akarják megünnepelni Verdi születésnapját. "Ebbe rengeteg humor fér bele, de perszebizonyos helyeken ott van a dráma is" - tette hozzá.

Szacsvay László bevallotta, ő maga kénytelen beletörődni az idő múlásába, mert ha nem így tenne, akkor érezné csak magát igazán rosszul. "Új és új helyzetek jönnek az életben, és ezek kicsit olyanok, mint az új szerepek, meg kell birkózni velük." Egyébként a darabban jóval idősebb énekesekről van szó, túl a nyolcvanon. "Hát, köztünk is akad már hetven feletti" - árulta el a színész.

Az előadás nem része a versenyprogramnak, Szacsvaynak azonban csupa kellemes emléke van a POSZT-ról. "Bár én sosem játszottam itt olyan szerepeket, amivel harcba szállhattam volna bármelyik elismerésért, de nem is bánom, sosem érdekelt a verseny. A POSZT tényleg arra jó, hogy találkozzunk kollégákkal, és megnézzünk egy-két olyan fővárosi és vidéki előadást, amire az évad közben egyszerűen nincs idő." Sajnálkozását fejezte ki, hogy ezúttal nem tud egy hetet Pécsett tölteni, "de egy nap megmártózás is jót fog tenni a fesztiváli forgatagban." legalább
Az újságíró felvetette, sok ismétlés megy a tévében, és Szacsvay a '70-es, '80-as évekbeli tévéjátékokban, filmekben majdnem mindig feltűnik. A kérdésre, nem hiányzik-e a színésznek ez a fajta munka, Szacsvay úgy felelt, neki is hiányzik, de még inkább annak a nagyon sok, tehetséges fiatal színésznek, akiknek ez a lehetőség egyáltalán nem adatik meg. "Nézze, ez alapvetően egy exhibicionista szakma, és valljuk be, országos, igazi ismertséget a tévé ad, nem a színház. Az is igaz, hogy annak idején, amikor én kezdtem, csak kettő tévécsatorna volt, hétfőn nem is volt műsor, és mindenki azt nézte, így aztán nem volt nehéz ismertté válni. És azt külön sajnálom, hogy mivel nincsenek új tévésprodukciók, a magyar irodalom, a magyar vers nem jut el a közönséghez. Mert ha az emberek ilyesmit nézhetnének, klasszikus vagy kortárs művek feldolgozásait, azért az valamennyire megmaradna, legalább a tudatalattiba befészkelné magát egy kis kultúra..." - zárta a beszélgetést Szacsvay László.