Aranyosi Péter nemcsak a Showder Klub meghatározó arca, de Fábry Sándor show-jában is felel a dizájncenterért, a Mikroszkóp Színpadon pedig konferansziéként mutatkozott be nemrégiben. Szerinte Kőhalmi öngyilkosságot követett el azzal, hogy a tévének adta el az önálló estjét, és a Dumaszínház új székhelyét is nehezen tudja megszokni. Ugrott már ejtőernyővel, géppisztolyt is fogtak a hátához, legnagyobb szakmai sikerének pedig azt tartja, hogy a Heti hetes 499 adásában dolgozhatott.
A Showder Klub egyre több újítással áll elő, a Roast után Kőhalmi Zoltán önálló estjét is bemutatta. Kezd kifáradni a műsor?
Önmagában a tévéműsorral nem lenne semmi baj, de az biztos nem tesz neki jót, hogy a Cool TV éjjel-nappal ismétli, és a YouTube-on is akármikor megnézhető - ráadásul úgy, hogy ezért mi egy hátba veregetést sem kapunk. Az a gond az ismétléssel, mint a fix pinával: az ember először nagyon örül neki, majd egyre jobban élvezi is, de aztán már inkább csak érdekesnek tartja, a végén pedig már unja, sőt utálja is. Nem jó, hogy állandóan ismételnek, a nagy többség úgy is gondolja, hogy talán nem kéne ezt ilyen nagy erőkkel csinálni. Nem fáradt ki a dolog, csak megpróbálunk más irányt venni, azért is, hogy a fix anyagainkat - amelyekből egyébként élünk - ne kelljen odaadnunk a tévének egy gátlástalan ismétlésmennyiségre.
Beszólnak ezért a nézők?
Jönnek a közönségből a savanyú megjegyzések, hogy ez azért nem volt olyan jó, mint a múltkor. Azt hiszem, kicsit elkapattuk a nézőket: a humornak ünnepnek kéne lennie - Hofi is csak egyszer egy évben szerepelt a médiában -, mi pedig sorozatot csináltunk belőle.
Készülsz valami újdonsággal?
A Roast-ban biztosan nem szeretnék részt venni, mert nekem az nem áll jól, hogy bűbájosan beszólok valakinek: én vagy beszólok valakinek az én stílusomban, vagy egyáltalán nem. Az egyéni dolgot pedig pontosan azért nem erőltetném, amit elmondtam. Amit Kőhalmi Zoli csinált, az szerintem öngyilkosság: eddig sem gondolta róla senki, hogy ne tudna önállóan megcsinálni negyven percet - a nézők javarésze amúgy is tudja, hogy minden dumaszínházas fellépő akár hatvan-kilencven percet is tud játszani a saját előadásain. Nem kellett tehát bizonyítania, és abban a pillanatban, hogy elmondta a tévében, ezek a poénok közkinccsé váltak. Ő már ugyanezeket a dolgokat nem mondhatja el semmilyen fellépésen, hisz akkor egyből megkapja a közönségtől, hogy unalmas, mert ezt már ismerjük. Ennek az önálló estnek, illetve a Duma Jam-nek és a Roast-nak annyi hozadéka volt, hogy színesítette a Showder Klub palettáját.
Rengeteg sztorid van, könyvet sem tervezel írni?
Erre "viccesen" azt szoktam válaszolni, hogy jó vagyok a színpadon, nincs szükségem arra, hogy könyvet írjak. Egyébként nincs bennem semmi írói affinitás - olyannyira nincs, hogy amikor le kell írnom a saját szövegeimet, az körülbelül ötször annyi ideig tart, mint elmondani azokat. Ömlik belőlem a szöveg, de egyszerűen leblokkolok, ha le kell írnom a mondandómat. Egy-két sztorim van csak lejegyezve, de az is elég vázlatosan.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.