Pénteken Pintér Tamás Oroszlánt idézik a Magyar Teátrumi Sátorban a POSZT-on. Ehhez kapcsolódik összeállításunk, amit annak ajánlunk, aki nem lesz ott, vagy aki megemlékezne az ismert kaszkadőrről.
Június 15.-én pénteken 15.30-kor startol a pécsi Széchenyi téren a Cirkuszmisszió. A Magyar Kaszkadőr Akadémia – amelyet Oroszlán alapított - és a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola tanulói látványos bemutatóval emlékeznek Pintér Tamás Oroszlánra!
A résztvevők Pintér Tamás Oroszlánra emlékeznek, a kaszkadőrre, a kaszkadőr szakértőre, az akciórendezőre, az egyetemi docensre, a testnevelő tanárra, az öttusaedző, vívó szakedzőre, a Magyar Kaszkadőr Szövetség elnökére, a Magyar Kaszkadőr Szakszervezet elnökére, a Magyar Köztársasági Arany Érdem Kereszt és a Magyar Érdemrend Lovagkereszt tulajdonosára, Belváros-Lipótváros Díszpolgárára. Színészgenerációk mozgás- és kaszkadőrmestere volt, közel 400 filmben működött közre, 40 évig tanított a főiskolán.
Oroszlánról képekben és idézetekben:
"Veszélyt kergető, izgága, hazardőr, életunt, pénzhajhász vagy mindez együtt? Hátha nem is olyan nagy ügy az egész, szakma, mint a töbi, csak kockázatosabb, más készséget igénylő. Pintér Tamást mindenki sokszor látta, ha nem is tudta, hogy ő az. 16 évesen szerepelt először, a Gerolsteini kaland című filmben. Elvégezte a testnevelési főiskolát, öttusázott az utánpótlás válogatottban. Tömérdek magyar koprodukciós és külföldi filmben, tévéjátékban dolgozott,…"
A legtöbb magyar színész és színésznő helyett, még Tolnay Klári szerepében is lovagoltam.
Régen nem volt ilyen, hogy kaszkadőr. Öttusázó voltam és ha kellett egy filmhez valaki, aki jól vívott, úszott, lovagolt, akkor szóltak, hogy kéne mondjuk két gyerek. Ezért mindig minden filmbe öttusázók mentek. Na, és így kerültem én is bele.
A nagy fordulat az a Várkonyi filmeknél történt. Várkonyi Zoltán – mondhatom egy kicsit nagyképűen- belém szeretett, mert leugrottam neki egy hídról, de úgy, hogy nem tudtuk mi van alatta. Most már nem csinálnék ilyet, mert könnyen ráfizethettem volna. Elég az hozzá, hogy jó barátságba kerültünk és egyszer egy forgatás szünetében odajött hozzám. Megkérdezte, hogy nem tanítanék-e a Színház és Filmművészeti Főiskolán.
Abszolút nyugodt vagyok. Képes vagyok a helyszínen elaludni – ha mondjuk még van egy óra a forgatásig-, szólnak, hogy ébredjek, be kell menni a Dunába autóval! Utána aztán az ember úgy érzi magát, hogy újjászületett!
A Hamlet vívójelenetét legalább hétszer tanítottam be olyan színészeknek, mint Cserhami, Máté Gábor, Gálffi László, Kőszegi Ákos, jaj, nehogy kifelejtsek valakit… Mozgás beszéddel… Hogy ez mennyire fontos, azt akkor láthatja az ember, amikor van alkalma megfigyelni saját magán, hogy mennyivel más állva verset mondani vagy bukfencezés közben akár a legegyszerűbb dolgokat elmondani, mondjuk a saját adatainkat, amelyeket álmunkból felébresztve is tudunk. Tudniillik ezeket a hallgatóknak különböző egyszerű mozgások, például bukfencezés közben kell elmondaniuk és kezdetben még azt sem tudják megtenni, annyira nehéz. Aztán tanítom még a színpadi vívást, ami természetesen egészen más, mint a sportvívás, bár annak az alapjaira épül, de ott az a lényeg, hogy minél kisebb mozdulattal minél gyorsabban találatot vigyél be. A színpadon ezzel szemben nagy ívű mozdulatokkal kell vívni, hogy a közönség lássa, a partnerem pedig készülni tudjon rá. Azonkívül a sportban mindig a jobb győz, itt pedig előre megvan a végeredmény, odáig el kell tudni jutni, hiszen Hamletnek meg kell halnia, Cyranónak pedig győznie kell. Aztán van még egy elég nehéz technika, a színpadi pofon. Ez azért kényes dolog, mert ha valakit pofon vágnak, esetleg elered az orra vére és vége az előadásnak. Ha pedig nem ütik meg komolyan, akor nevetségessé válik. Ennek a gyakorlása is nagyon sok időt igényel. Az a titka, hogy olyan helyen kell megütni, ahol nem fáj neki, az utolsó pillanatban meg kell állítani a mozdulatot és nagyot kell mozdulnia annak, aki kapja, tehát a hatását kell eljátszani.
Bujtor István hiába mondja, hogy a legveszélyesebb jelenetet is meg meri csinálni. Egy sámliról sem mer leugrani.
A verekedéseknél az az érdekes, hogy annál könnyebb, minél nagyobb a zűrzavar. (…) A mi bűvös jelszavunk a ‘mintha’.
Ha az ember próbál és a műszak ott áll oldalt és nézi, akkor az biztos, hogy érdekes és jó lesz.
Vívni könnyebb, mint szerepelni.
Mondtam én, hogy semmitől sem félek? Én, aki ismerek minden filmtrükköt, tudom, hogyan készülnek a hátborzongató jelenetek, mégsem tudom végignézni a horrorfilmeket. És bevallom, szörnyen félek a Balatontól. Ez még semmi! Tudja miért? Amióta láttam a Cápa című amerikai szuperprodukciót, a Balaton vizében is attól rettegek, hogy megjelenik egy cápa.
Milyen emberi tényezők szükségesek a hivatáshoz?
Mindenképpen szükséges a sportolói múlt, hisz a legtöbb feladat megoldása különleges lelki, fizikai adottságokat kíván. A dublőrnek kicsit színésznek is kell lennie, csak így helyettesíthet illúziókeltően valakit. Ezen felül kiváló szinten kell tudni vívni, lovagolni, autót vezetni, nem várt eseményt kivédeni. Ha Kovács úr az alsórakpartról becsúszik a Dunába, valószínű, hogy belefullad. Ez egy kaszkadőrrel nem fordulhat elő, mert felkészül a szituációra.
Fiatalkorunkban vakmerőek voltunk és a szakmáról nem sokat tudtunk. Akkoriban nem ismertük a védőfelszerelés fogalmát, szinte kamikaze módon dolgoztunk. Én például a Bors-sorozatban vágtató lóról egy szál ingben estem a sínre a krampácskövekre. Csoda, hogy ép bőrrel megúsztam. Az volt a hályogkovácskorszak, hál’istennek mégsem történt haláleset és senki nem került közülünk tolókocsiba.
Egy alkalommal, amikor a Svéd, akinek nyoma veszett című filmben a Szabadság-híd alatti rakpartról kellett egy Zsigulival a Dunába zuhannom, egy újságíró megkérdezte, hogy mennyit kapok ezért. Húszezret – válaszoltam. Erre ő megjegyezte, hogy szerinte ez sok. Én pedig csak annyit mondtam neki: ha kijövök a kocsiból élve – sok. Ha örökre bent maradok – kevés. Hát ennyit a pénzről.
Mi, akik Magyarországon ebben a szakmában a legjobbak vagyunk, mindent megcsinálunk. Ezért vagyunk keresettek külföldön is, ahol általában csak autós, lovas, vagy vívós jeleneteket vállalnak a kollégák.
Meddig űzhető a mesterség? Csak addig, amíg nem fél valaki.
Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.