Nemcsák Károly: "Kemény szűrőt kellene alkalmazni"

Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója szerint rengeteg dolgot kellene rendbe tenni a színészek foglalkoztatását illetően, mindenekelőtt szigorúan szűrné, ki gyakorolhassa ezt a hivatást. A szűkös állami támogatás ellenére egy év alatt sikerült stabilizálni a József Attila Színház gazdasági helyzetét, a direktor úgy látja, összekovácsolódott a társulat, amely konstruktívan működött az évad során. A hrportal.hu interjúját szemléztük.

"Szeretném elmondani, hogy nem én bocsátottam el embereket, egy helyzetet kellett megoldanom" - felelt az igazgató Szilágyi Katalin kérdésére, aki felvetette, nem túl hálás szerep olyan színházigazgatónak lenni, aki azonnal elbocsátással kezdi a munkáját. Nemcsák elmondta, az akkori ügyvezető igazgató (Koltay Gábor) "megváltoztatta a pályázatban szereplő feltételeket azzal, hogy leszerződtetett embereket. Ezt a helyzetet próbálta a főváros visszaállítani arra az állapotra, ami a kiírásban szerepelt. Ez természetesen sok nehézségbe ütközött." A direktor szerint olyan struktúrát sikerült kialakítani  kevés állami támogatásból, hogy meg tudták oldani az első fél évad és az év utolsó felének gazdasági részét, miközben októbertől előadásaik, rendezvényeik voltak. "Büszke vagyok arra, hogy ez a csapat, amely most a hátterét biztosítja a működésnek, összekovácsolódott és gazdaságosan megoldotta a 2011-es évet" - tette hozzá.

A riporter emlékeztetett, Nemcsák több százmilliós hiánnyal örökölte meg a teátrumot: "A nagymértékű adósságot az előző ügyvezető okozta azzal, hogy olyan szerződéseket kötött, amelyekre nem volt fedezet. Az előtte lévő vezetés hiányát gyakorlatilag ő még megduplázta. A Fővárosi Közgyűlés a színház rendelkezésére bocsátotta ezt az összeget. A dolgozók pedig nem lettek kirúgva, utcára téve, hanem a törvényes keretek között mindenki megkapta a juttatását, nem is kevés végkielégítést" - felelte az igazgató. Hozzátette, volt, akit egész évre kellett kifizetni, mert így szólt a szerződése, sőt, volt akinek még arra is volt lehetősége, hogy visszaszerződjen vállalkozóként és tovább játssza azokat a darabokat, amelyekben eddig is szerepelt. "Ezt a főváros tette rendbe, nekem az a pénz állt rendelkezésemre, ami a pályázati kiírásban szerepelt, ami egy szűkre szabott költségvetés. Arra volt pénz, hogy a háttérszemélyzetet, a gazdasági osztályt, a műszaki személyzetet, alkalmazottként leszerződtessem, minden mást a színház előadásaiból kell megteremtenünk" - tájékoztatott Nemcsák.

Fotó: Pályi Zsófia (origo.hu)

"Én húsz éve vállalkozóként élem az életemet, és azt gondolom, nem attól függ egy társulati lét, hogy ki fizeti a járulékot. Kifizethetetlen, kitermelhetetlen, hogy minden után egy színház fizesse a járulékot, bizonyos helyzetben még igazságtalannak is tartom, hiszen a színészek mobilabbak, van lehetőségük elmenni máshová játszani" - véli a munkavállalói státuszokról.

A művészet és a politika kapcsolatáról így gondolkodik: "Azt látom, hogy nem tudunk vitatkozni, hanem veszekszünk. Sokat gondolkodtam azon, miért történik így. Valószínű, hogy az egyik oldal erősebb médiával rendelkezik ez ügyben. Sokat nevettem magamban és bosszankodtam is egyben, milyen érdekes, hogy a bírálóim politikai hovatartozásról beszéltek, de egyiknek sem jutott eszébe, hogy elvégeztem ezt a főiskolát, ami akkor már egyetemi rangú volt, 31 éve a pályán vagyok, akkor volt egy Jászai-díjam, most már van egy Érdemes Művészi díjam is. Ez miért nem volt mérvadó?" Elmondta még, az életében mindig külön tudta választani a munkát és a politikát. "Teljesen természetesnek, emberinek tartom, hogy nem vagyunk egyformák, és mást gondolunk bizonyos helyzetben, az lenne a rossz, ha egyen gondolataink lennének. Rólam elég régóta lehet tudni, amit a világról gondolok, nem vagyok párttag, de azokat az értékeket magaménak tudom. Miért baj ez? Ha megnézi ezeket a megnyilvánulásokat, az utóbbi választások és igazgatócserék eredményét, ha egy baloldali ember kerül ilyen pozícióba, nem szólalnak meg a médiák. Miért van ez?" - tette fel a kérdést.
Nemcsák Károly a József Attila Színház műsorpolitikájáról úgy nyilatkozott, nem csinált 180 fokos fordulatot: "Az ízlésem, és a kollegáim ízlése határozza meg az évadunkat. Sok olyan törekvésünk volt, ami új közönséget szólított meg, több olyan programot indítottunk, ami eddig nem volt annyira erőteljesen jelen a József Attila Színházban". Kiemelten szeretnének foglalkozni a fiatalokkal, különösen azzal a tinédzser korú közönséggel, aki már kinőtte a gyerekdarabokat, de még nem tudja, milyen felnőtt előadást nézzen meg. Ennek eredménye lett az ifjúsági bérletsorozat, amit elsősorban a 12-18 éves korosztálynak ajánlanak, és egy zenés ifjúsági bérletsorozatot is elindítottak. A határon túli magyar színházaknak is helyet adnak az egész évadban.
A színházi szakma helyzetéről Nemcsák így nyilatkozott: "Jó pár dologgal bajom van. Például azzal, hogy a szakmaiatlanság eluralkodott az elektronikus médiában, sok olyan ember űzheti ezt a szakmát, akinek nem lenne szabad ott lennie. Sok olyan műsor készül, amibe színészeket és profikat hívnak meg azért, hogy dilettánsokat legalizáljanak. De nem szabad összetéveszteni a színészt a celebbel. Tartalom nélküli, tiszavirág életű dolog ez, és nem gondolnak bele a tragikus végkifejletbe. Azok, akiket giga és megasztárnak nevez el a média, elveszik a helyet azoktól, akiknek ez a szakmája."
A riporter fevetette, milyen lehetőségek várnak a fiatal színészekre, mivel jelenleg nincs a szakmában egy életpályamodell, miközben a korhatár előtti öregségi nyugdíjak, ezen belül a művésznyugdíjak idén januártól megszűntek. Nemcsák erre így válaszolt: " Borzasztó a helyzet, de nem csak nálunk. Elindult egy rossz folyamat, és nincs szabályozás. Meg kellene nézni, hogyan működik ez a rendszer Franciaországban, Angliában. Korábban szakszervezeti aktivista voltam, hosszú évekig dolgoztam a színházi dolgozók elnökségében és próbáltunk megoldásokat keresni, és úgy látom, kormányzati elhatározás szükséges ahhoz, hogy rendet lehessen tenni. Meggyőződésem, kemény szűrőt kellene alkalmazni, hogy ki gyakorolhassa ezt a szakmát. Sajnos, nincs törekvés erre, és ez sok embert rossz helyzetbe hoz."

Szilágyi Katalin teljes interjúját a hrportal.hu-n olvashatják.