"Halott-e az opera? – a műfaj élveboncolása

„Halott-e az opera?” – a Miskolci Operafesztivál igazgatójának a sajtó által felkapott, „Az opera halott” kijelentése kapcsán a műfaj jövőjének témája került terítékre a „Bartók + Puccini 2012” alkalmával megrendezett kerekasztal-beszélgetésen. A fesztivál második napján a Játékszínben Kesselyák Gergely fesztiváligazgató, Kerényi Miklós Gábor (rendező, az Operettszínház főigazgatója), Szinetár Miklós (rendező, a Magyar Állami Operaház volt főigazgatója), Horváth Ádám (operaénekes, a Magyar Állami Operaház volt kormánybiztosa), Vajda János és Fekete Gyula operákat is író zeneszerzők szóltak hozzá a témához.

A Miskolci Operafesztivál jelmondata 2012-ben – Kodály után szabadon – „Legyen az opera mindenkié!”. Ezért tűnt meglepőnek, hogy a fesztivál „Halott-e az opera?” címmel várta kötetlen eszmecserére a műfajban érdekelt zeneszerzőket (akiknek műveiből a Híd a jövőbe gálahangversenyen hallhat majd részleteket a közönség) és rendezőket (akik tradicionális operaelőadásokban, illetve a műfaj zenei/színpadi megújításán is gondolkodnak). No, meg a közönséget, amely nélkül sem a nyilvános beszélgetésnek, sem a színpadi műfajoknak, köztük az operajátszásnak sincs jövője.

Közönségdarabokat!

Erre utalt a beszélgetést fölvezető Kesselyák Gergely, a Miskolci Operafesztivál igazgatója is, aki úgy fogalmazott: vissza kell szerezni az opera tömegbázisát, amely nélkül a műfaj – álláspontja szerint – halálra van ítélve. Stratégiai hibaként említette ennek kapcsán, hogy a kortárs zeneszerzők elszakadtak a közönségtől, „elefántcsonttoronyban” ülnek, így az emberek zene iránti igénye átváltott a könnyen emészthető, nemegyszer igénytelen zenei klisékkel élő, fajsúlytalan könnyűzenére. Pedig az opera szerepét átvehette volna az operai igénnyel megírt musical, amelyben a zene a drámai kifejezés szolgálatában áll – hivatkozott Kesselyák Gergely Bernstein West Side Story-jára –, ám ez nem történt meg. A műfaji meghatározással sincs minden rendben – vélte –, hiszen Mozart Varázsfuvolája is daljátékként (Singspiel) született, ma viszont az egyik legszebb operaként tartjuk számon.

A Miskolci Operafesztivál minden esetre az élére szeretne állni az opera megújulásának: operaversenyre szóló felhívás készül, amelyben a zeneszerzőket arra inspriálná a fesztivál, hogy olyan új, melodikus „közönségdarabokat” írjanak, amellyel vissza lehet hódítani az operába a közönséget.

Fotók: operafesztival.hu

Élő műfaj

A „zenei nevelés” fontosságát hangsúlyozta Horváth Ádám operaénekes, aki szerint a gyerekekhez kell elvinni a műveket, mesélni kell nekik róla, és ezen keresztül évek alatt visszaszerezni az opera mára megkopott nimbuszát.

Szinetár Miklós ezzel egyet is értve, és ellent is mondva idézete a közismert graffiti-szöveget – „Isten halott! (Nietzche)”; „Nietzche halott! (Isten)” – amellyel azt kívánta érzékeltetni, hogy álláspontja szerint az opera nem halott, hanem igenis élő műfaj, amit lehet jól és rosszul a közönség elé állítani. Mint mondta: számára inkább a musical tűnik gyanúsan halottnak. Úgy látja, hogy az utóbbi évtizedekben kifulladt a műfaj, nem születnek maradandó produkciók, csupán a klasszikusokat írják újra a szerzők.

A ma világszerte játszott operák jó része bukás volt bemutatásuk idején, amelyeket néhány év múltán elfogadott és ünnepelt a közönség. A 20. század Puccinit követő zenei hangzásvilágának befogadásához viszont 100 év sem volt elegendő – vont párhuzamot Szinetár –, ezért alakult ki áthidalhatatlan szakadék a közönség és a kortárs opera között. Ha nem jelent örömet a zene, nincs hallgatósága – fogalmazott Szinetár Miklós, aki a klasszikus művekre utalva azért egyértelműsítette álláspontját: „Az opera túl régen él ahhoz, hogy meghaljon.”

Romlásnak indult

Tehát, vonhatta le a hallgatóság a következtetést, a kortárs zenét kell fogyaszthatóvá tenni Kodály országában, ahol a muzsika iránti fogékonyság már a zeneszerző-pedagógus halálát követő napon romlásnak indult – vette át a szót Vajda János. A zeneszerző szerint a Kodály-módszeren felnőtt generációk máig keresik az igényes muzsikát. Hangsúlyos szerep hárul tehát a gyerekek zenei nevelésére, a zenei nyelv gazdagságának megismertetésére, amelybe a tonális és atonális, a reneszánsz és a folklór egyaránt belefér – vélte a zeneszerző.

Átjárásos műfajok”

A crossovernek – vagyis a műfajok keverése egy zeneművön belül – széles közönsége van manapság, tette hozzá Fekete Gyula zeneszerző. Mint fogalmazott: szerinte minden zenéhez meg lehet találni a közönséget.

Az „átjárásos műfajok” létrehozása mellett tört lándzsát Kerényi Miklós Gábor (KERO®). Nem véletlenül, hiszen rendezőként is jegyzi a Bohém Casting előadást, amely ősbemutatójának helyszíne a „Bartók + Puccini 2012”. A darab zenei alapja a Puccini-mű (Bohémélet) és az erre készült rockos-musicales átirat, amelynek cselekménye jelzésszerűen még idézi az eredeti történetet, a szövege (librettója) viszont már egyáltalán nem.

A műfaji változtatás/átjárás 21. századi kísérlet – véli Kerényi, aki szerint az átdolgozásoktól nem sérülnek az eredeti művek, így a Bohém Castingban is megmaradtak a Puccini-mű értékei. Az átdolgozások célja – fejtegette –, hogy bejöjjenek a színházba a nézők, akiknek érdeklődését a Bohém Castinghoz hasonló „átjárásos műfajok” megteremtésével is fel lehet kelteni. A műfaji nyitásra szerinte azért van szükség, mert a mai szerzők még nem találták meg a közönséget megérintő mitikus történeteket, merthogy szerinte az opera, az operett és a musical – a zenés színházi műfajok – mélyén mítoszok lakoznak, és ezek érintik meg a néző lelkét.

A színház és az opera közötti alapvető különbségként Szinetár Miklós még megjegyezte: míg a prózát ritkán nézik meg többször, az operát, amely számos impulzust közvetít a néző felé, újra és újra át kell élni ahhoz, hogy megértsék, és mindig felfedezhető benne valami új finomság.

Hallhatunk kortársakat?

A közönség soraiból kérdésként merült föl: miért nem kortárs operák bemutatójával keresik a választ a „halott-e az opera” kérdésére? Miért nincsenek a programban a jelenkori magyar operairodalom fontos alkotásai – Petrovics Emil, Szokolay Sándor, Vajda János, Fekete Gyula, Bozay Attila, Dargay Marcell művei –, hogy megláthassuk: van-e közönsége a műveiknek?

Válaszában Kesselyák Gergely elmondta: amikor átvette a fesztivál vezetését, már meghirdették: Bartók + Puccini lesz a 2012-es program. 20. századi zeneszerzők, köztük magyar komponisták, Vajda János és Fekete Gyula műveinek egy-egy részlete azonban a mostani fesztiválzáró gálán is felhangzik majd. A 2013-as fesztiváltól indulva azonban az az elképzelés, hogy kortárs szerzők művei is helyet kapjanak a programban. Ezt előlegezi meg a Híd a jövőbe gálahangversenyen kihirdetendő operaverseny felhívása is…

forrás: operafesztival.hu