"Nagyon sok megjelenési lehetőség adódik, de azt gondolom, hogy akkor járok, jól, ha nem folyok a csapból is" - kezdte Csányi Sándor. "Ez egy teljesen egyszerű trükk egyébként, hogyha az ember kevesebbet nyilatkozik, akkor, amikor nyilatkozik, érdekesebb lesz" - nyilatkozta a színész a Pécsi Napilap kérdésre, miért kerüli a sajtónyilvánosságot.
A Metropol arról is faggatta, miért válik meg a Radnóti Színháztól a Tháliáért, ahol hamarosan Schell Judittal lesz bemutatója. "Kilenc évet töltöttem el a Radnótiban, szerintem jelenleg ez a legjobb színház Budapesten. Ugyanakkor azt mondják, hétévente kell váltani, ez pedig már több volt. Kálomista Gábor keresett meg, hogy csatlakoznék-e a megújuló Thália csapatához, én pedig úgy éreztem, hogy színészileg is jót tenne nekem egy kis frissítés. A Radnótiban már minden otthonos volt, kezdtem elkényelmesedni. Itt sokkal többet lehet csinálni, mint más színházaknál, a darabok mellett rádió- és tévéjátékokat, kétszemélyes előadásokat. Van személyes szál is, a Csak szex és más semmiben is együtt dolgoztam már Kálomista Gáborral, akinek menedzser igazgatóként nagyon fontos volt, hogy Schell Judittal több darabban is feltűnjünk a Thália színpadán" - hangzott Csányi válasza.
Csányi Sándor azt is elmondta, most a Thaliában reggeltől estig próbál, rendszerint kettő körül keveredik haza, hiszen főpróbahetet tartanaka. "Ez egy jó állapot, mert ilyenkor azzal foglalkozom, ami a dolgom, semmi mással nem törődöm, csak a darabbal. Akármennyire is fárasztó, nagyon-nagyon szeretem ezt" - tette hozzá. "Ha egy vígjáték nem vicces, akkor megette a fene az egészet. Egy vígjátéknak szórakoztatónak kell lennie, és ez a darab rettenetesen vicces is. Feydeau saját házasságának tizenhárom évéről írta az Esküvőtől válóperig-et, aminek az a különlegessége, hogy férfi és nő egészen más nyelvet beszél benne. Folyamatosan vádaskodnak, túloznak, csúsztatnak, ráadásul ez két olyan ember, aki nem bírja abbahagyni a vitatkozást. Azoknál a pároknál, akik sok időt töltöttek együtt, mindig szokott lenni valaki, aki le tudja zárni a vitát, és vannak az olyan párok, akik mindig négyszáz kört futnak. Az ember rá tud ismerni magára az ilyesmiben, saját butaságait a színpadon látni pedig terápiás jellegű is lehet. Most azonban, hogy már csak néhány nap van hátra a premierig, arról is beszélgetünk, hogy a darabot olyanná kellene tenni, mint amilyenek a Kabos-filmek voltak. Az ember nevet, de azért a szíve is belefacsarodik a dologba. Hiszen ebben a darabban mégiscsak szétmegy két ember" - fogalmazott a színész a Metropolnak.
Fotó: pecsinapilap.hu
Arra a kérdésre, mit lehet kezdeni az ország ügyeletes szívtiprójának szerepével, Csányi úgy felelt a Pécsi Napilapnak, szerinte már nem ügyeletes szívtipró, már nem annyira "divatos", mint 5-6 évvel ezelőtt. "Mindig jönnek fiatalabb fiúk, legyenek ők is azok, nekem ez nem volt soha nagy vágyam, illetve dehogynem, fiatalabb koromban. Ez talán minden férfiszínész álma, hogy a csajok szeressék. Volt pár év, amíg ez tetszett , de azt hiszem, én ebben nem tudok már újat mutatni vagy megújulni, ezért el is következett egy másik korszak az életemben" - mondta.
Csányi Sándor újfajta szerepeket játszik, mint a 150 kilós, melegítős, megcsalt férjet, vagy a Bolha a fülbe című darabban egy beszédhibás fiút. A Tháliában Schell Judit oldalán, az Esküvőtől válóperig című darabban pedig egy "szuperbéna csávót" alakít, aki papucsban mászkál otthon. "Ez sokkal izgalmasabb, mint mindig szívtiprót játszan" - árulta el.
Csányi Sándor a nőkről is vallott, elárulta, szerinte okosabbak, mint a férfiak. "El tudják hitetni velünk, hogy mi irányítunk, miközben ez valójában nem így van. De ez jó is így, hiszen egy csomó gondot leveszn az ember válláról, ha a felesége intéz és szervez. Szerintem, ha csak férfiak lennének, akkor gyakorlatilag kiirtanánk egymást teljesen fölöslegesen, és nem is lenne nagy jókedvünk."
A színész arról is beszélt, nem tudna színház, és Magyarország nélkül élni: "Az tetszene, ha elmennék, mondjuk három hónapra egy másik országba, ahol süt a nap. De már sokat játszottam külföldön és rájöttem, nem tudnék máshol élni. Szeretek Magyarországon lenni. Színház nélkül sem tudnék élni. A színház olyan, hogy amikor nagyon utálja az ember, még akkor is jó."
Hogy mi a jó a színészetben? Csányi Sándor erről így beszélt: "Ha az embernek az a munkája, hogy beszél, pörög, énekel meg rohangál és iszonyatosan jó hangulat van, az szuper. Persze fárasztó is mindezt folyamatosan, nagyüzemben űzni, stúdiókba járni." Úgy érzi, tulajdonképpen olyanok a színészek, mint a gyerekek az óvodában. "Komolyan! Semmiben nem különbözünk, csak van egy ember, aki irányít minket."
Az interjút a pecsinapilap.hu-n olvashatják.
